Napóleon most már ki volt képezve, így Dániel azt gondolta, ideje lenne vadászni.
Dániel elővette régi, öreg puskáját, ami még nagyapjáé volt, felvett egy régi, de meleg kabátot. Kinézett az ablakon, s látta, nem szükséges kabátja. Szél nem fújt, hó nem esett.
- Napóleon, vadászni megyünk! - szólt kutyájának. A fiatal, de erős kölyök az ajtóhoz futott.
A hó bokáig ért kint. A kiskutya nagy nehezen lépkedett, de sikerült áttörnie magát az olvadó havon. Majd felnézett az égre és szimatolni kezdett.
Az égen egy madár alacsonyan repült, a sebes folyású folyó felett. Dániel várt. Majd lőtt. A madár a vízbe zuhant.
- Napóleon! Hozd ide a madarat. - mondta a vadász. A kutya először óvatosan szemlélte a vizet, majd beleugrott. Lassan úszott, túl erős volt neki a sodrás. Egy felnőtt kutya is beleugrott a vízbe a madárért.
A kutya németjuhász és husky keverék lehetett, erős, izmos alkata és lábai azt árulták, hogy ő is vadászkutya.
Ő gyorsabban úszott a vizen a madárfelé. Miután megkapta a madarat kiúszott a partra. Utánna Napóleon. Könnyedén ugrált a nagyobbik a hatalmas köveken, de a kölyök se adta fel egyhamar. Majd a husky féle átugrotta a folyót. Napóleon utánna merészkedett. Majdnem sikerült neki, de kudarcot vallott.
Dániel magához hívta a kutyáját és elindultak hazafelé.