Ahogy verselgetek magányomban,
kínos csend ölel át kis zugomban,
a Hold sincs most itt velem,
nem fogja remegő kezem.
Érdekes ez a csend,
teljes némasággal cseng,
a billentyű pötyögve fecseg,
megkínzott lelkem lebeg.

Keresem az elveszett sorokat,
közben figyelem magamat.
Eltöprengek pillanatra,
nagy sóhaj a szív bánata.
Honnan jönnek a szavak,
a betűk hol fakadnak?
Hol születik a gondolat,
ez valami kozmikus sugallat.

A tekintet kifut a falakon át,
Elszántan járja a vágy útját.
De merre? Nem is tudja már!
Merengve súrolja a láthatárt
Többször félve pillant hátra,
jön mögötte a várva várt hála,
de ez csak álca, mert az igazi hála
nem lábujjhegyen jár.