HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48092

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-04-15 00:07:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / románc
Szerző: komaFeltöltés dátuma: 2007-08-30

Álom a szigeten (18 felett)



A Nap most is forrón sütött. Felhevítette az apró szemcsés homokot. Lába belemélyedt ebbe a forró, szinte tüzes szőnyegbe amikor kilépett a fák árnyéka alól. A tenger felé sétált. Ahogy közeledett a homok egyre nedvesebbé, egyre hűvösebbé vált és egyre jobban egymáshoz tapadtak a szemcsék. Nem gurultak szét a talpa alól és nem engedtek utat, felszaladva bőrén, hanem egyre szilárdabban tartották meg a súlyát. Ahogy közeledett a minduntalan eléje szaladó végtelen óceánhoz, az már néha el is ért a lábaihoz. Körbe szaladta, fel-fel csapott a lábfejére és vissza húzódott. Kicsit még előre sétált. Most már a hullámok megkerülték, végig simították a bokáját és a háta mögött a lábnyomait feltöltötték enyhén habzó szürkésnek tűnő vízzel. Amikor megint visszaszaladtak a nyomokban megmaradt egy kis darab óceán.

Megállt. A hullámok a combjára vágtak, amikor előre törtek. Mintha űzték volna vissza a szigetre. Amikor ismét összehúzta magát a víztömeg, akkor sem hívta magával, hanem inkább a part biztonságát éreztette vele, ilyenkor növekvőnek érzete a súlyát. Állt. A végtelent nézte. A semmi-kékeket. A víz és az ég szinte egyszínű foltját, amint elterülnek és befedik a fentet és a lentet. Nem is volt más rajtuk kívül. Csak állt ott. Szeme belefájdult a nagy nézésbe. Összeszorította szemhéjait, az arcizmait hogy szinte fájt. Lassan hunyorogva nyitotta ki újra a szemeit. Nem látott most semmi kéket, csak színes karikák ugráltak a szemei előtt. Szédült. Nagyot lélegzett a kissé sós ízű levegőből. Kezeit a hűvös vízbe merítette és magára locsolt belőle néhány maréknyit. A vízcseppek kellemesen hűsítették forró bőrét és vissza zuhantak társaikhoz. Néhány azonban megtapadt a testén és csak lassan csorogtak vissza. Csillogtak. Visszatükrözték a fiúra eső napsugarakat.

Nagyot sóhajtott. Megfordult és visszalépkedett a parti forró homokra, amelynek szemcséi, most szinte felkúsztak a lábán és nedves rétegként lapultak. A szinte vakítóan fehér homokon sötét, alaktalan foltokat hagyott maga után. Az árnyékba ért és az óceánnal szemben leült. Lábait felhúzta, a térdét átölelte és a vizet, a szigetre futó hullámokat figyelte. Milyen nyugodtak és milyen kitartóan szaladnak újra és újra előre, mintha húznák magukba a szárazföldnek ezt a kis darabját. Egy pillanatra felrémlett előtte, ahogy a szigetet elmossa a végtelen nedvesség, ahogy egyre kisebb a hely és Ő csak tehetetlenül nézi a semmibe eltűnő homokot, a fákat, a sziklákat. Míg végül már csak akkora helye marad, hogy állni tudjon rajta. Megrázta a fejét. A víz egyre csak jött és ment. Megpróbált kiválasztani egy hullámot és követni a szemével. E közben szinte ringatózott. Előre-hátra, előre-hátra... Hírtelen a hátára feküdt és lehunyta a szemét.

Mennyi ideje is van már itt? Egy hete, egy hónapja, egy éve... 23 napja. Úgy rémlett neki, hogy jól emlékszik. Kinyithatta volna a szemét, hogy megnézze a mellette lévő fa törzsét. Hiszen minden nap ide járt, amióta a szigetre vetette a víz és minden nap húzott egy-egy vonalat a törzsbe. De nem nyitotta ki. Nem számít mennyi ideje van itt. Érdekes, de most is, mint minden nap azt érezte, hogy csak rövid időt kell a szigeten töltenie. Semmi alapja nem volt az érzésnek, hiszen amióta itt van, még soha nem látott hajót, vagy repülőt. Mégis bizton érezte, ha mostanában kicsit kevesebb meggyőződéssel is, hogy igaza van.

