HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49093

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-18 17:49:15

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2007-09-04

Tyr a múlt harcosa 8

8. fejezet
A kardok mestere

Antonia lassan, de biztosan elkezdte elsajátítani a kardforgatás alapjait. Tyr nagyszerű mesternek bizonyult, aki nem fukarkodott a dicsérettel, de a kritikával sem. Keményen hajtotta a lányt, ostorozta a hibáit, és így buzdította arra, hogy keményen eddzen. A lány nem okozott csalódást. Mikor volt egy kis szabadideje, vagy összeszedte magát a mostmár egy órásra nőtt "kínzás" után, azonnal magához vette a kardját, és ment ki a kertbe, hogy gyakorolja a kardforgatás már megtanult fogásait. Tyr ilyenkor nem szólt semmit, és csak figyelte a házból, ahogy gyakorol. Ha azt látta, hogy a lány valami súlyos hibát vét, nem tette szóvá, de a másnapi edzéseken a fogást, melyet elhibázott, többször gyakoroltatta vele. Antonia kezdett megváltozni. Egyre erősebb, és gyorsabb lett, érzékei is fejlődésnek indultak. Tyr is meg volt vele elégedve, hisz, gyorsan fejlődött, alig vétett hibát, és a feladatait is igyekezett minél jobban teljesíteni.
"Ügyes kölyök! Nagyon lelkiismeretes, igyekszik mindig megfelelni az elvárásaimnak. Nagyon elégedett vagyok vele!"- gondolta. Egy nap úgy döntött, Antonia megérdemel egy kis jutalmat azért, mert ilyen keményen dolgozik. Mikor a lány szokása szerint felkelt hat órakor, Tyr ott ült az ágya mellett, megsimogatta, és ennyit mondott:
- Feküdj vissza és aludj, ma szabadnapot kapsz!
- De miért?
- Mert az elmúlt napokban nagyon keményen dolgoztál.
- Tényleg?
- Igen, aludj tovább, még korán van.
- Köszönöm.
- Ne köszönj semmit, hisz megérdemled.- suttogta, majd otthagyta a lányt, aki kicsit csodálkozott, majd az oldalára fordult és elaludt.
Tyr is visszafeküdt még, és elaludt. A nap gond nélkül eltelt. Tíz órakor keltek, majd a lány a ház körüli teendőit végezte, amiben a férfi is besegített. Az estével sem volt semmi baj, ám az éjszaka közepén ismét megjelent a démon.
"Remek!- gondolta Tyr, mikor megérezte a démoni aurát a házban.- Most legalább Antonia próbára teheti a tudását!" Átóvakodott a lányhoz, felrázta, és így szólt:
- Készülj, itt az ellenség!
A lány bólintott. Kicsit aggódott, de aztán rájött, hogy fölöslegesen, hisz Tyr-től remek kiképzést kapott, még ha csak félig tartottak a kardforgatásban. Remélte ennyi is elég lesz, hogy a nő ne tudja többé bántani, és távol tarthassa magától. Tyr volt az első számú védelmi vonal ebben a játékban, ami nem volt játék, hanem már vérre ment.
- Nocsak Tyr! Te még mindig itt vagy? -hallotta Tina hangját a lépcső felöl.
- Igen, de te már nem sokáig!
- Ostoba! Mit gondolsz, miért hagytam nektek egy kis hatásszünetet? Erősebb lettem, mint valaha, és mostmár téged is meg tudlak ölni!
- Ha hagyom magam!- kiáltott fel a férfi, és támadásba lendült. Közben aktiválta a rúnákat, melyek után egy kíméletet nem ismerő fenevad lett belőle.
- No lám, milyen jó hatással vagyok rád!- mosolygott gonoszul a démon. Kinyújtotta a kezét, és egy nagy, vörös gömböt küldött a férfi felé, ami eltalálta, és nekicsapta az emeleti folyosó falának.
- Az ostobaságod látom nem változott semmit! Pont ugyanolyan felelőtlenül ugrasz a harcba, mint mindig.
- Majd meglátjuk ki az ostoba, kedvesem.- mordult fel a férfi, és újra támadott. Tina sem volt rest, azonnal visszavágott. Tyr támadása most célba talált. Eltalálta a démon oldalát, és a kardját tövig belenyomta a sebébe. Tina felsikoltott, és elkapta a férfi kezét, ellökte, majd a kardját kihúzta a sebből, és elhajította. A kard nem vert visszhangot a padlón, mivel az épp odasiető Antonia kapta el. A lány mikor a kard markolata a kezében volt, megmerevedett, a szemürege feketévé vált, és homályosan hallotta Tyr felkiáltását.
