HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 27

Tagok összesen: 1855

Írás összesen: 47756

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2007-08-31

Tyr a múlt harcosa 6

6. fejezet
A rúnák hatalma

Néhány napig csendes volt az Erikkson ház tájéka. Tyr- nek nem tetszett ez a csönd, valahogy túl baljóslatú volt.
- Tyr, mi van veled? Olyan nyugtalan vagy!- jegyezte meg Antonia egy este, mikor a nappaliban voltak, és a hadisten fel-alá járkált a szobában.
- Te nem figyelted? A démon nem jött vissza, pedig eléggé feldühítettem.
- Na, igen, de lehet, hogy annál nagyobb kárt tettél benne.
- Egy fenét! Alig értem hozzá!
- Ha te csak egy majdnem szívkitépést "alig értem hozzá"-nak titulálsz, akkor mit tudsz igazán tenni vele?
- Sok mindent nem tudsz rólam kislány, és a hatalmamból pedig még nem láttál semmit.
- Ez igaz. A testeden lévő rúnák mit tudnak? Képesek megnöveli az erődet?
- Ezt nem tudom, hisz még ki se próbáltam.
- És ha most kipróbálnád?
- Nem, most még nem. Majd a démonon letesztelem!
- Képes vagy te egyáltalán irányítani őket?
- Ezt hogy érted?
- Elmagyarázom, ülj le!- intett egy kényelmes fotel felé, ami vele szemben volt. Ő maga a másik fotelban ült és köztük a dohányzóasztal.
Tyr engedelmesen helyet foglalt, és intett, hogy figyel.
- Na már most, a rúnák ugye tulajdonságokat testesítenek meg. Így az Ansuz jelentései a követezőek: igazságosság, tisztánlátás, testi és lelki egyensúly. Apád, Odin birtokolta ezt a rúnát, aki igen bölcs volt, és kiegyensúlyozott ez által a rúna által, és sose hozott elhamarkodott döntést, igaz?
- Így van. Mindig megfontoltan uralkodott, és vezetett minket vagy a halandókat csatába, osztotta a jutalmat, vagy a büntetést.
- A másik rúna, amit a szíved fölött hordasz az a Kenaz, és ennek jelentései: bölcsesség, éleselméjűség, problémamegoldás, kreativitás, inspiráció, megvilágosodás. Nos ez neked is segít, hogy gyorsan tudj gondolkodni, felismerd a problémákat, és megoldani azokat. Ez a rúna mindig fényt jelent, és mindig segít, hogy a felmerülő kérdések sose maradjanak válaszok nélkül, mindig ad valami ötletet, segítséget. A hozzákapcsolódó személyek: a törpék, Mimir óriás.
- Valóban így igaz.
- A harmadik a Wunjo, ami a dicsőséget szimbolizálja, és jelentései: siker, teljesítmény elismerése, díjazás, öröm, áldás, eredményesség, elégedettség, a hozzákapcsolódó mítosz, istenség: Baldr és Asgard. Ez mindig segít abban, hogy soha ne csüggedj, tanuld meg értékelni az eddig elért eredményeket, és türelemre int, ám vigyázni kell ezzel a rúnával, mivel a dicsőség, ami nyújt, csak illúzió, mint egy másik rúna, a Fehu (marha), mely a gazdagságot szimbolizálja. Ha túl gyorsan akarod a sikert, vagy bármelyik más tulajdonságot, cserbenhagyhat. Végül, de nem utolsó sorban ott van a negyedik rúna, Hagalaz. Ennek jelentései: váratlan veszteség, megpróbáltatás, pusztulás, betegség, megtisztulás, próbatétel, karmikus lecke, drasztikus változás. A mítoszok és az isten, aki kapcsolódik hozzá: Loki, Ragnarök, Fagyóriások. Ennek a jelentése, hogy a régi dolgok pusztulása nélkülözhetetlen az új fejlõdéséhez. A rúna maga a sowulo (a tûz) és isa (a jég) között helyezkedik el a rúna ABC-ben. Ez a skandináv teremtésmítoszra és a két elem közt feszülõ teremtõ lehetõségre emlékeztet minket, még akkor is, ha találkozásuk elsõ látásra pusztítónak tûnhet.
