HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 71

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49069

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: GunodaFeltöltés dátuma: 2007-09-03

A cápa esete, aki kis halakkal játszott (ezópuszi mese az érvényesülésről)



Valahol a sekélyesben, közel a tenger partjához, húzódott egy kis, védett mélyedés. Épp csak akkora, hogy menedéket adhatott néhány apró halacskának; a vízen átizzó nap fénye, s a puha föveny kellemesen langyossá és otthonossá tette. A snecik néhány óhatatlan helyi csetepatéját leszámítva, békésen telt itt az idő, távol a hullámok tajtékzó haragjától.
Aztán egy napon nagy cápa keveredett ide. Érkezése nem okozott riadalmat. Túl aprók voltak még a halacskák, és túl tapasztalatlanok, hogy felfogják, fejük felett a tengerek rettegett vadásza köröz, és szemmel tartja fickándozásukat. A cápa hosszan figyelte őket, - nem étkezési szempontból, hiszen egy valamirevaló ragadozó nem kapkod ilyen gyér zsákmány után, - és talán megnyugtatta, talán szórakoztatta a snecik kisszerű élete, mert attól kezdve naponta ellátogatott a napsütötte horpadáshoz. Az is lehet, hogy felidézte benne védtelen gyermekkora emlékeit; dacára fajtája rossz hírének, ez a cápa érző szívű példány volt.
Eleinte csak nézte a kis halak sürgés-forgását, aztán szóba is elegyedett velük. Azok gyorsan megszokták, sőt megkedvelték őt: bölcsnek és sokat próbáltnak tűnt.
Élt a tenger alatti tavacskában néhány apró aranyhal is: a cápa voltaképpen az ő kedvükért járt ide. Dicsérte fénylő pikkelyeiket és könnyedén cikázó mozgásukat: az aranyhalaknak ez roppantul imponált, hisz' titkon ők is többre tartották magukat fakóbb társaiknál. Viszonzásul elismerték a cápa fensőbbségét és komoly élettapasztalatát. Egy ideig jól működött a dolog, aztán a legkisebb aranyhalacska megszegte a játékszabályokat: mindig is öntelt volt, de mostanság már hajlamos volt színaranynak képzelni sápadt fényű, apró pikkelyeit. Nagyobbnak látta magát a cápánál is. Piszkálni kezdte a tengerek farkasát: szemtelenül hol innen, hol onnan csípett bele roppant oldalába. A ragadozó türelme gyorsan elfogyott: oda-odakapott pengeéles fogsorával, felsértve a halacska testét. Ő véresen és rémülten keresett menedéket azok között, akiket eddig semmibe vett.
Felbolydult a langyos tavacska: szinte forrt a hideg vérűnek tartott lények vitájának hevétől. Végül úgy döntöttek, kiutasítják maguk közül a kártékonynak ítélt cápát; a legkisebb aranyhal csendben lapított, míg - a cápával együtt - el nem vonult feje felől a vihar.
Volt egy másik aranyhal is, aki úgy gondolta, barátságba keveredett a nagy ragadozóval. Büszke volt rá, mennyire hasonlít a gondolkodásuk, az érzéseik, és, hogy a hatalmas állat úgy respektálja őt, mintha egyenlőek lennének.
- Szeretnél-e naggyá lenni, kis halacska, hasonlóvá, mint én? - kérdezte tőle a cápa, mielőtt faképnél hagyta volna a társaságot.
- Mi az, hogy! - bugyborékolta az apró uszonyos, hiszen a szíve mélyén mindig is szeretett volna igazi nagyhallá lenni. És, bár szerette otthonát, a sekély mélyedést, néha túl szűknek érezte határait.
- Akkor gyere velem! - bíztatta a cápa. - Megkapsz mindent, hogy naggyá lehess: onnantól már csak rajtad múlik, élsz-e a lehetőségeiddel... Tehetséged van hozzá.
A kis aranyhal beleszédült a váratlanul kitáguló tér ölelésébe, s félelem nélkül siklott a ragadozó szájába.
Azt gondolhatnád, ez itt a történet vége, ám a halacska nem evődött meg! Még sokáig élt a cápa árnyékában, időnként roppant szájában húzva meg magát. A tenger alatti, picike tóhoz is haza-hazalátogatott néha, de ott már nem találta többé a helyét.
Óriás-barátja eleinte tanítgatta őt a cápalét zord törvényeire, és azzal bíztatta, hogy egyre közeledik a naggyá válás ideje. Csak várjon türelemmel! És a kis hal várt... Várt és várt, a cápa pedig elhallgatott. Hiába beszélt hozzá vékony hal-hangocskáján, a cápa meg sem hallotta. Vagy úgy tett, mintha nem hallaná.
Az aranyhal sokat tűnődött, miért történt ez vele: talán végzetesen elrontott valamit? Vagy a hatalmas lény megelégelte ezt a méltatlan barátságot? Vagy a pengeéles fogak közé húzódva, hátul, a torok vörös poklában élnek mások is, nagyhal-létre sóvárgóan, s ő csupán egy a sok közül? Egyáltalán, miért játszanak a cápák hozzá hasonló apróhalakkal?
Sohasem tudta meg. Még ma is várakozik.





2007. június 5.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szerkesztő
Don Paco
Regisztrált:
2005-09-22
Összes értékelés:
204
Időpont: 2007-09-25 22:30:35

Szerintem a halacska ismét megtalálhatja helyét a picike tóban a régi pajtásaival, hogyha rájön, a cápa valójában nem más, mint egy hatalmas maszkot felvett ebihal.
Alkotó
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
700
Időpont: 2007-09-04 19:49:59

Mindkettőtöknek köszönöm a kritikát! Még csak annyit, hogy ez a történet a legkevésbé sem halakról szól...
Alkotó
Regisztrált:
2007-07-16
Összes értékelés:
50
Időpont: 2007-09-04 10:11:39


Igaz, hogy olyan halakat raktál egy élőhelyre, melyek természetes élőhelye eléggé messze van egymástól, és felül emelkedtél azon, hogy halaknak nem adnak ki hangot, de maga történet jó és tanulságos.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2007-09-04 09:58:42

Kedves Gunoda!
Nagyon tanulságos történet, jól ábrázolod a nagyravágyó jellemet.
Rozália

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel Égei-tenger címmel

sailor bejegyzést írt a(z) Nyelvem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Averzió. Hogy miért? című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Krémesség című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Rózsa lakodalom című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Két temető II. befejező rész című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Averzió. Hogy miért? című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Katángnak áll a világ! című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Nyelvem című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Az én napom című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Koszorúkból fonott ingovány című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Nyelvem című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel A pórul járt Csuka címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je = I + J címmel

alberth bejegyzést írt a(z) Szeptember ködöt köpül című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)