HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1841

Írás összesen: 46250

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Haász Irén
2018-04-19 19:28:35

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / krimi
Szerző: Rozán EszterFeltöltés dátuma: 2007-09-11

Mezítelenül, ahogyan a világra jöttek

Állt a tükör előtt, és elmélyülten tanulmányozta az arcát. Vajon ki ez az ember, aki visszatekint rá? Ő lenne saját maga, vagy ez is csupán egy álarc? Szerette volna tudni, mi rejtőzik legbelül, milyen erők lapulnak a felszín alatt, mi az, ami időnként vad erővel kitör. Mert bármennyire is szeretné letagadni, ez a frissen borotvált, kék szemű, jóságos kinézetű fiatalember csak egy álca. Szerepjáték az egész élete. A munkahelyén eljátszotta az engedelmes, szorgalmas beosztottat, otthon a szerető férjet és apát, a szüleinél a jó gyermeket. A valódi énje azonban mélyen meglapult lelke leghátsó zugában. Régebben még tett egy-egy ügyetlen kísérletet, hogy úgy viselkedjen, ahogyan a szíve diktálja, a környezete azonban rosszallással fogadta. Még az úgynevezett legjobb barátai is megbotránkoztak rajta. Pedig ő nem talált benne semmi kivetnivalót. Az őszi eső rendületlenül kopogott az ablakon. A feltámadó szél időnként törött faágat sodort az üveghez, az ablaktáblák nyikorogva csukódtak be, hogy aztán újra kinyíljanak. Véres ujját végighúzta tükörképén. Az indulatoknak már nyoma sem maradt, újra a szenvtelen maszk bámult vissza rá. Egyáltalán nem bánta meg, amit tett, a társadalmat hibáztatta, a kultúrát, melybe beleszületett. Állítólag arról regélnek, hogy az ember szabad, önkifejezésének semmi sem szabhat gátat, hát akkor neki miért kell elfojtania magát? Mindig is festőnek készült, már három-négy éves korában is kiválóan rajzolt, az általános iskolában sorra nyerte a versenyeket. Művészeti szakközépiskolába járt, de hogy a festészetet válassza hivatásának, az szóba sem jöhetett. Először is apja kijelentette, hogy ez irányú tanulmányait nem támogatja, majd leendő felesége is azt mondta, hogy csak akkor hajlandó hozzámenni, ha "tisztességes" munka után néz. Akkoriban még tombolt a szerelem, így aztán beleegyezett mindenbe, amit kértek tőle. Könyvelőnek tanult, majd elhelyezkedett egy jó nevű vállalatnál, és beletörődve tengette hétköznapjait. Született két gyermekük, két gyönyörű kislány, őt azonban nem nagyon érdekelte, egészen addig, mígnem támadt egy ötlete. Lefestette őket különböző helyzetekben. Leginkább a fürdetés ihlette meg, elbűvölte a kicsi, meztelen testek látványa. Élete párjának eleinte nem is volt ellene kifogása, hiszen szabadidejében végezte, a lánykák pedig valóban bájosak voltak. Egy idő múlva azonban semmilyen más képet nem készített, csakis pucér babákat. Feleségének hamar feltűnt a dolog, aki kétségbeesetten hívta össze a családi tanácsot, és az a döntés született, hogy többet nem festhet. Próbálta őket meggyőzni, hogy ezentúl csakis tájképekkel foglalkozik, de megfenyegették, ha nem akarja, hogy a felesége elváljon, és utcára kerüljön, mert jó ügyvédeikkel természetesen elintéznék, hogy ne kapjon semmit, elvégre pedofil hajlamok lapulnak benne, akkor jobb, ha meghúzza magát, és csendesen könyvel tovább. Hogy a család még jobban nyomatékosítsa akaratát, a férfi barátainak is tudomására hozták eltévelyedését, akik közül néhányan azonnal megszakították vele a kapcsolatot, mondván, jobb, ha nem kerülnek bajba, a többiek pedig heves indulattal próbálták jó útra