- Van még egy rúna, a sajátom, a Teiwaz. Ez a hátamon van. Ha megengeded, erről én beszélnék.
- Természetesen.
- Jelentése: kötelesség, fegyelem, felelõsség, önfeláldozás, konfliktus, erõ, sebesülés, testiség, hadi út. A hozzákapcsolódó mítosz, ahogy te nevezed, a köztem és Fenrir farkas közötti egyezség, valamint az apám megpróbáltatásai. Az összes, az istenhez kapcsolódó tulajdonságot képviseli: erõt, heroizmust, kötelességet és felelõsséget. Ugyanakkor mélyebb misztériumot is rejt - a sebesült istenét. Mint tudod, Fenrir leharapta a jobb kezemet. A Teiwaz szenvedése is összpontosítja a figyelmet és erősíti a fegyelmet.
- Értem. De arra vagyok kíváncsi, vajon ezeket a tulajdonságokat hogyan tudnád kamatoztatni a démon ellen?
- Hát ezt még én sem tudom, de majd kiderül.
- Mit szólnál, ha a következő támadásakor megkínálnád a győzelem illúziójával, vagyis kijátszanád ellene a Wunjo egyik képességét?
- Nem rossz gondolat! Azt hiszem, ezt teszem, hisz a múltkor gyorsan el akart intézni, és nem lesz nehéz dolgom vele.
- És aztán?
- A következő lépést a reakciója fogja eldönteni. Így nem tudom megmondani, majd ott kell kitalálni, hogy mi legyen.
- Mesélj egy kicsit a Fenrirrel történt kalandodról!
- Rendben.- bólintott a férfi, és elmerengett, pár perc múlva azonban beszélni kezdett:
- Nos, Fenrir Lokinak, a Tűz istenének, és egy Angroboda nevű óriásasszonynak a fia. Maga is uralja a tűzet, no meg épp úgy gyűlölt minket, mint a szülei. Van, vagyis inkább volt, két testvére, Hél, akit Odin, mikor Loki elhozta a fiait bemutatni nekünk, az Alvilágba küldte, és azóta ott uralkodik, Midgard kígyó, akit ledobtunk, mert túl gyorsan nőtt, és azóta az emberek világát körülvevő tengerben fekszik a saját farkába kapaszkodva, és róla nevezték el az emberek világát. Fenrirt magunkhoz vettük és neveltük. Ő is gyorsan nőtt, és megijedtünk, mikor ezt láttuk. Csak én voltam elég bátor ahhoz, hogy a közelébe menjek, és megetessem. Mikor teljesen kifejlődött, elhagyta Azgardot, és a világot járva felfalt mindent, amit el tudott érni. Aggódtunk az emberek és a világ miatt, ezért elhatároztuk, hogy megszabadulunk tőle, vagy legalábbis megfékezzük.
- Bocsánat, hogy közbe szólok, de azt az Angroboda nevű nőt egyes források a nejedként emlegetik, akit Loki elcsábított.
- Mi?- kapta fel a fejét a férfi, és úgy nézett a lányra, mint akit jól megsértettek.
- Nem én találtam ki, elhiheted!- visszakozott a lány sietve.
