HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 47108

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Finta Kata
2018-10-10 18:41:43

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Rozán EszterFeltöltés dátuma: 2007-09-04

Tárca a bokor alatt

Szokásos esti sétájukon a megszokott útvonalon haladtak. A férfi már unta egy kicsit, mindig ugyanazokkal a házakkal, ugyanazokkal az arcokkal találkozott, soha semmi változatosság. Persze mehettek volna másfelé is, de a kis tacskó ragaszkodott hozzá, hogy ne térjenek le a bejáratott útról. Ha gazdája befordult egy kutyája számára ismeretlen utcába, a kis eb félénkké, bizonytalanná vált, látszott, hogy nem ismeri ki magát, és ez teljesen elkedvetlenítette. Így aztán a szerető gazdi belenyugodott, hogy csakis egy irányba haladhatnak. A séták kiváló alkalmat nyújtottak az elmélkedésre. Általában ilyenkor szokta végiggondolni az aznapi eseményeket. Ezen a napon gondoktól összeráncolt homlokkal lépkedett az egykedvűen szaglászó kutya mellett. A hónap végéhez közeledtek, és a pénze teljesen elfogyott, kifizetni valója viszont akadt bőven. Azt fontolgatta, hogy kölcsönkér. Nem szívesen vetemedett erre, de a szükség nagy úr. Bátyjához nem akart fordulni, mert háromgyerekes családapa révén maga is anyagi gondokkal küszködött. Anyja biztosan szívesen adna, de fossza meg kevéske nyugdíjától? Sorra vette ismerőseit, barátait, de nagyon kellemetlennek találta, hogy bármelyiküktől kérjen. Közben egy utcasarokhoz érkeztek. A vendégjárdán hibiszkuszbokor nyitotta szirmait. A tacskó szívesen végezte dolgát a tövében. Gazdája már készítette a zacskót, amibe majd a "termést" fölszedi, amikor egy barna tárgyat pillantott meg. Ahogy jobban megnézte, egy pénztárca alakja körvonalazódott ki előtte. Felvette és kinyitotta. Legnagyobb meglepetésére 50 ezer forintot talált benne. Még a vér is megállt az ereiben. Ennyi pénzből bőven kihúzza a következő fizetésig. Ahogy tovább keresgélt, az egyik oldalsó zsebben személyigazolványra lelt. Özvegy Kovács Ferencné, olvasta a nevet. Most mit csináljon? A rendkívüli esemény hatására megszakította sétáját, és visszafordult. A kiskutya először méltatlankodva nézett rá, nem is akart elindulni, de aztán fürge, kopogó járásával követte gazdáját. Otthon még egyszer áttanulmányozta a tárcát. Másodszorra is 50 ezer forintot számolt, meg valamennyi aprót. A pénzen kívül talált még egy TAJ kártyát, egy könyvtári belépőt és egy járóbeteg kezelőlapot. Végre nem kell zsíros kenyeret vacsoráznia! Elhatározta, hogy lemegy a boltba és alaposan bevásárol mindenféle finomságot. Téliszalámival fogja kezdeni, már nem is emlékezett rá, mikor evett utoljára a parizeren kívül más felvágottat. Kiválaszt egy márkás pezsgőt is, ezzel ünnepeli meg a szerencséjét. Természetesen Fifi kutya is kap valamit. A fogas felé indult, hogy felvegye kabátját, amikor hirtelen a nagymamája jutott eszébe. Egyszer ő is elveszítette a pénztárcáját, és hetekig várta, hátha egy becsületes megtaláló visszaviszi. Minden egyes ajtócsengetéskor remény töltötte el, hátha a tárcát hozzák, aztán annál jobban elkedvetlenedett, mikor mégsem. Most maga előtt látott egy csüggedt arcot, aki esetleg koplal, mert nincs pénze élelemre. Az igazolványkép alapján özvegy Kovács Ferencné már nem lehet fiatal, valószínű, hogy nincs hatalmas vagyona. Ezen morfondírozott, de közben a kisördög is dolgozott benne. Itt a lehetőség, hogy végre egyszer jóllakjon régóta áhítozott falatokkal. Nehezen szánta rá magát, de hosszas vívódás után meghozta a döntést. A bejárati ajtó felé fordult, de Fifinek még visszaszólt:
- Most marad a kutya, nemsokára jön a gazdi!


