HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 34

Tagok összesen: 1855

Írás összesen: 47768

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Reklám

Prózai művek / ABC pályázat
Szerző: InesitaFeltöltés dátuma: 2007-09-04

Repülés - az utolsó előtti másodpercek

A szél zúgott a füle mellett, és belekapott a hajába. Előbukkantak a ritkuló területek, amiket eddig gondos fésüléssel takargatott. Zakója szárnya kinyílt, nadrágja szára a lábára tapadt.
Azt mondják, ilyenkor az ember előtt lepereg az élete.
Hát előtte aztán pergett.
Elsuhant a szeme előtt az íróasztala. Huszonöt évig dolgozott mellette. Azt hitte, innen megy nyugdíjba.
Nyugdíj - mennyit tervezgették Rozikával, hogy élvezni fogják! Csak ülnek majd a teraszon, fogják egymás kezét, és gyönyörködnek a csillagokban.
Milyen puha még a keze, pedig eljárt már fölötte az idő, és sokat dolgozott vele. De Rozika olyan szépen tud öregedni. Ráncosodik a bőre, szarkalábak jelennek meg a szeme mellett, de puha és kedves marad. A szarkalábak elmélyülnek, amikor mosolyog, és ettől még kedvesebb a mosolya. Igen, Rozika az a könnyen mosolygó - könnyen síró fajta.
De amikor majd bekopognak hozzá a - kik is? Talán a rendőrök. Akkor majd csak elhalványodik, és tágra nyílt szemekkel néz néhány másodpercig, mint aki nem is hiszi, amit hall. Aztán csak folynak a könnyek a szeméből, némán. Mint amikor az édesapja halálhírét hallotta.
Aztán megvigasztalódik. Talál majd valaki mást, és azzal a valaki mással ül majd a teraszon.
Te is tudod - súgta egy hang a szíve mélyén -, hogy nem fog mást keresni. Tudod, hogy egyedül fog ülni a teraszon, kinyújtja majd a helyed felé a kezét, és szorítja a semmit. És nem fogja látni a csillagokat, akárhogy is ragyognak.
A teraszon... nincs is még kész a terasz. Két ember dolgozik, és egy egész élet nem elég, hogy rendesen felépítsék a házukat. Még mindig egy csomó minden hiányzik. Pedig igazán nem szórták a pénzt. Rozika mindig is olyan leleményesen tudott takarékoskodni.
Amikor a főnök közölte, hogy vége, a ház jutott az eszébe. Két ember egy fizetésből... A leépítés, meg a gazdasági helyzet - mormolta a főnök. Persze, érti ő, hogy nehezebb a helyzet, de figyelembe kellett volna venniük, hogy ő már huszonöt éve itt dolgozik. Hűségesen, pontosan, még táppénzre is csak ritkán ment. De hát tőle könnyű volt megszabadulni. Egy szürke, igénytelen könyvelő, aki nem keresi a főnökség kegyeit, és még a számítógéphez se ért rendesen...
A múltkor is fel kellett jönnie annak a hosszú hajú, rágózó fiúnak, aki a számítógépekre felügyel, mert elrontott valamit. Valahogy kitörlődött, amit csinált, és csak a hibaüzenetek ugráltak a szeme előtt. Milyen szánakozva nézett rá... Itt ez a vén trottli, és még a legegyszerűbb dolgokat is elrontja.
Persze Rozika erre is azt mondta, hogy ne törődjön vele, legközelebb majd sikerül. Most is ezt mondaná.
Nem fogja megérteni, hogy miért tette. Elfogadja majd, de nem érti. Ez csak egy munka - mondaná -, majd találsz másikat.
Pedig tudhatná, hogy nem talál. Kinek kell egy ötvenéves könyvelő?
Milyen izgalommal készült az iskolába: mindig is úgy érezte, a könyvelő az, aki rendet tesz, aki mindent a megfelelő mederbe igazít. Rajta múlik, kell-e büntetést fizetni a cégnek vagy megy minden simán. Úgy igyekezett, hogy jól csinálja. Lelkesen tanulmányozta az előírásokat, minden kis vesszőcskének igyekezett megfelelni.
A többiek közben moziba jártak és hajtották a lányokat.
Egyszer ment velük, és akkor botlott bele Rozikába.
Szó szerint, az utcasarkon összeütköztek. Rozika akkor is sietett valahová. Mindig sietett, mindig valahová. Ő olyan zavarban volt, még a kisujja is elpirult, ahogy dadogva kért bocsánatot. Rozika meg csak mosolygott, és nevetve mondta, hogy ő volt a hibás. Olyan volt a mosolya, mint a napsugár. Rögtön beleszeretett.
Ma se tudja, miért jött akkor velük el a moziba, amikor más dolga volt. Azt mondta később, hogy olyan aranyos piruló kis birka volt. De hát ki szeret egy piruló birkát? Rozika mindig meg tudja lepni. Vagyis tudta.
Többet nem. Mindjárt vége.
Soha többet nem fogja meg Rozika puha kezét, nem nézhet a nevető szemébe... Nem kérdezi meg tőle, hogy jól áll-e ez a ruha, pedig tudja, hogy fogalma sincs róla... A napsugarat is együtt nézték... Rozika mutatta meg, milyen szép is az... És a szivárvány is szebben ragyogott, amikor mellette volt... A macska meg a kutya mindig szalad elé, és sose bántják egymást, mert a gazdasszonyuk azt mondta, ez csúnya dolog...
Mindjárt vége.
Most már nyugodtan nézhet mindenki szánakozva, ő nem látja többé... Talán sajnálni fogják, és elmennek a temetésére... Aztán elfelejtik... Jönnek a fiatalok... Micsoda megaláztatás: ötvenévesen munkanélküli... De így már nem néz rá szánakozva a munkaügyis se, hogy sajnáljuk, nincs munka... Rozika azt mondaná, ez mind nem számít...
- Hát nem! - kiáltott a szélnek.
Kihúzta magát, és visszalépett a párkányról.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Inesita
Regisztrált:
2007-07-10
Összes értékelés:
717
Időpont: 2007-09-11 12:38:31