- Előbb veszek el egy halandó nőt, mint egy Jötün asszonyt!- mordult fel a hadisten, majd legyintett, és folytatta:
- Na szóval, ott tartottam, hogy Fenrir. Tehát egy gyűlésen elhatároztuk, hogy megkötjük. Mikor a vasláncokat úgy tépte szét, mint egy cérnaszálat, követeket küldtünk a törpékhez, akik igen ügyes kis kovácsok voltak. Sok fegyvert, ékszert kaptunk tőlük már. Megígérték, hogy segítenek. A kovácsok mestere személyesen hozta el különleges alkotásukat. A vén törpének cserzett volt a bőre a kovácsműhely forró levegőjétől. Gonoszul csillogó szemmel egy selyempuhaságú, légiesen könnyű, hosszú szalagot húzott elő iszákjából.
"Íme az eltéphetetlen lánc"!- jelentette ki, mi pedig hitetlenkedtünk.- "Nosza, próbáljátok meg elszakítani"!- mondta, mikor látta a zavarunkat.
Zavartan adtuk kézről kézre a tekergő, finom tapintású szalagot; mindkét végét húzni kezdtük először csak óvatosan mivel oly gyengének látszott. Aztán egyre erősebben, még erősebben. Midőn a félelmetes erejű Thór sem tudta elszakítani-, noha minden izmát megfeszítette-, meggyőződhettünk arról, hogy valóban erős kötelet kaptunk. Kíváncsian kérdeztük a törpétől a csoda titkát.
"E kötél bűvös recept szerint, hatféle anyagból készült- felelte a kovács- Úgymint macskaléptek neszéből, asszony szakállából, hegyek lábából, medveínből, halak sóhajából és madarak nyálából."
Elégedetten mondtunk köszönetet a törpéknek, s az Odin birodalmához tartozó, Armwartner nevű lakatlan szigeten találkozót adtunk Fenrirnek.
- Vagyis félig valós, félig nem létező anyagból. Ez remek, és aztán mi lett?
- Fenrir bizalmatlanná vált velünk szemben. Csak akkor volt hajlandó megkötöztetni magát, ha valamelyikünk a kezét a szájába teszi. Egyikünknek sem tetszett a javaslata, de ha egy időre meg akartunk szabdulni tőle, akkor kénytelenek voltunk belegyezni. Nos én vállaltam. Mikor a farkas látta, hogy nem tud a kötelékétől szabadulni, leharapta a kezem. A megkötözött fenevadat elvittük a föld mélyébe, ahol a Ragnarökig tépte a láncát, és szakadatlanul vonyított.
- Megbántad a lépésed?
- Nem, hisz még jó pár évezredig még élni akartunk, fel akartunk készülni az elkerülhetetlenre.
- A kezed, mikor nőtt vissza?
- Amikor megettem az aranyalmát, és megkaptam a rúnákat.
- Értem. Nagyon érdekes. Éreztél valamit, akkor mikor leharapta a kezed Fenrir?
- Már nem is tudom, de azt hiszem, semmit, olyan hirtelen volt a cselekedete. Még megijedni sem volt időm. Csak egy harapás, és a kezemnek annyi.
- De miért nem húztad ki a kezedet, mikor megkötözték?
- Mert túl becsületes vagyok. Szeretek tisztességesen játszani.
- Ez nagyon szép dolog. Vajon a démonnal szemben is tisztességesen fogsz eljárni?
- Azt majd meglátjuk!- jelentette ki a férfi.
Antonia nagyon is hamar megtudhatta, hogy a hadisten, miképp jár el a démonnal szemben. Másnap éjjel eljött a démon. Ezúttal nem csak a teraszig jutott el, hanem bement a házba is. Freyja ismét eltűnt. Tyr azonban készen várt rá.
- Már megint te vagy az? Szeretnél megint megsérülni?
- Te, pedig szeretnéd, ha tényleg kitépném a szívedet?
- Azt majd meglátjuk, ki tépi kinek a szívét ki, drága barátom.- mondta Tina, és a férfire vetette magát, aki azonban a kardjával felsebezte a nő hasát.