Az óceán ostromló, monoton hangjai, mintha kissé megváltoztak volna. Valahogy furcsán megtörtek, mintha visszaverődnének valamiről. Hanyatt fekve, behunyt szemmel figyelt a hangokra. Igen a muzsika monoton egyhangúságát megzavarta valami. Felkönyökölt és a part felé nézett. Úgy érezte, azonnal fel kellene ugrania, de teste nem mozdult. Szinte megbénult a látványtól. Annyira hihetetlen volt az egész, hogy az agy nem adott semmilyen parancsot. Az óceán felől egy alak közeledett felé. Hajónak, csónaknak, vagy bármilyen tárgynak nyoma sem volt a közelben. A közeledő alak egy nő volt. Karcsú, ruganyos járású. Mást nem is igen tudott kivenni, mert a napfényben ragyogó víz és homok annyira elkápráztatta, hogy az árnyékos arcnak és testnek csak a körvonalait és a vállig érő lobogó hajat tudta kivenni. Fekve maradt.

A lány oda ért. Megállt előtte. Most láthatta, hogy mosolyog. Letérdelt mellé. Bal kezét a tarkója alá tette, jobb kezével pedig gyengéden hátra nyomta a vállát. Engedelmesen lefeküdt. A lány megsimogatta az arcát. Derűsen nézett rá és egyre közelebb hajolt. Becsukta a szemét. Érezte, a forró ajkakat, érezte a csókot...

Felemelte a kezeit. A lány haját érezte az ujjai alatt. Közelebb húzta magához, miközben egyre vadabbul csókolta. A másik keze a lány dereka felé indult. E közben furcsa érzése támadt. Valahogy, mintha csendesedett volna a tenger moraja, mintha a szél sem olyan erősen szalad volna végig a bőrén és a hátán is az apró szemcsék csiklandozása helyett valami simát érzett. Mindezek persze most nem számítottak, eljutottak a tudatáig, de elvesztek a csók mindent elsöprő élményében. A keze elérte a hát és a fenék közötti völgyet és lágyan siklott tovább. Hírtelen azonban megállt. Nem a selymes, forró női testet érezte a tenyere alatt. Illetve nem csak azt, hanem valami furcsa, meleget, ami izgatóan bizsergette a bőrét. Kinyitotta a szemét és gyengéden megszakította, az imént még végtelennek tűnő csókot. Szeme eltávolodott a lány meleg tekintetétől, le az ívelt és a csóktól duzzadtan piros ajkakon, a nyak kecses ívén és meglepetten nézett végig a csodálatos testen. A lány vékony pántú lenge sötétvörös selyem, hálóing szerű, ruhát viselt. Alatta kirajzolódtak testének körvonalai. Sokkal izgatóbbnak látta így, a lélegzetvétel ritmusára hullámzó idomokat. Mintha egy fátyol rejtene el előle olyan titkokat, amelyekről tudja, hogy hamarosan felderítheti valamennyit, de csak apránként akar haladni, hogy minden pillanat, mindig a hódítás újabb örömét hordozhassa. Pontosan emlékezett ugyan, hogy amikor az óceánból felé közeledett a lány nem viselt semmilyen ruhát, de nem tartotta fontosnak, hogy ilyen apróságokkal foglalkozzon. Megérintette az arcát és apró csókot lehelt a még mindig lüktető ajkakra. Kezével végig simított a vállakon és elindult vissza a csípő felé, ahol már az imént járt. Szája az ajkak után a lány, hátra hanyatló álla alól előbukkanó selymes bőrt csókolta. A keze a fenék íve után a combokhoz ért. Felemelte a fejét és szemével követte ujjainak kalandozó útját. Már azon sem lepődött meg, hogy a lábakon nem a csupasz bőr, hanem finom harisnya feszült. Végig futtatta kezét a comboktól a lábujjakig és szíve belesajdult a tenyerét izgató bizsergő érzésbe.

