HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48551

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: LeonaFeltöltés dátuma: 2006-05-12

Halálos játék

- Harcolj kölyök! - üvöltötte Daevus, miközben hálóját ellenfele felé hajította.
- Dehát miért? - nyöszörgött a fiú.
- Az életedért.
A tömeg őrjöngött. Daevus fellökte ellenfelét, és feltartott szigonnyal a nézőkre pillantott. Hüvelykujjukkal lefelé mutogattak, közben néhányan be is ordították:
- Öld meg!
Daevus lehunyta a szemeit, sóhajtva megcsóválta a fejét, majd ledöfte a földönfekvőt. Nem szeretett ölni, de kénytelen volt.
Szolgaként került a gladiátorok közé, talán egy éve. Már számtalan társát megölte, köztük barátokat és ellenségeket egyaránt. De az emberi érzések nem vesztek ki belőle, ugyanúgy sajnált minden újabb halottat, akinek életét ő oltotta ki. De a tömeg örült. Nekik tetszett.
Ellenfelébe tüzes vasat döftek, hogy véletlenül se maradjon életben, majd kivonszolták a "halál kapuján", Daevust pedig katonák kísérték vissza a kaszárnyába.
- Daevus - bólintott felé cellatársa.
- Ridamus.
- Ismét te győztél? - sóhajtotta Ridamus. - Már lassan meg sem lepődöm.
- Szegény még csak kölyök volt... De ahogy látom, te is győztesen kerültél ki a mai csatáidból.
- Daevus, hamarosan letelik a három évem, amit gladiátorként kell szolgálnom, aztán szabadulok. Tolvajként kerültem ide, és győztesként megyek el. Viszont te magadra maradsz, míg valaki más nem kerül melléd. Kérlek, harcolj vitézül akkor is, és ha úgy érzed, már elfogyott az erőd, gondolj arra, hogy én rád fogadtam, úgyhogy miattad el ne veszítsem a pénzem!
Daevus szomorúan bólintott. Másra már nem is volt ideje, mert behívták őket a nagy terembe, hogy elfogyasszák szegényes vacsorájukat. Falatozás közben, a földön ülve, néhányan a napi viadalokról és elvesztett barátaikról beszélgettek. Miután végeztek kásájukkal, visszaindultak celláikba, hogy kipihenjék a fáradalmakat, és másnap ismét frissen tudjanak gyakorolni, vagy küzdeni.
Még kora hajnal volt, mikor kivágódott a cella ajtaja.
- Hé, ti! Melyikőtök Ridamus? - lépett be egy férfi. Ridamus feltápászkodott.
- Én vagyok - motyogta.
- Gyere velem, letelt a három éved, szabad vagy.
Ridamus hirtelen felpattant, és győzedelmes kiáltást hallatott. Megcsinálta, végre szabad! Intett barátjának, majd kisétált az ajtón, ki a szabadba, ahol újrakezdhette életét, és újra élhetett. Daevus szomorúan nézett utána.
- Ég veled, drága barátom...