Tina dühösen ért földet. Most Tyr-en volt a sor, hogy támadjon. Habozás nélkül lendült a démon felé, ám közben szándékosan felvillantott egy gyengepontot, és hagyta, hogy a nő is megtámadja, amit a másik ki is használt. Rövid volt a harc, és a végén Tyr valóban megteremtette a hamis győzelem illúzióját. Egy súlyosabb támadás után, elvágódott a padlón, és úgy tett, mint aki meghalt.
- Végül nem csak a lányt küldhetem a pokolra, hanem magammal vihetem ennek a renitens istennek is a lelkét? Milyen boldog lesz, Hél úrnő, ha meglátja majd Tyr-t.- nevetett fel.
Pár percet szentelt még a mozdulatlan Tyr-nek, majd otthagyta, és a lány szobája felé vette az irányt. Ám mikor felért a lépcsőn ismét szembe került a lépcsőtetején álldogáló Tyr-rel.
- Dehát, te meghaltál!- kiáltott fel hitetlenkedve, mikor meglátta a férfit, és lenézett a nappaliba, ahol egy vértócsán kívül nem volt semmi, és senki.
- Egy istent nem lehet csak úgy elpusztítani.- mosolyodott el a férfi gúnyosan.
- Elegem van belőled, mostmár tényleg megöllek!
- Próbáld csak meg!
Tina ismét támadásba lendült, és ez alkalommal nem hibázott. Megragadta lendültében a férfit, és lehajította a lépcsőn. Tyr legurult, ájultan nyúlt el a lépcső alján. Szája szélén egy vércsík jelent meg.
- Ostoba! Azt hitted, legyőzhetsz engem!- morogta és Antonia szobája felé vette az irányt.
Tyr halott feketeségben feküdt. Váratlanul azonban valaki szólította.
- Tyr! - a férfi fel akarta emelni a fejét, de ez nem sikerült, úgy érezte, a teste megbénult.
- Odin?- nyögte tétován.
- Gyerünk, fiam, kelj fel, nincs időd lustálkodni!
- Nem tudok, megbénultam- suttogta elhalóan.
- Állj fel, ha nem akarod a kis barátnőd sírját ásni. A démon meg fogja ölni, ha te nem segítesz!
- Nem megy!
- Akkor majd segítek.- mondta a hang, és a következő percben egy aranyló valami vette körbe, a testén lévő rúnák felizzottak. Valami megmagyarázhatatlan harci vágy fogta el, melynek nem tudott tovább ellenállni, és talpra állt.
- Mostmár lesz elég erőd!- szólt utoljára a hang, és Tyr kinyitotta a szemét.
Szemürege szilvakékké vált, és nem volt szemgolyója. Felemelte a fejét, és pont előtte feküdt a kardja. Kinyújtotta a kezét, és érezte, ahogy a hűvös aranymarkolat a tenyerébe simul. Egyetlen mozdulattal ellökte magát a padlótól, és talpra állt. Ekkor valami bevillant a szeme sarkában. Jobbra kapta a fejét, és meglátta magát a mellette lévő tükörben. Közelebb lépett a tükörhöz, és pár pillanatot szentelt saját magának. Nem volt valami szép látvány, ahogy véres felsőtesttel, kócosan, de annál fenyegetőbben szemlélte a látványát. A nyitva felejtett ablakon hűvös szél jött be, és a feltámadó huzatban megérezte a démon szagát. A hatás nem maradt el. Tyr a szagra elfordult a tükörtől, testén ismét felragyogtak az aranyszínű rúnák, és megint elfogta a harci vágy, de most erősebben, mint amikor Odin segített rajta. Magasba csapott benne a gyűlölet, egyetlen ugrással a lépcsőn termett, s a következő percben már hallotta is, ahogy Antonia felsikolt, mivel a démon kínozta. Gondolkodás nélkül rontott be a lány szobájába, ahol borzalmas látvány fogadta. A lány a levegőben lebegett, és a démon keze a hasában volt. Tyr látta, mennyire szenved, és a beleinek tépése is fenyegette, ha nem cselekszik gyorsan. A démon arcán látta, mennyire élvezi, hogy kínozhatja a lány, és ekkor vesztette el igazán minden józaneszét az isten. Habozás nélkül támadásba lendült, és levágta a démon bal kezét csuklóból, mely a lány hasában volt. Tina erre velőtrázó sikolyban tört ki, megszűnt a varázslat, és Antonia is a földre zuhant. Tina dühösen nézett a férfira, jobb kezével csonka karját fogta.
