Kínába utazni igazán érdemes,
Csakis ott láthatsz egy több kilométeres
Kőfalat, melyet egy igencsak érdekes
Módszerrel emelt egy kínai vén nemes

Az volt a célja, hogy ketté ne szakadjon
Gyönyörű országa, s senki se szaladjon
Világgá, szépsége belülről fakadjon,
Minden, mi értékes, odabent maradjon

Nem gyenge munka volt! Sőt, inkább kőkemény
Megénekelte ezt minden fő költemény
Rabszolgák emelték, mindegyik hős legény
Szóljon hát róluk e pársoros hősregény:

Egyik, míg robotolt estig a Nagyfalon
Egyszer csak rájött, hogy mekkora nagy barom
Lehet a császár. "Ezt tovább nem hagyhatom,
Megkérdem, abba már mikortól hagyhatom..."

Vesztére odament rögtön az őrökhöz,
- Azok már nyúltak is tüstént a tőrökhöz -
S azt mondta: "Vigyetek nyomban a főnökhöz,
Mától már nem érek többé a kőtökhöz"

Elvitték. S amíg a Nagyfalon baktatott
Ráeszmélt lassan, hogy hány követ rakhatott
Bele e falba. És semmit sem kaphatott,
Csupán egy cellát, hol naponta lakhatott

Nem volt már ideje, hogy tovább gondolja
Arra még jutott, hogy ingét begombolja
S rászánta magát, hogy panaszát elmondja:
"Hosszú már ez a fal. Nincs, ki lerombolja..."

Hallgatta egyre az építésvezető
Sovány kis emberke, testén a meze bő
Hosszúra megnyúlott nagy égimeszelő
Modora talán egy kissé lekezelő

Csendre int, s így kiált: "Elég! Én megértem!
Tegyen azonban egy kis dolgot meg értem
Mondja meg őszintén, kérem, mert nem értem
Hogy lehet ez a fal hosszú, hisz lemértem?

Majd ha a vége eléri az elejét
S hegyet kell másznunk, hogy lássuk a tetejét
Akkor majd ehet egy jó adag derelyét
Addig meg tartsa a karjában erejét"

Azonnal vissza is vitték, hogy dolgozzon
Sorsában másokkal nap mint nap osztozzon
Rakja a falat, és ne is gondolkozzon
Lelkében reményt már többé ne hordozzon

Teltek az évek, és a Nagyfal felépült
Rabszolgák teste és lelke megkeményült
Mert, mikor a hosszú büntetés elévült
Testük a Nagyfalba azonnal beépült

"Falazzuk mindet e kőrakás gyomrába
Nőjön csak bőven a sötétzöld gyom rája
Ne jöjjön rá soha senki az okára
Mért raktunk vasgolyót egykor a bokára"

Mi hát a lecke az utókor számára?
Talán, hogy vigyázzon ki-ki a szájára?
Tévedés! Tudod mit, mondok egy merészet -
Rájössz, ha átfutod újra az egészet!