téríteni. Hogy valóban rossz szándék vezette a képek készítéskor? Ő nem akart mást, csak ábrázolni a parányi testeket, az apró kezeket, lábacskákat, ugyanis végtelen csodálattal töltötte el az emberi élet, hogy ilyen kis teremtésekből lesznek a későbbi felnőttek. Saját maga csecsemőkorát kereste bennük, az elveszett paradicsomot, amikor az ember még gondtalan, semmi más dolga nincs, csak az, hogy létezzen. De nem akart vitatkozni, most is a megalkuvást választotta, és abbahagyta a festést. Dolgozott tovább, hétvégeken pedig gubbasztott a tévé előtt. Egyik nyáron azonban a strandon egy anyuka éppen mellettük tette tisztába csecsemőjét. Megint elbűvölte a látvány, az ökölbe szorított kezecske láttán újjáéledt az alvó szikra. Nem bírt megálljt parancsolni vágyainak, elővette az ecsetet. Persze most már bölcsebb lévén titokban csinálta, a képeket pedig eldugta a pincében egy ládába. Néha éjszaka, amikor úgy gondolta, hogy élete párja alszik, leosont a pincébe, és órákig nézte az általa könnyed ecsetvonásokkal ábrázolt dundi babákat. Remélte, hogy környezete semmit sem vesz észre, tökéletesen ellátta hivatali teendőit, és otthon is példamutatóan viselkedett. A lelkiismerete azonban bántotta, legfőképpen a lebukástól félt, ezért néha a legváratlanabb helyzetekben heves indulattal kitört, de ezt elnézték neki. Látszólag minden simán és rendezetten ment, egészen a nagytakarításig.
Hazaérkezésekor a szoba közepére hányva találta a képeket, mellette egy bőröndben pedig a ruháit.
-Te perverz disznó!- fogadta ordítva a felesége.- Hogy tehettél ilyet velünk? Fajtalankodsz a gyerekeiddel? Vedd tudomásul, hogy ezt nem tűröm tovább.
A férfi eleinte még nyugodt maradt. Higgadtan magyarázta az őrjöngő asszonynak:
- Nézd meg, ezek nem is a mi gyerekeink. A mieink sokkal nagyobbak náluk. Ezek csak általánosságban festett babák.
- Nem érdekelnek a pornó képeid. Egy pillantást sem vetek rájuk többet.
- De édesem...- a férfi mindenképpen szerette volna, ha normálisan meg tudják beszélni a dolgot, ám a nő közbevágott:
- Ne nevezz az édesednek!
- Jól van. De figyelj rám egy kicsit. Ezekben a képekben semmi szexualitás nincs. Kis csecsemők, ahogy anyjuk hasából kijöttek. Nem értem, mi ebben a rossz.
Ezekre a szavakra a feleség dühe a tetőpontjára hágott:
- Akkor te pszichopata vagy! Hogy is tudtam veled idáig egy fedél alatt lakni. De mostantól mindennek vége. Megyek a rendőrségre, hogy oda kerülj, ahová való vagy. Remélem, életfogytiglan bekaszniznak. A gyerekeket pedig többet nem fogod látni. Nincs az a bíróság, aki egy ilyen kéjencnek megítélné a láthatást.
A férj úgy gondolta, hogy nincs értelme a további vitának, mert érezte, hogy benne is kezd felmenni a pumpa, kiment hát a konyhába, hogy átgondolja helyzetet. Kinyitotta a csapot, hogy igyon egy pohár vizet. Felesége azonban fúriaként utána törtetett.
- Ha most azonnal nem takarodsz el, felhívom a rendőrséget- kiáltotta.
- Édesem...jó, nem mondom, de akkor is, kérlek, hadd magyarázzam meg.
- Nem érdekelnek a piszkos gondolataid. Szóval nem mész?
- Nem- hangzott a határozott válasz.
- Akkor hívom a rendőrséget!
Ezen a ponton veszítette el a türelmét. Az asszony elé ugrott, és lefogta a tárcsázó kezét. A nő sem hagyta magát, dulakodás közben előkerült a kés, ami egyszer csak a feleség hasában kötött ki.
Véres kezével beírta a tükörbe: Julia. Így hívták a feleségét. Már csak hívták...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7451
Időpont: 2009-10-18 10:30:35

