Elhalkul a csend.
Recseg a padló.
Néma gyász felém leng,
Kinyílik az ajtó.

Botladozó léptek,
Félénk szófoszlány.
Szemek felém néztek.
A múltam,
Egy halott lány.

Tekintete fényben csillog,
Lüktet mellkasának éle.
Fátyol lebben arca elöl,
Érzés kap el, de miféle?

Halovány szívhang követi,
Lélegzete szünetel.
Parányi lépteit felém szegezi,
Homlokomon víz szüretel.

Rettegés fog el,
Szeretlek, suttogja.
Fülem sír fel,
Ez az ő hangja.

A halál angyala,
Ki megmérgezett.
Erőm hagy el tétlen,
Hisz ő vértezett.

Kirajzolódik egy arc,
Az ő arca.
Lezajlik egy harc,
A múltamba.

"De te elhagytál,
Most mit akarsz tőlem?!
Egy életre megvágtál,
Mért szívod vérem?!
Tűnj el,
Gyűlöllek!
Maradj velem,
Szeretlek."

- "Néma gyász halkan követte" -

Távozott az angyal,
Megtelt arcom bánattal.
Élettelen testem ágyba dőlt,
Vége lett, örökre megölt.