Most pillantott csak körül. A part, az óceán, a fák képe, hangja, csak ablakokon keresztül jutott el hozzá. Egy szobában feküdt valami régi stílusú, hatalmas ágyon. Ezen sem csodálkozott igazán. Minden olyan természetes volt.
A lány feltérdelt és úgy fordult, hogy egész testét láthatta. Haja ragyogóan csillogott, teste hullámzott és behajlított lábain még izgatóbban feszült a harisnya. Érezte hogy két kéz suhan végig a testén. A mellkasán szalad végig az érintés és halad lefelé. A csípő közelében a combok külső oldalára kanyarodtak az ujjak, majd végig osontak a lábszárak mentén. Behunyt szemmel élvezte ezt a csodálatosan cirógató szellőhöz hasonlatos érintést. A lábfején kicsit tovább időztek a kezek. Szinte érezte, hogy az érintés nyomán mint árad végig testében az energia. A melegség minden porcikáját átjárta. Az utat visszafelé is végig élvezhette. Megint a mellkasán és a nyakán érezte a másik bőrét. Újra elmerült egy erőteljes, de gyengéd csókban. Amikor az ajkak lágyan szétváltak, kicsit elernyedten engedte el magát. Most azt érezte, hogy ismét felfedezik a testét. De nem csak a két kezet, hanem egy száj gyengéden-puha csókjait is élvezhette. Amikor csípője felé közeledett a kutató puha párnácska hasa behorpadt, mélyet lélegzett és egész teste megfeszült. Azonban a felfedezők, most is elkanyarodtak és ismét a combok külső felén haladtak végig. Egyre inkább elöntötte a forróság, amikor a lány ajkai végig csókolták bokáját és érezte a forró leheletet és a lángoló érintéseket a lábfején, az ujjakon. Erősen zihált és férfiassága már nem csak érezhetően, de láthatóan is feltámadt. A kezek ismét felfelé indultak, de ezúttal a lábak belső oldalán, miközben az ajkak még kicsit elidőztek a lábfej ívein. Az ujjak lassan célba értek. A lány szája is utánuk indult és lassan, nagyon lassan haladt előre. A comb belső oldalának finom bőre a legapróbb érintést is hűen közvetítette és egyre ágaskodóbb vágyat szított. Érezte, ahogy a lány ajkai elérték férfiassága oszlopát. A tövét apró csókokkal borították majd a nyelv nedvesen kezdet siklani fel-fel a csúcs felé és amikor felért, újra kezdte lentről. Kinyitotta a szemét. Látta a lány emelkedő, majd süllyedő fejét. Végig simította a haját, a vállát, a derekát és megállapodott a térdelő és előre hajló testen, a bokánál. Tenyerén érezte a harisnya alatt a forró sima bőrt és ez valami végtelen nyugalommal töltötte el. Tökéletesen elernyedt, izmai lágyan omlottak el, szinte lebegett az egész teste, csak férfiassága volt egyre keményebb. Mintha egész lénye, minden energiája oda koncentrálódott volna. Érezte, a lány fel le csusszanó nyelvét, a forró leheletet, az ajkak puha íveit. Lassan eltűnt a meleg, síkos sötétben. A mozgás ismétlődött, egyre jobban feszült a teste, ívet formált és egyre hangosabban vette a levegőt. Férfiassága mintha egyre csak növekedett volna, magasodott, egyre jobban követelte a kitörést, a robbanást.