Fontos nap jött el. A császár érkezett az amfiteátrumba, hogy megtekintse a gladiátor játékokat. A lanista fontoskodva járkált a gladiátorai között.
- A mai napon mindenki-mindenki ellen alapon fogtok küzdeni! - jelentette ki. - Persze először párokban harcoltok, aztán ha megöltétek az ellenfeletek, akkor jön a következő. Nincs kegyelem! A vesztesnek pusztulnia kell! Szórakozás kell a népnek!
Daevus megcsóválta a fejét. Micsoda szórakozás ez? Gyilkolás, csak azért, hogy a nép jól szórakozzon. Lehet, hogy "csak" rabszolgák voltak, akik életüket vesztették a harctéren, de ők is emberek, ha nem is veszik őket emberszámba.
A küzdőtérre bevonuló gladiátorokat hatalmas üdvrivalgás köszöntötte. Megkezdődött a játék. Egyelőre csak fakardokat, és fadárdákat dobáltak egymásra, mint gyakorlatnál. Hamarosan viszont megszólalt a tuba, ami a "játék" végét jelentette. Megkezdődött az igazi küzdelem.
Daevus a retiariusok közé tartozott, vagyis hálóval és háromágú szigonnyal küzdött. Ellenfele egy murmilló volt, aki egy hatszögű pajzs mögül harcolt ellene. Voltak még a küzdők között secutorok - egyenes karddal - és thrákok - sarló alakú karddal és kis kerek pajzzsal.
Közben a nézők fogadásokat kötöttek. Ha valaki megfutamodott ellenfele elől, hangosan szidni kezdték, ezzel kifejezve nemtetszésüket, viszont a győztes gladiátor hatalmas éljenzést kapott jutalmul.
Daevus rádobta hálóját ellenfelére, majd kicsit tétovázva ugyan, de leszúrta a murmillót szigonyával. Még egy emberi élettel kevesebb. Ezen most nem bánkódhatott sokáig, mert egy másik murmilló érkezett, hogy megküzdjön vele. Ellenfele kitért a háló elől, szigonyának ütését pedig felfogta hatalmas pajzsával. Reménytelen helyzet volt. A murmilló támadásba lendült, a pajzzsal fellökte ellenfelét.
- Eljött a halálod pillanata - suttogta a murmilló, majd belevágta fegyverét a retiariusba. Daevus felüvöltött fájdalmában. Nem kapott levegőt, a feje lüktetni kezdett. A murmilló csak vigyorgott, és hagyta, hogy szenvedjen.
Daevus pillantása megtört, üveges tekintettel bámult a semmibe. A nézők éljeneztek.
A szolgák tüzes vasat döftek Daevusba, majd kihurcolták a küzdőtérről, át a "halál kapuján". Nekik csak egy újabb halott, egy újabb teher. Másnak egy kedves barát elvesztése. De a tömeg örült. Nekik tetszett...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Myrthil Tiller
Regisztrált:
2007-12-06
Összes értékelés:
225
Időpont: 2008-08-26 15:26:37

Szia!

Nekem is nagyon tetszett! Sejtettem, hogy neki is meg kell halnia, de azért picit reménykedtem benne, hátha sikeresen túléli ő is a 3 évet!
Myrthil
Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-30
Összes értékelés:
778
Időpont: 2007-06-21 12:12:55

Szia! Nekem is tetszett, jól megírtad! Tényleg otthonosan mozogsz a témában, és ez elengedhetetlen! Gratu!
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-28
Összes értékelés:
4
Időpont: 2007-05-02 15:48:31

Ez is jó volt, szerintem még sokkal jobb, mint a költő-sárkányos. :)))
Ügyes vagy.
Alkotó
Regisztrált:
2006-05-05
Összes értékelés:
103
Időpont: 2006-05-14 15:53:26

Ez az egyetlen olyan prózai mű, amiről azt hittem, hogy úgysem fogom elolvasni, mert túl hosszú, de már az első 2 szó nagyon megfogott...
Alkotó
Leona
Regisztrált:
2006-04-18
Összes értékelés:
32
Időpont: 2006-05-14 14:32:13

Hát igen, nem minden történet Happy endes... Habár én is jobban szeretem a vidám befejezést :) Köszi a véleményt!
Alkotó
Regisztrált:
2006-05-05
Összes értékelés:
103
Időpont: 2006-05-13 21:07:47

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én éreztem, hogy Daevusnak meg kell halnia... Kicsit meg is sírattam...
Alkotó
Leona
Regisztrált:
2006-04-18
Összes értékelés:
32
Időpont: 2006-05-13 20:42:25

Örülök, hogy tetszett :) Köszi a véleményt!
Alkotó
Regisztrált:
2006-04-06
Összes értékelés:
593
Időpont: 2006-05-13 19:39:09

jártas vagy a témában az tény. tetszett hogy a végén Daevus veszti életét, hogy kiderül neki is vannak érzései és ő is sebezhető.
Alkotó
Leona
Regisztrált:
2006-04-18
Összes értékelés:
32
Időpont: 2006-05-13 16:49:32

Majd legközelebb részletesebb leszek :) Köszi a véleményt!
Alkotó
Regisztrált:
2006-04-27
Összes értékelés:
80
Időpont: 2006-05-13 11:30:09

Ügyes vagy. Látszik, sokat foglalkoztál ezzel a témával. De ha egy kicsit többet foglalkoztál volna Daevus érzéseinek leírásával, részletesebben, jobb lett volna a hatás. Vagy ha tudjuk, hogy neki is már csak pár nap kell a szabaduláshoz... De így is tetszett!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Dalocska Mao Ce-tung feleségéről címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Útravalóm című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Útravalóm című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Savanyú képpel... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 19. című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Szereposztás címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Álom (haibun) című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Érdekes álom? című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) szárnyaló idő című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) szárnyaló idő című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Borostyán című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)