HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49117

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-18 17:49:15

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Rozán EszterFeltöltés dátuma: 2007-08-29

Elromlott a számítógép

Kurt már alig várja, hogy végre befejeződjön a reggeli. Legszívesebben a számítógép előtt fogyasztaná el, de akkor milyen példát mutatna a gyerekeknek. Elvégre ő az, aki mindig azt hajtogatja, hogy az evésnek meg kell adni a módját, ezért amennyire lehetséges, megköveteli, hogy terített asztalnál étkezzenek. Szerencsére ma szabadnapos, egyedül lesz egész nap a házban, és annyit gépezhet, amennyit csak akar. Gyermekei már az utolsó falatot rágják, ha nem akarnak elkésni, indulniuk kell. Felesége már végzett, most éppen a száját rúzsozza. Még egy utolsó pillantás a tükörbe, majd visszatekeri a rúzst, és retiküljébe teszi. Türelmetlenül néz a fiúkra:
- Végeztetek már?
- Igen- hangzik a kórus.
- Hogy-hogy ma nem apa visz minket?- kérdezi Jan, aki már ötödikes, és eléggé megfertőződött a női vezetők iránti előítélettel ahhoz, hogy nem szívesen száll be az autóba, ha anyja ül a volánnál.
- Tudod jól, hogy ma szabadnapja van- feleli az anya.
Jan azonban tovább erősködik:
- Attól még elvihetne.
- Ne szekáld apádat, vagy velem jössz, vagy mehetsz a busszal.
- Jó- jó - enyhül meg Jan.- Mehetünk.
Az anya még egyszer ellenőrzi, hogy a gyerekek bepakolták-e a táskájukat, aztán vállára teríti kardigánját. Az ajtóból még visszaszól:
- Ne felejts elmenni a tisztítóba, és jó lenne, ha a csekkeket is feladnád!
Kurt kicsit bosszúsan fogadja ezeket a megbízásokat, mert így kevesebb ideje marad a számítógépre. Hétvégén amúgy is problémás hozzáférnie a géphez, mert vagy a gyerekek püfölik, vagy a felesége ugrasztja a szemét levitelével és egyéb feladatokkal. De végre elmentek! Bár a mosogatás is rá hárulna, úgy dönt kihasználja ezt a nyugis időszakot. Van egypár megválaszolatlan e-mailje, azzal kezdi; morfondírozik, mialatt a számítógép betöltődik. Aztán vannak honlapok, amiket már olyan régóta szeretne meglátogatni, csakhogy idáig nem nyílt rá lehetősége. De majd most...Elégedetten dörzsölgeti a kezét. A gép azonban nagyon lassan töltődik. Sőt, egyszer csak megáll, nem töltődik tovább. Kurt újraindítja, de megjelenik a kék halál, vagyis elromlott, hiába vár, a gép leállt. Bosszúsan próbálja párszor, de nem jut eredményre. Mérgében nagyot csap a monitorra, ám ettől sem lesz jobb, csak a keze fájdul meg. Most mit tegyen? Kétségbeesetten tárcsázza a sógorát, aki nagy számítógép szakember, és már többször is kihúzta a csávából. A sógor megígéri, hogy megnézi, mi a baj, de este hét óránál előbb nem tud jönni, mert rengeteg a dolga. Ekkor esik csak igazán kétségbe. Mit fog csinálni egész nap? A tisztítót és a postát hamar elintézi, de mi lesz utána? Eddig a szabadnapjain el sem mozdult a gép mellől, el sem tudja képzelni, hogy azonkívül mivel mással is foglalkozna.

