Igito, a volt segéd boldogan élt gyönyörű Natasájával a cári palotában. Apósa, a cár jó erőnek örvendett, úgy tűnt, Igito sok évet tölthet még a nyugodalmas cárságvárással. A nyugodalmat nagyra értékelte zaklatott, harcokkal teli élete után, a cárság várása természeténél fogva szerény ember lévén nem volt annyira fontos neki.
Boldog életük szerves része volt az is, hogy rendszeresen látogatták a cár hatalma alá tartozó területeket. A látogatások gyakorisága erősen függött attól, hogy az adott terület a tenger partján feküdt-e vagy sem. Ezen látogatásokat mindig a Cár-tours, a cári udvari utazási iroda szervezte nekik.
Egy nap azonban gonosz lázadás ütötte fel a fejét alattomban a Cár-toursnál, és az aktuális tengerparti utazásuk csapda volt.
Eleinte nem sejtettek semmit, a szárnyashintó rendben vitte őket a célhoz, ott rendben kiszálltak, rendben meg is látták a fogadót és rendben be is mentek. Ahogy azonban a recepcióhoz közeledtek, egy aljas szőnyegre lépve megnyílt alattuk a szőnyeg alá rejtett csapóajtó, és rövid zuhanás után egy sötét üregben találták magukat. Föntről még hallatszott a fogadós gonosz kacaja.
Aztán csend lett.
És sötét.
Néhány pillanat múlva a sötétet Igito zsebgyertyája és utazási zsebkovaköve oszlatta el, a csendet pedig mély, megnyugtató hangja.
- No, hát, akkor jussunk ki — mondta, és Natasa, bár még mindig nem tudta, mi lesz velük, torkára fagyasztotta a készülő sikolyt. Mármint a sajátjára. Ha Igito, az ő nagy és okos Igitója azt mondja, hogy kijutnak, akkor az úgy is van.
Igito gondosan végignézte a körülöttük magasodó falakat, és közben dünnyögött.
- Igen, igen. Jól gondoltam. Már a szélkakasról láttam, hogy ezt a házat a XVI. századi Gong-rend szerzetesei építették. Igen, ez az ő munkájuk. Ők csináltak ilyen menekülő üregeket, hogy meglógjanak a kocsmáros elől, ha jött behajtani a számlát. Itt, ezek a repedések a falon. Látod, szerelmem? Ezek tipikus gongi repedések. Természetesnek látszanak, pedig nem azok. Ezekben van a megoldás kulcsa.
Ezzel végighúzta a bal kisujja körmét az egyik különösen vékony, ám annál hosszabb repedésen. Hirtelen résnyire nyílt fölöttük a fal, és kihullott belőle egy vékony, kereszt alakú lap. A kereszt minden éle egyforma hosszú volt.
- Ez az — mondta Igito, — tudod, szerelmem, fontos, melyik kisujjamat húzom végig a főrepedésen, mert ha a másikat húztam volna végig, vagy netán fordítva, akkor egy halálos csapda indult volna be. Így megkaptuk a kulcsot.
- Ez csak egy kereszt — értetlenkedett Natasa.
- Ez A kereszt. Nos, hát, mit is kezdjünk vele? Hm... A gongiak rajongtak a négyzetért. Igen, megvan!
Előkapta a zsebkését, kicsit gondolkodott, aztán szétvágta néhány részre, a darabokat pedig úgy rakta össze, hogy kapott egy négyzetet. A négyzetet bedugta a padlónál húzódó, alig észrevehető repedésbe.
Nem történt semmi.
Már majdnem ráncolni kezdte a homlokát, amikor kinyílt az előttük levő fal, és feltárult a mögötte húzódó folyosó. Gyorsan végigszaladtak rajta, és a végén kijutottak a fogadó mögötti erdőbe.
Mélyet szippantottak a friss levegőből, aztán visszamentek a fogadóba, és egy sikeres kommandósakcióban lefülelték az akkor még mindig gyanútlanul kárörvendő kocsmárost és felbujtóit. Bedobták őket a gongi üregbe, és végignyaralták a két hetet. De hogyan hozta létre Igito a négyzetet?