HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48092

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-04-15 00:07:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: DoreenFeltöltés dátuma: 2007-08-28

Farkas-asszony trilógia, 1. rész: Nedan

Elővezetés:

- Na, akkor kezdhetjük? - Szóltam rá az 5 lányra, és lekapacsolva a villanyt elhelyezkedtem a párnámon.
- Pontosabban kezdheted! - Javított ki a nyakig pokrócba bugyolált Jules. A nyári szünet előtti utolsó éjszakánk volt ez a kollégiumban, senki sem aludt még. Öt legjobb kollégista barátnőmmel a leghátsó szobában gyűltünk össze. A korom sötétben, egy végelgyengülésben szenvedő elemlámpa társaságában egymás kitalált történeteit hallgattuk, éjszakáról-éjszakára. A mai napon rám került a sor. Két szobatársam, Bianka és Claudia a falhoz dőlve várta, ezúttal mivel rukkolok elő, míg "szomszédaink", Jules, Móni és Juli az íróasztalokra telepedtek.
- Kezdheted, Dorkácska - vigyorgott rám Bia, s bekapcsolta az elemlámpát. Nagy levegőt vettem, mint azt ilyenkor szokás és belevágtam a mesélésbe.- Ebben a tanévben utoljára:
- Hát akkor, figyeljetek...

Dyränat-han egykor élettel teli, virágzó földjén mára nem maradt más, csak nyomor, éhínség, háborúk és egy törvénytelen, zsarnok király. Az igazságot rég kiűzték e vidékről az uralkodó katonái, s csak egy homályos monda tartotta az emberekben a lelket, amely szerint a közel húsz éve legyilkolt király gyermeke ma is él, s még visszatér bosszút állni! Sok esztendeje, a végzetes felkelés éjszakáján, a puritánok vezére betört Vaorgh király kastélyába. Őt magát saját kardjának élére tűzte, asszonyát messzire száműzette az országból, s elfoglalta a trónt. Csupán a király utódjáról nem tudott, a pár hónapos csecsemőről, akit az életben maradt szolgálók kimentettek a kastélyból, s elrejtettek az erdőben. De mivel féltek, hogy valaki tudomást szerez róla, s talán fejükkel fizetnek ezért, sorsára hagyták a gyermeket... Az egyetlen jel, amely utalt arra, hogy az elárvult csöppség királyi leszármazott, egy pecsétgyűrű volt. Így a szolgák biztosak lehettek benne, hogy aki megtalálja, s felneveli, tudni fogja, milyen nagy titkot hordoz!


