HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45254

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2007-09-07

Három fiú között

(Részlet "Emlékek" c. kötetből)

Bizony, az úgy történt, hogy három fiútestvérem között nevelkedtem. Ezért aztán mindenféle fiús játékban benne voltam. Együtt járkáltunk mezőn, és az erdőben. Együtt másztunk fára, métáztam velük. Hasonlóan ők is részt vettek az én játékaimban, sokszor babáztunk az én játékaimmal. Különösen Pista bátyám (középső a fiúk között) szerette a lányos játékokat. Ezért az egyik karácsonyra ő is kapott egy fiúbabát. Kanyónak neveztük el, mivel nagy orra volt, hasonlított a szomszédunkra.

Hármunknak külön nyelvet találtam ki; a szótagokat cseréltük ki egy-egy szón belül. Például: gyere helyett azt mondtuk, hogy re-gye, harap helyett azt, hogy rap-ha, Gyuszi helyett Szi-gyu, Kati: Ti-ka, Pityu: Tyu-pi, Gyugyi helyett Gyi-gyu, egy szótagból álló szóra is találtunk módot, pl. a kert nálunk terk lett, a só pedig ós, stb. Olyan jól és gyorsan tudtunk így beszélni, mint saját anyanyelvünkön. Az volt jó az egészben, hogy mások nem értettek bennünket. Bármit elmondhattunk ily módon egymásnak, az hármunk titka maradt.
Igaz, ennyi fáradsággal megtanulhattunk volna akár egy idegen nyelvet is, de akkor nekem ez nem jutott eszembe. Milyen kár...

Amikor három fiú unokatestvéreink látogatóba jöttek hozzánk, velünk együtt másztuk meg a hatalmas kertünk fáit; a nagy diófa ágain uzsonnáztunk, oda vittük föl a vajas- vagy zsíros kenyeret, ott aprítottuk hozzá a kertből frissen szedett zöldhagymát-retket.

Guszti Miskolcon megismerkedett első szerelmével. Nekem elmondta találkozásuk, ismerkedésük részleteit. A tanítóképző ablakaiból le lehetett látni a zárda udvarára, ahol Fajcsik Márta tanult. Természetesen a fiúk nem hagytak ki egyetlen alkalmat sem, hogy ott leskelődjenek és keressék az alkalmat az ismerkedésre. Jöttek-mentek az üzenetek apró levélkék formájában, ők is így kerültek közelebbi ismeretségbe. Márta egy évvel volt nálam idősebb. Én is leveleztem vele. Aztán mikor valamiért összezördültek, az én feladatom lett a békítgetésük.

Guszti volt legidősebb köztünk. Ő már 1940 tavaszán megkapta tanítói diplomáját. Mivel egyelőre más állás nem kínálkozott, ezért Losoncon egy siket-néma intézetben helyezkedett el, nevelőként. Amikor hazajött látogatóba, sokat mókáztunk vele, mert nekünk is mutogatva kezdett magyarázni. Lassan aztán átragadt az egész családra és gyakran mindnyájan mutogattunk társalgás közben.

Bandi köztünk a legfiatalabb, de ő nőtt a legmagasabbra, s egy kissé mindig testesebb volt mindnyájunknál. Egy alkalommal az erdőben járkálva, arra figyeltünk föl, hogy nagyot ordít és termetét meghazudtolva magasakat ugrálva futásnak eredt. Egy lódarázs csípte meg. Akkor azonban még ez sem ártott nekünk. A szokásos módon jártunk el: kéznél levő fűvel-falevéllel bekentük és hamar elmúlt a duzzanat tőle.

Egymás iránt érzett szeretet, összetartozás elkísérte életünket. Háború alatt menekülnünk kellett, s szüleim minden vagyona elveszett, vagy a határon túl maradt. Sosem tudtuk bepótolni a nagy veszteséget.

Pityu bátyám még Marosvásárhelyen megkapta a tanítói képesítői diplomáját, én pedig egy év múlva befejeztem a középiskolai tanulmányaimat, ezért mi a legközelebbi városba költöztünk és állást vállaltunk, hogy szüleink nehéz gondjait enyhítsük.
Én előbb ideiglenes, majd végleges állást kaptam, ahol aránylag jól fizettek. Pityu pedig (nem a tanítói pályát választotta, hanem még a korábbi tanulmányai alatt megkezdett aranyművességet akarta befejezni; hiányzott a mestervizsgája) alkalmanként készített egy-egy aranytárgyat, azzal járult hozzá a kiadásokhoz.
Mivel akkor én kaptam a legtöbb fizetést, öcsémnek (aki akkor Jászberényben a tanítóképző másodéves hallgatója volt), rendszeresen adtam, vagy küldöztem zsebpénzt, mivel Apukám egy ideig igen alacsony jövedelemmel rendelkezett, amíg évek múlva Szirákra, egy nagy általános iskola igazgatójának kinevezték.
Pityu Budapestre költözött, mivel ott tudta letenni az ötvös-aranyműves mestervizsgát, azonban addig, mint tanuló, ő is alig jutott némi pénzhez, ami a létfenntartását nem fedezte, ezért neki is kellett juttatnom a havi fizetésemből.