Hírtelen felemelkedett átölelte a lányt és a hátára fektette és két karcsú kezét a feje, fölé emelte. Szétbontotta a hálóing masniját és végig nézet a tengerként hullámzó testen. Előre hajolt és megcsókolta a homlokát, majd óvatosan a szemek és az orr következtek. Miközben ismét csókban forrtak össze, kezét a lány csípőjére tette és a szinte égető bőrön haladva, óvatosan eljutott a mellek halmaiig. A lányon remegés futott át, amikor a mellbimbóihoz ért. Felemelt kezeivel megmarkolta az ágy függőleges rúdjait, mintha csak attól félne, hogy előbb utóbb felemelkedik és elrepül. Két lábát kissé behajlította és szétnyitotta. Ebben a helyzetben teljesen odaadta a testét, kínálta magát csókra, simogatásra, jelezte, nem fog ellenállni, bármi is történik, teljesen átadja magát. A fiú kezei a lány oszlopot szorító ujjaitól végig szaladt ismét a mellekig. Két markába fogta a őket, közel hajolt és nyelvével kis köröcskéket leírva vándorolt egyik ágaskodó mellbimbótól a másikig. A lány egyre mohóbban vette a levegőt, arca kicsit eltorzult. A fiú kezei lefelé indultak, miközben tovább csókolta a két puha halmot. A kezek végig csúsztak a csípőn, a combokon, egészen a lábujjakig és már indultak is vissza egészen a combtőig, és azután újra, elölről. Amikor felfelé haladtak, a lány teste érezhetően megfeszült. Majd amikor lefelé, kissé elernyedt. A fiú ajkai, most elhagyták a melleket és finom, perszelő nyomokat hagyva maguk után elindultak a hason lefelé. Eközben az egyik keze megállapodott a combtőnél és követelve kezdte keresni a kéj barlangjának bejáratát. A másik keze a lány testének különböző területein barangolt, mindenütt égető izgalmat kiváltva.

Ujjai megtalálták a rést és finom, de erőteljes mozgással biztosították, hogy egyre tágabb, átjárhatóbb legyen a bejárat. Hírtelen a fiú nyelve rálelt a titkos kapcsolóra, amit izgatva a barlang már nem elzárni akarta a bejáratot, hanem egyre sürgetőbben követelte a behatolást. A lány teste egyre erőteljesebben remegett. Néha felemelkedett, majd hírtelen visszazuhant, hogy egy pillanat múlva újra a levegőben táncoljon. Mintha valami édes rabságban, vergődne tehetetlenül. Menekülne, lerázná magáról a köteleket, de megkötözve tartja a vágy, az őrült élvezet. A fiú férfiasságát erősen felkorbácsolta a ziháló, vonagló, vergődő test. Felegyenesedett és lassan, de határozottan hatolt be a lány testébe, amely sikamlós utat biztosított.

Most valahogy minden egyszerűbb lett. A két test mozgása összehangolódott. Fel-le, előre-hátra azonos ritmusra. Nem kellett figyelni semmire. Tökéletes összhangban mozogtak. Mintha egyetlen test lennének. Mohón csókolták egymást és igyekeztek minél jobban részévé lenni a másiknak. Eggyé válni, egymásba bújni, a magáévá tenni, mindent átadni, birtokolni, őt, engem, minket... Felgyorsult az ütem, azután egyre erőteljesebbé vált a ritmus. A levegő egyre kevesebbnek tűnt, már nem lehetett tudni hol van az egyik, hol a másik test, már maguk sem tudták, hogy hol vannak... csupán a ritmus, az egyesülés ritmusa hajtotta őket. Kavargó káosz vette őket körül, egyre szédültebben forgott a világ, egyre jobban elveszítették önmagukat és amikor már semmi nem volt, hírtelen hatalmas robbanás rázta meg a testüket. Minden energiájuk, amit az Univerzum végtelenjéből gyűjtöttek egybe az egyesülés mámorában, hírtelen kiszakadt belőlük. Egymásba szakadtak. Felsőtestük hátra feszült, hogy az egyesülő két test minél mélyebben hatolhasson a másikba. A fiú ki akarta tölteni a lány testét, a lány teljesen magában akarta tudni a fiút. Egy pillanatra megdermedt a világ, majd néhány lüktetés és kiáltás hasította ketté a csendet. A ziháló testek, még vergődtek, még mozdultak. A megsemmisülés utáni fáradt-boldog újjászületés pillanatai voltak ezek. Minden ami felesleges volt elhagyta a testüket és a lélek sokkal szabadabban tölthette ki a megtisztult, elernyedt, kielégült testeket.

