Kéklő pihe-puha égben
Fehér hepehupaság.
Rongyot hajított az égre:
Jézus halotti leple
A világ.

Fölötte fehér-arany tó,
Melynek vize lecsorog.
És e halott sivatagban
Felettébb érdekes lesz
A dolog.

Alant a sárga-arany tó
Zöld terítője lebeg.
Széle lehajlik a képről,
Itt menetelhet fel rá
A sereg.

Távol, piros oázisban
Bőg a világ tehene.
Lassan folyik szájából egy
Homok tevekaraván
Teteme.

Fénylő dárda sújt az égből,
Loccsan a föld veleje.
Némán ide-oda táncol
Alvó selyemdomboknak
Teteje.

Hosszan lenyúlnak az égből,
Mint a Tejút, a rongyok.
A szél jő egy nagy lapáttal,
És betemet örökre
A homok.