Azt eddig nem említettem, hogy Guszti bátyám sajnos, orosz fogságba került, három évig ette a hadifoglyok keserű kenyerét, csak azt követően tért haza.
Aztán ahogyan a helyzet javult, mindnyájan keresethez jutottunk, ami ha szűken is, de a megélhetésünket fedezte.
Az élet őrlőmalmából mindnyájan kivettük részünket, az utána következő háborús viszonyok megedzettek bennünket, és becsülettel, szorgalommal láttuk el feladatainkat.
Azonban a gondtalan, gyermekkori élmények a nehéz időkben is mindig elkísértek, és még ma is élénken élnek emlékezetemben.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2012-09-23 18:27:13

válasz Kőműves Ida (2012-09-23 16:01:21) üzenetére
Kedves Ida!
Jól gondolod, hogy valamikor szegénységben is boldog lehetett egy család. Hiszen akkor is a nemzet napszámosának hívták a tanítókat-tanárokat. Bizony, nagyon meg kellett küzdenie szüleimnek is, hogy négy gyermeket taníttathassanak, persze, mindez csak úgy történhetett, hogy 12 éves korunkban már a legközelebb elérhető internátusba (bentlakásos) középiskolába kerültünk, s ott tanultunk tovább.
S akkor a családokra leginkább az összetartozás és a barátkozás volt jellemző. A sok munka mellett mindig volt idő, hogy a baráti családok lakásukban vagy kirándulásokon találkozzanak.
Az is biztos, hogy felejthetetlen kirándulásokban is részem volt, ahol is találkozhattunk korban hozzánk illő fiatalokkal.
Tény, hogy a gondok ugyan megvoltak, azonban én fiatal éveimben jól éreztem magam a környezetemben és sosem felejtem el a kellemes meleg családi fészket, amiben részem lehetett.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2012-09-23 18:13:32

válasz T. Pandur Judit (2012-09-23 15:10:35) üzenetére
Kedves Judit!
Olyasmire nem is gondoltam, pl. miért voltunk jó testvérek. Ez azonban nem jelentette, hogy időnként nem zördültünk össze, de aztán harag sosem lett belőle. Miért fogadtak be lányként? Talán azért, mivel egyetlen család voltunk a faluban, ahol a szülők tanult emberek, s csupán a szomszéd falu ev.lelkész családjával volt moly igazi baráti viszony, ahol egy fiú és egy lány volt? Ki tudja?
Aztán felnőtt fiatalként már a családunkat is szétrobbantotta a háború: legid. testvérem 3 é. orosz fogságba került, másik két fiú pedig véglegesen Budapesten telepedett le a családjával együtt. Az akkori mindenféle-kellemetlen körülmény között már sajnos, ritkán találkoztunk, s inkább levelezés-telefonon tartottunk kapcsolatot. De ez hosszú...
Tény, hogy a szeretet összekötött bennünket örökre (sajnos már egyikük sem él).
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2012-09-23 16:01:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Kata!

Nagyon jó volt olvasni ezt a visszaemlékezést, a békés gyermekkora, majd felnőtt korotokban is egymást segítő, jó testvérek voltatok. Olyan jó érzéssel tölt el, ha ilyen békés, szerető családról olvashatok, ami ma már lassan ritkaságszámba megy. Valamikor nagy szegénységben, mégis boldogok tudtak lenni az emberek. Ma, igaz a szegénységért már nem kell a szomszédba menni, csak az összetartásra, szeretetre kell még várni...
Élmény volt olvasni soraid.
Szeretettel
Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4463
Időpont: 2012-09-23 15:10:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Ritka az ilyen testvéri egyetértés, ami közöttetek volt gyerekkorodban.
A testvérek inkább rivalizálnak egymással, féltékenyek egymásra, szekálják egymást. Ha többen vannak, akkor "pártokra" szakadnak, és az egyik csapat a másik ellen "harcol". Állítólag azért van ez így, hogy megedződjenek az életre, a küzdelemre.
Érdekes, hogy a fiútestvéreid bevettek maguk közé, nem szégyellték a barátaik előtt, hogy egy lánnyal játszanak. Nagyszerű szülők, és nagyszerű nevelés kellett ehhez a ritka jó testvéri kapcsolathoz!
Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2007-09-08 19:46:37

Ahogy mondod, úgy van. Rengeteg emléket őrzök gyermekkorom éveiből.
Kösz, hogy meglátogattál.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2007-09-08 15:03:14

Kedves Kata!
Csodaszép gyerekkorod lehetett három fiútestvérrel. Igazad van, ezek az élmények örökre megmaradnak.
Szeretettel: Rozália

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Pecás alkotást töltött fel Esti zene címmel a várólistára

festnzenir alkotást töltött fel Az én hősöm címmel a várólistára

F János alkotást töltött fel A lóápoló 20. fejezet címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Gyulai Pál. Búcsú / Abschied címmel

harcsa bejegyzést írt a(z) Egy kávéházi játszma című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Halpucolás címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Szappanbuborék ez a szerelem címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel De jó volt látni címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Szokolay Zoltán alkotást töltött fel Levegőváltozás címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Kedves alkotást töltött fel Mikor megszülettél címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)