***

Hajnalban Nedan mély kürtszóra riadt. Felült szakadt pokrócán, és belebámult a reggeli napfényben fürdő erdőbe. A körülötte fekvő farkasok élénken figyeltek, s mikor a kürt megint felhangzott, megindultak a hang irányába. A fiatal lány a levegőbe szimatolt. Nem érzett veszélyt, de a biztonság kedvéért előhúzott egy kisebb tőrt csizmája oldalából. Mielőtt a farkasok után ment, levelekkel takarta le fekvőhelyét, hogy ne hagyjon nyomot maga után. Óvatosnak kellett lennie, mint mindenki másnak. Thod király emberei csak az alkalomra vártak, hogy elfoghassanak egy-egy Zendülőt, akik lassan két évtizede fosztogatták a birtokokat, ezzel lázadva az udvar ellen. Nedan gyermekkora óta a Zendülőkkel élt, amióta elárvult. Vezetőjük, Herdar úgy bánt vele, akár a lányával. Kardforgatásra, íjászatra és lovagolni tanította. Kötelességének tartotta felnevelni Nedant, akinek szülei maguk is a Zendülők csapatába tartoztak egykor. Azonban társaikhoz hasonlóan, ők nem élték túl húsz éve a Nagy lázadást. Thod saját kezűleg végzett velük. Csak egy régi, kopottas gyűrű szolgált emlékként. Ez volt az egyedüli dolog, melyet Nedan megőrizhetett magának...
Hangtalanul követte a négy farkast. Minden bokor és cserje mellett megállt. A fölébe tornyosuló gesztenyék és tölgyek már majdnem lehullatták leveleiket. A kidőlt, mohás fatörzsek és az avarszínű levelek, fák között remekül beleolvadhatott a környezetbe. Amikor végre leért a tisztásra, ismerős hangokat hallott. A kürtszó a táborból jött. Nedan két, telerakott, medvebőrrel letakart szekeret pillantott meg a csúcsos sátrak előtt, a feketén füstölgő tüzelőhelynél. Tehát a "Sólymok" visszatértek a zsákmányszerzésből, nyugtázta elégedetten, s kissé irigykedve. "Sólymoknak" hívták azt a férfiakból álló csapatot, akik éjjelente a király földjein portyáztak. Sólyomként, hangtalanul, de villámgyorsan vették el azt, amit Thod megtagadott a néptől. A tábor egy csapásra felébredt. Míg az asszonyok és lányaik a vásznakat és a gabonát szállították a földalatti raktárhelységbe, addig a többiek a frissen zsákmányolt állatokat hordták egy helyre.
- Nedan! - A lány felkapta fejét. A nagyobbik szekér mellől Herdar intett neki. Rövid szakálla megőszült az évek alatt, de nem látszott rajta az idő nyoma. - Nézd, micsoda pompás termést hozott az éjszaka - s körbe mutatott. Nedan lesétált az emelkedőről.
- Valóban, Herdar - mosolygott. - A "Sólymaid" ma éjjel is túljártak az őrök eszén - a vezető büszkén bólintott, és a sátrába invitálta.
- Igen, szinte kezdem azt hinni, hogy Thod nem is akar elkapni minket, ha semmit sem tesz, hogy védje a terményét és az állatait. De másról akarok beszélni veled! - Előre engedte a jurtaszerű bőrsátorba. Már várták őket. A szalmával kitömött ruhaanyagon Herdon, a Zendülők reménybeli vezére, Herdar idősebb fia ült. Kedvesen biccentett a lánynak.
- Jó reggelt, Nedan! Egy ilyen fárasztó éjszaka után, öröm újra látni téged - majd hellyel kínálta.
- Szervusz, Herdon. Nem tudtam, hogy te is elkísérted a "Sólymokat", szerencsés vagy - ámult a lány. Neki sosem engedték, hogy részt vegyen a portyákon, mondván, nem asszonynak való feladat. Mindig is vágyott rá, hogy egyszer bizonyíthasson, de nevelője óvta ettől. Leült a fiú mellé. Herdar elkapta a beszélgetés végét.
- A fiam nem pusztán elkísérte, hanem ő vezette őket. Tudod, Nedan, Herdon ma átveszi a helyemet felettetek - helyet foglalt, a két fiatallal szemben. - Bizonyítania kellett, s még kell is jópárszor a rátermettségét, csak így lehet méltó a vezéri címre - arcát aggodalmas ráncok barázdázták. - Ez okból, és mert a holnapi napon leszel húsz esztendős, leányom, komoly dolgok elébe kell állítanom téged - Nedan a férfiúra nézett. Biztos volt benne, hogy Herdon tudja, miről van szó. Az ifjú lágyan viszonozta pillantását, türelemre intve a nőt.
- Ki vele, Herdar! Mi az, amit mondani akarsz? - Kérdezte, ám sejtette a választ. Beleharapott az ajkába, s ökölbe szorította bal kezét, melyen a gyűrűt hordta. Herdar felállt és járkálni kezdett. Idegesnek tűnt.
- Nos, két dologról szeretnék szót ejteni. Az egyikről jóval könnyebb beszélnem, s ha megengeded, azzal kezdeném: Herdon nem kis terhet vállal magára. Ezentúl ő fogja irányítani a Zendülőket. Tapasztalt férfivá érett, s vezérként példát kell mutatnia az embereknek. De ezekkel együtt van még valami, amit teljesítenie kell - szünetet tartott, hogy megnézze, érti-e a lány, mire céloz. Nedan hatalmas, szép szemeiből mindent ki tudott szűrni.
- Azt hiszem, értem, mit akarsz mondani - Herdar folytatta.
- Nedan, nem szépítek, hiszen nincs értelme. Herdonnak párt kell választania, egy életre. Tudni akarjuk, hajlandó vagy-e betölteni a feleség és a harcosnő szerepét egyben? De egyelőre ne adj választ, kérlek! - A lány lehajtotta a fejét és elnyomott egy sóhajt. Hónapok óta érezte, hogy Herdon többnek tekinti őt, mint egyszerű barátnak. Ki kellett volna vennie szavaiból szándékát. Ugyan nem tudta, hogy a fiú szereti-e, s mennyit jelentene neki, ha nemet mondana, de ő tiszteleten és barátságon kívül nem érzett mást iránta. Herdon megszorította a kezét.