- Ezért kibelezlek!- ugrott Tyr-nek, aki azonban elvágta a nyakát is, és a démon vért köhögve ért talpra.
- Miért nem adod fel? Bármikor, amikor ide visszajössz, csak vereséget szenvedsz! Mikor látod be, hogy amíg a lány a védelmem alatt áll te tehetetlen vagy velem szemben?
- Soha nem adom fel, amíg nem végeztem be a küldetésemet. Nem fogok lemondani a jutalomról, és ezen a te jelenléted sem változtat! Te sem fogsz örökké az utamban állni, és nekem van időm kivárni, amíg eltisztulsz a terepről!
- És ha a lány mellett maradok élete végéig?
- Akkor az utódain fogom beteljesíteni azt, amit nála nem sikerült! Ne aggódj, amíg Erikksonok fognak létezni ezen a földön, én örökké velük leszek!- mordult fel, és köddé vált.
- Majd kezeskedem róla, hogy ne így legyen!- szólt utána sötéten a férfi.
Ezután Antonia felé fordult, lehajolt, és megnézte a lány sebeit. A lánynak nem csak a hasán, de a karján, a lábán is voltak hosszú, mély vágásokhoz hasonló sebek. Tyr lement a konyhába, szerzett jódot, és nekilátott a sebek tisztításához. A hasán lévő sebet varázslat segítségével gyógyította be.
- Tyr, mi történt veled? Mi van a szemeddel?
- Semmi.
- Tyr a szemüreged tiszta szilvakék, áruld el mi történt veled!
- Azt hiszem magamévá tettem a rúnák hatalmát!- mondta, és felemelte a fejét. Antonia megdöbbent, hisz a hadisten szeme, pont olyan volt, mint más normális embereké. Már nem volt olyan, mint amikor a démonnal harcolt.
"Lehet, hogy rosszul láttam, amit láttam?"- szólalt meg a kétség Antoniában.
- Ne törd a fejedet azon, hogy jól láttad-e azt, amit láttál, mert nem láttad rosszul!- szólalt meg a férfi, mintha olvasott volna a gondolataiban.
- Nem értem, hogyan sikerült a rúnákat felélesztened?
- Odin besegített egy kicsit.- mondta, és a lány asztala melletti kukához sétált, ahová bedobta a jódos vattákat.
- Így már világos.- morogta a lány.- Nagyon szépen köszönöm!
- Nincs mit, és most irány az ágy, hisz holnap is nap lesz. Jó éjszakát!
- Jó éjt!
Tyr is visszament a szobájába, ahol egy félórai töprengés után elnyomta az álom. Félálomban azonban arra gondolt, hogy a démonnak vajon mennyi ideig fog tartani a sebeinek begyógyítása, és a kezének visszanövesztése. Biztos eltart majd egy darabig, de abban biztos volt, hogy nem most látták egymást utoljára a démonnal.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2007-12-23 18:14:41

Tetszett, gratu!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

ermi-enigma alkotást töltött fel Közhelyek címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Lábad nyomán nyár sompolyog... című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Lábad nyomán nyár sompolyog... című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nyírfák alatt című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nem jutott neked dinnyeföld című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Csodaidők című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Egy régi történet 9. címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) 318-as szoba című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Csodaidők című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) 318-as szoba című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Csodaidők című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Albatrosz szabad című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Sziromvarázs című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) 318-as szoba című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)