Felemelkedett, oldalra fordult és a lány fölé hajolt. Meg akarta csókolni, üdvözölni ebben az új világban. Keze kissé belesüppedt a homokba. Pillanatra meglepetten nézett az ujjai közül elő szaladó szemcsékre. Az ágy, a falak minden eltűnt, a lány alakja is egyre halványabban rajzolódott csak ki. Érezte, ahogy teste emelkedni kezdett, a feje előre hanyatlott, két karja és lábai is erőtlenül lógtak. Szeme nyitva volt, de csak homályosan látott. Két férfi állt a két oldalán karjait a nyakukra fonták és vinni kezdték az egyre csak mormogó óceán felé. Lábai két hosszú csíkot hagytak a parton. Érezte a hűvös vizet. Megfordították és háta a csónak kemény aljához simult. Valaki vizet locsolt az arcába. Hírtelen minden kitisztult. Hallotta, amint az egyik férfi azt mondja a másiknak, hogy életben van és szerencse, hogy megtalálták még idejében. A másik férfi pedig azt kérdezte valakitől, hogy honnan tudta, hogy ezen a szigeten fekszik valaki. Éreztem. Hallott egy női hangot. Egy nedves ruha érintette az arcát. Szeme előtt megjelent egy mosolygó arc. Azonnal felismerte a lányt, akivel az imént még a szigeten szeretkezett. Nem tudta, hogy álom-e ez az egész, de meghallotta az evezők csapásait, érezte a csónak ringását és háta alatt kellemetlenül hideg és kemény volt a csónak fém szerkezete. Már biztosan tudta, hogy ébren van.

A lány fölé hajolt. Bőrén különös izzadságcseppek szaladtak végig. A fiú a szemébe nézett. Azok furcsán csillogtak és mintha valami kielégült sóhaj hagyta volna el a száját. A fiú fejében visszhangoztak a szemekből sugárzó ki, nem mondott szavak: Ezt még sokszor megismételjük, de már nem itt...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2010-02-17 14:17:58

Csak most találtam rá erre az írásra, és nekem is tetszett. Így, ahogy leírtad valóban nincs mit titkolni, de azért nem baj ha nam 11-12 évesek olvassák.:)
Alkotó
koma
Regisztrált:
2006-05-17
Összes értékelés:
464
Időpont: 2007-09-01 08:20:09

Szép napokat kívánok!

Szervusz Doreen!

Örömmel elolvasnám őket, ha elküldenéd. Talán nem kell külön mondanom, de tényleg úgy olvasnám, hogy akár véleményt is írok, ha igényled... hogy ne maradjanak csak a fiókban...

Üdvözlettel: koma

Honlapom: http://www.verselo.gportal.hu
Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-30
Összes értékelés:
778
Időpont: 2007-08-31 12:18:21

:) A zárójel szerintem csak jobban felkelti az olvasók figyelmét!:) Egyébként ez a műfaj hozzám is közel áll, csak én nem mertem közszemlére tenni a hasonló írásaimat.
üdv!
Alkotó
koma
Regisztrált:
2006-05-17
Összes értékelés:
464
Időpont: 2007-08-31 04:31:54

Szép napokat kívánok!

Szervusz Doreena!

Hát ennyit ér a zárójel?
Bár azt hiszem nincs ebben semmi, amit titkolni kellene bárki elől...
Mindenesetre, nagyon köszönöm!

Üdvözlettel: koma

Honlapom: http://www.verselo.gportal.hu
Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-30
Összes értékelés:
778
Időpont: 2007-08-30 21:07:54

Hmm...hát ez nem volt semmi! Gratulálok ehhez az íráshoz, tetszett!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

leslie b shepherd alkotást töltött fel Végkép(p) címmel

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel kihűlten címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Hol vagyok én? című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Zoey, a boszorkány 4. című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Búcsúlevél nélkül című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A baleset című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Nagypénteken címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Depresszió című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A baleset című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Impresszió című alkotáshoz

Bara Anna bejegyzést írt a(z) elszakadt című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Búcsúlevél nélkül című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)