- Antonia, ne! Ereszd el a kardom!
A lány azonban nem felelt, hanem támadott. Villámgyorssá vált, és Tyr tudta, hogy a kard lelke megszállta. Ha nem állítja le, talán el is puszíthatja a lányt. Tina azonban elégedetten figyelte a történést.
- Végre, szembe kerülhetek az áldozatommal, és ha ügyes vagyok, a pokolra is küldhetem.
- Arra ne merj, megesküdni!- szólt sötéten Tyr, és nézte, ahogy a lány elkapja a démont.
Nekicsapódott a nőnek, és eldöntötte a lábáról, és szíven szúrta. Látta, ahogy felfröcsköl a vér, és hallotta, ahogy a nő hörögni kezd. Antonia ezután átvágta még a torkát, majd felállt, és belerúgott a nő sérült oldalába.
- Takarodj! Ha még egyszer ide mered tolni a képed, akkor véglegesítem az állapotod, és megöllek! Megvan hozzá a hatalmam, és most, hogy a lány testébe költöztem, meg tudom tenni! Arról álmodni se merj, hogy megölöd, mert nem tudod! Amíg én és a gazdám, Tyr védjük a lányt, esélytelen vagy! Csak úgy tudnád megölni, ha engem, vagy Tyr-t elintézed, ám arról is csak álmodhatsz, mivel egyikünket sem tudod legyőzni! Te hozzánk képes senki vagy!
- Azt majd meglátjuk, hogy ki a senki!
Azzal köddé vált, Tyr pedig, odament a lányhoz, és kivette a kezéből a kardját. A lány két perc múlva megborzongott, és kérdően nézett a férfira.
- Mi történt? Hol vagyok?
- Megszállt a kardomban lakó szellem.
- Tessék?
- Nézd csak magadra!- intett a férfi.
A lány jó alaposan megnézte a fehér színű, spagetti pántos hálóingét, melyen egy nagy vérfolt éktelenkedett, és a keze is tiszta vér volt.
- Ezt, én tettem?
- Mikor megsebesítetted a démont. Szép munkát végeztél, de egyet ígérj meg nekem!
- Micsodát?
- Hogy többé nem nyúlsz a kardomhoz! Egy halandónak túl veszélyes!
- Értettem. Nem nyúlok hozzá!
- Helyes. Azt hiszem, szereztél nekünk megint pár nyugodalmas napot, amit a technikád csiszolására, és a kiképzésed folytatásának szentelünk.
- Az jó lenne!
- Az is lesz! Most pedig tűnés aludni!- mondta, majd magához vonta a lányt, majd néhány másodperc múlva gyengéden eltolta.
- Futás!- intett a folyosó felé a férfi, mire a lány intett, és szaladt vissza aludni.
Tyr maga is visszafeküdt, de csak nehezen tudott elaludni. Agyában az előbb lejátszódott jelenet képei voltak. Tudta, hogy a lány tehetséges, de most tényleg láthatta a bizonyítékot, még ha a kardja is besegített egy kicsit. Úgy határozott, hogy mostantól még keményebben fogja edzeni a lányt.
"Micsoda szerencse! Most végre van egy remek tanítványom, akiben nem csalódtam, és talán az utódom is lehetne, persze csak akkor, ha jól teljesíti a következő szintet!"

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2007-12-23 18:15:49

Tetszett, gratu!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Krizantém II. című alkotáshoz

Balog Marianna bejegyzést írt a(z) Széllel szálló emlékfoszlány című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Averzió. Hogy miért? című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vihar című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel Fritz kalandjai: Tudod mit...? címmel

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Hang-jegyes című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Rózsalakodalom című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Belső nyugalom című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Vihar című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Óh világ, ébredj! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)