Kelletlenül öltözik át utcai ruhájába. A bágyadt őszi napfény hunyorgásra készteti, ezért gyorsan autójához siet. Miután végez, tanácstalanul álldogál házuk előtt a lehullt avarral teli utcán. Hazamenni nem akar, az elromlott számítógép olyan érzést kelt benne, mintha egy közeli hozzátartozója súlyos betegségben szenvedne. Nem, a halottá vált gép társaságát semmiképpen sem akarja. Hirtelen kesernyés illat csapja meg az orrát, amit egyáltalán nem talál kellemetlennek, sőt mélyeket szippant. A közelben lévő parkban még virágzanak a rózsák, piros és sárga színpompájuk Kurt utcájában is látható. Kurt megvakarja a fejét, majd azon gondolkodik, mikor is volt utoljára a parkban. Amikor a gyerekek még óvodába jártak, egyszer-kétszer elment velük hintázni. Azóta be sem tette oda a lábát? Pedig bármennyire is erőlködik, hogy memóriájából emlékfoszlányokat hozzon elő a parkról, ez így van. Tulajdonképpen, ha őszinte akar lenni magához - márpedig miért ne lenne- , azt is el kell ismernie, hogy a szabadban sem sokat tartózkodott mostanában. Mindig csak autóba be, autóból ki, szinte észre sem veszi az évszakok változását. Most, ahogy a szelíd napsugár arcbőrét simogatja, ellenállhatatlan vágyat érez, hogy sétáljon egyet a bokrok között megbújó ösvényeken. Lágy szellő borzolja a haját, egy tincs az arcába hullik. Gyerekkori emlékek idéződnek benne, a kis somogyi falu, ahol esőben, szélben, napsütésben rúgták a labdát a fiúkkal. A málnás, ahol a tüskékkel nem törődve degeszre ették magukat. Boldogan foglal helyet egy padon egy terebélyes tölgyfa alatt. A friss levegő, a zsibongó gyerekek, az emlékek teljesen megmámorosítják. A padra nyúló rózsa illata elbódítja, még a sör sem tudja ennyire megbékéltté tenni.
- Hát ilyen a természetben- gondolja.
Eszébe jut, hogy valamikor mennyire élvezte az erdei túrákat, mennyire imádott a forrásból inni. Aztán vásároltak egy számítógépet, és egyre kevesebbet mozdult ki hazulról. Mivel a munkahelyén nem számítógéppel dolgozik, csak otthon hódolhat szenvedélyének. Padjával szemben egy apuka focizik a kisfiával. A látványtól elkapja a lelkiismeret furdalás. Amióta megvan a gép, hányszor kérték a gyerekei, hogy játsszon velük, de ő inkább az internetet böngészte.
- Nos, ezentúl minden másképp lesz- határozza el. - Sokkal többet foglalkozom a fiúkkal, és együtt jövünk majd ide. Persze a gépemhez sem leszek hűtlen, de nem hagyom cserben a családomat sem.

A délelőtt hamar eltelik, Kurt fiai gyalogosan sétálnak haza az iskolából. Útjuk a parkon keresztül vezet. Mehetnének rövidebb úton is, de jobban szeretik a parkot. Vad csatakiáltással a hinta felé igyekeznek. A hintához közeledve Jan megtorpan:
- Odanézz! Nem apa hintázik ott?
- De igen- feleli a öccse. -Az ott apa.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2007-09-16 10:41:15

válasz Finta Kata (2007-09-15 17:18:37) üzenetére
Kedves Kata!
Köszönöm szépen a hozzászólásodat.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12603
Időpont: 2007-09-15 17:18:37

Igazán jó a történet. Bizony, már ilyen a számítógép. Én is csak most értem meg a gyerekeket, akik ottfelejtik magukat a gép mellett - persze, legtöbben játszanak rajta. Mióta én is művelem, bizony én se nézem gyakran az órát.
De a kedves papa leírása igazán tetszett.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2007-08-31 10:33:09

Kedves Colhicum!
Köszönöm szépen hozzászólásodat.
Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2007-08-30 14:15:10

Kedves Georgetta!
Köszönöm, hogy meglátogattál.
Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2007-08-30 14:14:29

Kedves Bödön!
Van, aki ilyen könnyen belenyugszik. Estére amúgy is megjavítják. Köszönöm, hogy olvastál.
Rozália
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8491
Időpont: 2007-08-30 10:30:17

Kedves Rozália! Nagyon jó lvilágítottál rá egy tipikus jelenségre és a csattanó igazi meglepetés volt: Ilyen optimista befejezés?! De miért ne létezhetne?
Szeretettel: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2007-08-30 08:29:22

Kedves Boer!
Köszönöm!
Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2007-08-30 07:41:23

Kedves Inesita!
Köszönöm hozzászólásodat, a számítógép használatánál is a mértékletesség a fontos. Igen, a kesernyés illat az avar illata.
Rozália
Alkotó
Inesita
Regisztrált:
2007-07-10
Összes értékelés:
715
Időpont: 2007-08-29 20:15:09

Szia!
Valóban nagyon hozzá lehet szokni a számítógéphez, a legtöbb billentyűfüggő nem kezelné ilyen békésen a helyzetet. És kérdés, hogy meddig tart a fogadalom... Én mindig tanítom az első infóórákon, hogy a túlzott számítógép-használat megöli a gondolkodást. De sose hiszik el. Később meg a maradék három-négy agysejtjükkel nem is értik, amit mondok :)
A kesernyés illaton az avar illatát értetted?

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Lett-rém című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Rózsalakodalom című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Nyelvem című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Szél hátán fellegek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Lesz-boszi című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Lesz-boszi című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Érzéki csalódás című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Érzéki csalódás című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) aranyfa című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) aranyfa című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)