- Most biztosan zavarban vagy, és megértem, hidd el, de még nem kell válaszolnod. Szeretném, ha megosztanánk egymással az életünket, de erről csak azután dönts, ha meghallottad, mi az, amit édesapám még közölni szeretne veled! - Nedan egyre szűkösebbnek érezte a sátrat. Ez a hirtelenjött lánykérés kizökkentette. Ugyan megtisztelő volt számára, hogy a leendő vezér ezt a rangot kínálja neki, ám ő mégsem örült igazán. Ha most hozzámegy a fiúhoz, megszűnik függetlensége, irányítani fogják, s szertefoszlik minden álma, amit a szerelemről szőtt. Nem, Herdon nem jelenthette számára az igazit. Ő csak a kötelességeinek és az apjának akart megfelelni...
- ...Igen, van itt még valami - szólalt meg újra Herdar. - Amit most mondok, talán az elkövetkező életedet végig befolyásolni fogja. A szüleidről lenne szó - a lány eddigi gondolatai elillantak. Izgatottan kiegyenesedett, és feszülten várt minden egyes mondatot. Keveset hallott a szüleiről, alig tudott róluk valamit.
- Emlékszel, mit mondtunk? Hogy hogyan haltak meg a szüleid? - Nedan bólogatott.
- Persze. Azt mondtátok, Thod gyilkolta meg őket, húsz éve, pár hónappal azután, hogy megszülettem.
- Így van, és ez az igazság - helyeselt Herdar. - És mégsem teljesen... - A lány összevonta vékony szemöldökét.
- Hogy érted ezt? El...hallgattatok valamit?
- Be kell vallanom igen - felelte a férfi bűnbánóan. - Hazudtunk neked a Nagy felkelésről. A Zendülők nem indítottak háborút Thod ellen, mert csak akkoriban vált királlyá. Tehát a szüleid nem ott haltak meg. A király keze által, ez igaz, de nem úgy, ahogy elmondtuk. Restellem, hogy ennyi időn keresztül ezzel a történettel áltattunk, de a te biztonságodat szolgáltuk vele! Édesapád és édesanyád sosem tartoztak a Zendülők közé! Amikor megtaláltalak azon a helyen, ahol a mai napig a négy hűséges farkasoddal alszol, még nem tudtuk, ki vagy. A pecsétgyűrű volt mindaz, amit a pólyádban találtunk. A néhai Vaorgh király birodalmának jelképe, a holdköves koronaékszer! Egy nappal azelőtt, hogy elrejtettek volna téged az erdőnkben, Thod felkelést szított csatlósai között, és a palotában megölte a jóságos Vaorgh-ot. Feleségét, a királynét, vagyis anyádat Dyränat-han bányáinak egyikébe száműzte. Hacsak azóta bele nem halt a fájdalomba, ma is rabszolgamunkát végez. Thod nem tudott rólad, különben téged is megöletett volna. De a gyűrű révén hamar rájöttünk, kit sodort hozzánk a sors - fejezte be Herdar, majd meghajolt a lány előtt. - Nedan hercegnő, gyermekem, bocsáss meg nekünk! Jogod van hozzá, hogy dühös légy ránk, és főként rám! - Nedan szemébe könnyek gyűltek, nem tudta és nem is akarta visszatartani a sírást. Alig hitte el, amit hallott. Reggel még egy Zendülő volt, múlt nélkül, emlékek nélkül, és most, húsz év után megtudja, ki is valójában. Nem haragudott nevelőjére, sem azokra, akiknek kötelességük volt fenntartani a látszatot. Ürességet érzett magában. Valahol, belül mindig is tudta, hogy különbözik társaitól, s ahogy a pecsétgyűrűre nézett, idegen behatolónak érezte magát itt, ahol felnőtt.
- Mit szándékozol tenni, mondd! - Törte meg tétován a csendet Herdon. Nedan megtörölte kipirult arcát. Próbálta feldolgozni a hallottakat.
- Először is nektek kell tennetek valamit. Mégpedig el kell mondanotok mindenkinek, hogy ismerem a múltam. Ne hazudjunk többet - határozott.
- Aztán... - mély levegőt vett. - Thod... amikor végzett a szüleimmel, nemcsak őket ölte meg. Hanem az egész országot... ezért tartunk most itt. Ezért bujdosunk, és ezért éhezik a nép. Vissza akarom szerezni, azt, ami az enyém, a mienk! A trónt és a szabadságotokat. Bosszút akarok állni! És fogok is, erre esküszöm!
Herdar és Herdon térdre borultak a nő előtt, s kardjukat nekiajánlották.
- Nedan, felesküszünk szolgálatodra! Tartozunk neked ennyivel, miután ilyen hosszú időn át hazugságban éltél.
- Én tartozom köszönettel, hogy megvédtetek - mondta hálásan. - Kevés időnk van. Mindjárt beköszönt a tél. Meg kell kezdenünk a kiképzéseket, ha le akarjuk győzni a királyt. Most viszont nem csak a Zendülőkre van szükség. Meg kell nyernünk a parasztságot és Thod elnyomottait, hogy erős sereget kovácsolhassunk!

***

- Így Nedan elhatározta, hogy háborút indít a király ellen - barátnőim várakozva hallgattak.
- És? Azután?- Kérdezett közbe Juli, aki időközben összegömbölyödött az ágyon.
- Mindjárt meglátjátok - s már agyaltam is tovább...

barátnőimnek :)

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-30
Összes értékelés:
778
Időpont: 2007-08-29 16:36:33

Szia, köszönöm! Dehogynem tudsz! :)
Olvasó
Regisztrált:
2007-04-21
Összes értékelés:
14
Időpont: 2007-08-29 16:25:47

sya! nagyon jo, de azert gömbölyödni nem tudok:)
pusy

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Négy évszak szerelme című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Leszállt az éj... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Üzenet című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Vőlegényemhez című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Leszállt az éj... című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Végkép(p) című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Bányai Kornél: Estike / Nachtviole címmel

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Végkép(p) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

ermi-enigma alkotást töltött fel A harangok rómába mentek címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)