válasz Arthemis (2009-10-16 14:02:25) üzenetére
Nem szándékoztam betegesnek ábrázolni a főszereplőt, jól látod. Köszönöm, hogy nálam jártál, kedves Arthemis.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2009-10-16 14:02:25

A főszereplőt nem tartom betegesnek, de ezt egyedül te tudod biztosan.:) Az elfojtásnak bizony következményei vannak. Nem lehet folyton úgy élni ahogy azt mások elvárják. A környezet pedig olyan, hogy megfogalmazza kinek mit kell csinálni, hogy kell élni, mikor legyen gyereke, és mire vágyhat...ez a környezet is ilyen.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7451
Időpont: 2009-08-05 10:31:20

Köszönöm szépen, kedves Berill!
Szeretettel: Rozália
Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
315
Időpont: 2009-08-01 22:19:57

Rozál ez ült! :) nagyon megragadott és elgondolkodtatott,hogy vajon tényleg nem beteges-e? és nem tudom eldönteni.
nagyszerű írás, végig tele feszültséggel, egy percre sem lankad az olvasó figyelme.

amúgy én is hiányolom a lélektani kategóriát,hiszen ez is, és pár művem szintén inkább odavaló lenne.

szeretettel gratulálok!
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7451
Időpont: 2007-12-16 09:58:15

válasz Náni (2007-12-15 09:30:26) üzenetére
Köszönöm, Náni!
Alkotó
Náni
Regisztrált:
2006-03-24
Összes értékelés:
263
Időpont: 2007-12-15 09:30:26

Hidegrázó-fázó, ismerősen szöveglő, vonyítva nevető, lélekútra kelő, menő alkotás! grat! nati
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7451
Időpont: 2007-09-24 10:00:17

Kedves Maristi!
Köszönöm, hogy meglátogattál és megtiszteltél véleményeddel.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7451
Időpont: 2007-09-23 18:19:32

Kedves Artur!
Igyekeztem a főszereplőt úgy megformálni, hogy ne legyen beteges. Köszönöm a véleményed.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3817
Időpont: 2007-09-23 13:46:20

Szia!
Nagyon jó novella! A főszereplő kiragadott tulajdonsága, nem beteges, és itt válaszolnék Inesitának is! Lehet egy művésznek ilyen késztetése, mindenféle ferde hajlam nélkül. Vannak művészek, akiknek pályájuk egésze egyetlen dologra korlátozódik. Ami túlzás van a történetben, az kicsi és inkább jó írói fogásnak számít. Szerintem.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7451
Időpont: 2007-09-21 18:46:02

Kedves Gyömbér!
Nagyon örülök dicséretednek.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2007-09-21 11:17:19

Kedves Rozália!

Fantasztikusan jó novellát írtál! Az ember, ha eltitkolja a világ, és legfőképpen maga előtt a "valós önmagát", előbb utóbb beleőrül...vagy boldogtalan, szerencsétlen emberré válik... vagy bármi más a abnormális megnyilvánulásai lesznek. Nem hiszem, hogy van ember, aki egy egész életen át " el tudja játszani" valaki más szerepét.
Nagyon jól írsz! Gondolom ezt már mások is mondták!

Üdv: Gyömbér
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7451
Időpont: 2007-09-12 11:00:25

Kedves Colhicum!
Köszönöm szépen kedves soraidat.
Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7451
Időpont: 2007-09-12 09:55:41

válasz Inesita (2007-09-11 21:20:01) üzenetére
Kedves Ági!
Köszönöm hozzászólásodat.
Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7451
Időpont: 2007-09-12 09:54:53

Kedves Antonia!
Köszönöm szépen.
Rozália
Szenior tag
Inesita
Regisztrált:
2007-07-10
Összes értékelés:
718
Időpont: 2007-09-11 21:20:01

Kedves Rozália!
Hátborzongató! Még át kell gondolnom, tényleg lehetséges-e mindenféle beteges hajlam nélkül csak pucér gyerekeket festeni... De elgondolkodtató volt, amit írtál. Időnként hajlamosak vagyunk (túl) hamar következtetéseket levonni egy emberről...
Gratulálok!
Alkotó
Antonia Alessandra Atlantas
Regisztrált:
2007-01-22
Összes értékelés:
198
Időpont: 2007-09-11 20:24:56

Tetszett, gratu!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tavaszcsaló című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szomorú című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Visszavágyom kisfalumba című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Csendes est, tele titkokkal című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Befelé mar című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) EULAR PARE konferencia Brüsszelben című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Szinte beleborzadok címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/1 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IV/9 című alkotáshoz

soltissimo alkotást töltött fel Facebook címmel a várólistára

Narday Nádja alkotást töltött fel Barátság címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Intelem címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Bűntudat című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)