80 év körüli, sovány, beesett arcú asszony nézett ki a biztonsági lánc mögül. Bizalmatlanul szemlélte a férfit.
- Mit óhajt?- kérdezte.
- Jó napot kívánok, Kovács Ferencnét keresem.
- Hogyan?- emelte a kezét a füléhez az asszony, ugyanis rosszul hallott.
- Kovács Ferencnét keresem!- harsogta a férfi.
- Én vagyok az.
A férfi elővette a tárcát a zsebéből. Mikor a néni megpillantotta, örömmel vegyes csodálkozással kiáltott föl:
- Hiszen ez az enyém!
- A Kossuth Lajos utcában találtam, egy bokor alatt. Benne volt az igazolványa is, onnét tudom a címét.
A fiatalember elfelejtkezett arról, hogy az idős asszony nem hallja, amit mond, halkan szólalt meg, ezért még egyszer meg kellett ismételnie. Széles mosollyal nyújtotta át a kissé kopott, jobb napokat látott pénztárcát.. Az öreg hölgy mohón kapott utána, és a legelső dolga az volt, hogy ellenőrizze, csekély vagyonkája hiánytalanul megvan-e. Miután mindent rendben talált, levette a láncot, és szélesebbre nyitotta az ajtót.
- Hogy hívják, fiatalember?
A férfi megmondta a nevét.
- Mit is mondott, hol találta?
Most már tudta, hogy nagyobb hangerővel kell beszélnie, de így sem esett nehezére elismételnie a már elmondottakat.
- Jöjjön be, meghívhatom egy kávéra?
Szívesen elfogadta a meghívást. Míg a kávé készült a takaros konyhában , az asszony elmesélte, mennyire megrémült, amikor észrevette, hogy nincs meg az erszénye. Valószínűnek tartotta, hogy az SZTK- ból hazamenet veszíthette el. Vissza is fordult azonnal, de már nem találta sehol. Kétségbeesetten hívta föl a lányát, aki azt mondta, hogy most már bottal ütheti a nyomát.
- Nem is gondoltam volna, hogy vannak még ilyen emberek. Maga egy nagyon becsületes fiatalember- lelkendezett özvegy Kovács Ferencné.
Miközben a kávét kortyolgatta, a fiatalember arra gondolt, hogy igaz ugyan, hogy a ma esti lakmározás elmaradt, de helyette visszaadta egy idős asszonynak az emberekbe vetett hitét. Úgy érezte, még soha életében nem ivott ilyen finom kávét.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2010-10-14 09:30:52

válasz Lenabuci (2009-03-01 06:16:27) üzenetére
Köszönöm szépen, kedves Lena!
Alkotó
Lenabuci
Regisztrált:
2009-01-11
Összes értékelés:
259
Időpont: 2009-03-01 06:16:27

Az a furcsa számomra, hogy az ilyen történések nem "magától érthetődőek", már - már csodaszámba mennek............... Azért bizakodjunk!

L
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2007-09-09 18:26:46

Kedves Ria!
Legalább az igazolványok és a bankkártyák nem tűntek el. Bárcsak minél több becsületes ember lenne. Köszönöm hozzászólásodat.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
wryan
Regisztrált:
2007-02-22
Összes értékelés:
726
Időpont: 2007-09-08 16:49:37

Kedves Rozália!
Vannak még, bár talán kevesebben, mint korábban (ez nem biztos), becsületes emberek. Az anyagi szűkösség rendesen megnyírbálja a becsületében nem sziklaszilárd embert, mint ez főhősödnél is majdnem megtörtént.
Egyszer nekem is elveszett a pénztárcám, egész havi konyhapénzem benne volt. Másnap a tárca megkerült, igazolványokkal bankkártyákkal együtt, a pénz azonban kámforrá vált. Azért még így is örültem.
Tetszett írásod!
Szeretettel: Ria
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2007-09-07 07:22:02

Kedves Eszkimo!
Köszönöm hozzászólásodat.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2007-09-07 07:21:09

Kedves Colhicum!
Köszönöm szépen.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2007-09-07 07:20:15

Kedves Boer!
Néhány ilyen ember még akad! Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Regisztrált:
2006-09-18
Összes értékelés:
189
Időpont: 2007-09-07 05:58:27

Tényleg jó kis történet. Gratulálok, szívesen olvastam. Azt hiszem sok lelkiismeretes ember él közöttünk, csak rájuk kevésbé figyel a nagyérdemű.
További jó ihletet,
üdv,eszkimo.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2007-09-05 09:11:05

Kedves Inesita!
Köszönöm hozzászólásodat.
Rozália
Szenior tag
Inesita
Regisztrált:
2007-07-10
Összes értékelés:
718
Időpont: 2007-09-04 22:20:55

Kedves Rozália!
Jól írtad le, ahogy a lelkiismerete lassan-lassan jóra indítja a férfit.
Egyetértek: a becsületesség sokkal fontosabb a jólétnél. A más kárán szerzett pénzt nem hiszem, hogy valóban lehet élvezni. A jó lelkiismeret és a másik ember öröme sokkal értékesebb és tartósabb.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Szerencsés című alkotáshoz

Jeroscsáki Milán alkotást töltött fel Neved napja címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/11 című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Októberi áhítat című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szerencsés című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/11 című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Derűs reggel című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Ég veled! 15/11 címmel

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Szerencsés című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/10 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/10 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Derűs reggel című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Talán most címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Kukoricafosztás című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)