Statisztika

Élned kéne még,

mondják oly sokan,

de mit ér a lét...

kérdezed,

így, ahogy te élsz.

Van-e értelme,

hogy nap mint nap

felébredsz,

teszed a dolgod,

s este nyugovóra térsz,

megint.

Elkelne egy kis öröm

-mondogatod bután

magadnak,

csak úgy magad elé,

szinte suttogod.

Nem jó ez így,

ahogy van.

Gond, bánat, szenvedés...

Elég!

Határozol.

Hisz már eldöntötted.

Odafönn - talán - vár sok szeretted,

anyád, s gyermeked...

Most. Most kell. Ma este.

Hisz csak halogatod.

Van-e értelme húzni-halasztani?

Nincs, persze. Nincs

-győzködöd magad.

A döntés megszületett,

és végleges.

Alkonyodik.

A Nap lassan nyugovóra tér,

s vele együtt te is.

Elszánt vagy, kicsit

most talán boldog is.

Pár perc és vége.

Vége a magánynak,

a gondokkal teli nappaloknak,

a könnyes éjszakáknak.

Erős vagy, és tudod,

ma este megteszed.

Szinte már hallod az öröméneket

fentről.

Várnak már rád...

Kislányod, s az édesanyád.

Ekkor, a síri csendben

ajtó nyikordul. Felnézel.

Pici lányod áll veled szemben

a sötétben:

Anya, félek! Odabújok hozzád.

Hirtelen észbe kapsz:

Hiszen itt még szükség van rád!

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom