Könnyekkel küszködve néztem egy fényképet,
becsukott szemmel idéztem fel közösen megélt emlékeinket.
különleges ember ö számomra, ki mindig másokért élt,
megérdemli, hogy egyszer boldoggá tegyék szívét.
majdnem gyerekkórunk óta ismerjük egymást,
életünknek a sorsa egybevág.
Elmondhatatlanul félek, hogy egyszer elfelejt,
idővel új lelki társra lel.
Próbálok nem gondolni rá,
de tény, hogy elmegyek, messze innen élem majd életem
ö a legjobb barátnőm kinek elmondhatok mindent,
nála jobban senki sem ismer
mellettem ált jóban, rosszban,
ha boldog vagy boldogtalan voltam.
Együtt sírtunk és együtt nevettünk,
egymást mindenkinél jobban megértettük.
Köszönök neki mindent, amit csak adott,
nála jobb barátnőt az élet nem is adhatott.