Kedves Boer!

Köszönöm!
Szenior tag
Inesita
Regisztrált:
2007-07-10
Összes értékelés:
717
Időpont: 2007-09-09 11:41:33

válasz Artúr (2007-09-09 10:48:55) üzenetére
Kedves artur!
Örülök, hogy újra benéztél hozzám! És még jobban, hogy úgy érzed, nem hiába... :)
Köszönöm!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2007-09-09 10:48:55

Szia!
Nem csodálkozom, hogy ez a novella nyerte meg az ABC pályázatot ebben a hónapban. Fantasztikusan a helyén van minden gondolat, minden sor. A vége pedig...szerencsére...
Elképzeltem a történet végét...úgy. Az egész akkor is kerek lenne, de így nekem is sokkal jobban tetszik. Ismét nem csalódtam, amikor hozzád benéztem.
GRATULÁLOK!
Szenior tag
Inesita
Regisztrált:
2007-07-10
Összes értékelés:
717
Időpont: 2007-09-07 20:09:42

Kedves Colhicum és wryan!
Örülök, hogy tetszett, köszönöm szavaitokat! A végének jónak kellett lennie, nem hiszek a megfutamodásban. De azért igyekeztem, hogy ez ne legyen túl feltűnő az elején...:)
Szenior tag
wryan
Regisztrált:
2007-02-22
Összes értékelés:
726
Időpont: 2007-09-06 20:00:52

Kedves Inesita!
Ez is, mint eddig mindegyik írásod, nagyon tetszi, remekül sikerült. A vége pedig megnyugtatott. Igaz, csak az utolsó előtti bekezdésnél fogtam gyanut. :)
Gratulálok!
Szenior tag
Inesita
Regisztrált:
2007-07-10
Összes értékelés:
717
Időpont: 2007-09-04 22:08:51

Kedves Rozália és Maristi!
Köszönöm, hogy elolvastátok, és hogy tetszett!
Jó lenne, ha mindenki az utolsó sort választaná a rosszabbik lehetőség helyett...
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7467
Időpont: 2007-09-04 15:46:31

Kedves Inesita!
Mint ahogy belső levelemben is megírtam, nekem nagyon tetszik.
Szeretettel: Rozália

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

alberth bejegyzést írt a(z) Éji rém című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) A nagy duett című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Lábad nyomán nyár sompolyog... című alkotáshoz

Saskó Éva alkotást töltött fel Melódia címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Lábad nyomán nyár sompolyog... című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel A zene hatása címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Nyírfák alatt című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Nyírfák alatt című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Egyhangú című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Virtuális világ című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság II. rész című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Sóhajt a rét című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Virtuális világ című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Kikelet aroma című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) JelMeztelen című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)