HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 43 Tagok összesen: 1915 Írás összesen: 51239 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: SzabcsiFeltöltés dátuma: 2006-05-17
Kockajáték- Dobj! - szólt a tündér és lerakta a férfi elé a kockát. - Nem! - kiabált a férfi. A tündér kiszedte szitakötős hajtűjét frizurájából. Hosszú, fényes, szőke haja a vállára omlott. Megrázta a fejét, hogy minden hajszál a pontosan kimért helyére kerüljön, aztán odalépett a férfihoz. - Ha nem dobsz, lehetőséged sincs, hogy visszakapd őket. - mondta, és megcirógatta a férfi arcát. Az megfogta a kockát, egy kissé felemelte, majd elengedte. Meg sem rázta. - Oh! - kiáltott fel a tündér - Elsőre hatos? Szerencsés fiú... - és a férfira mosolygott. - Most mi lesz? - nézett a férfi haragosan a tündérre. - Hogy mi? Az majd kiderül. Még nincs vége a menetnek. Most én jövök. - láthatóan jól szórakozott a férfi idegességén. Megfogta a kockát, rákacsintott játszótársára és puhán eldobta az apró játékszert. - Minő véletlen... - kacagott a túszára. A férfi szíve gyorsan vert. Balját ökölbe szorította és jobb kezével dobott. - Négyes. - szólt megelőzve a tündért. - Többet néztem ki belőled. - mondta és kecsesen megtámasztotta az állát a kézfején. Baljával dobott. - Elmondtam mi lesz azzal, akit nem nyersz vissza? - a férfi nem akarta tudni, de csak annyit mondott: - Nem. - Ezt a menetet én nyertem - mutatott hosszú ujjaival a hat kis pöttyre. - A feleséged tehát a rabszolgám. Azt kell tennie mostantól, amit én mondok neki. - a tündér csak mosolygott, de a férfi kezébe temette arcát. - Ne szomorkodj, őt ugyan már nem kapod vissza, de még van két fiad! A férfi haragosan ránézett és így szólt: - Ki vagy te, te boszorkány? Még ennyi szíved sincs? - Drágám... te nem ismersz engem. - szólt nyájasan és csak mosolygott - No, mi lesz? Dobj. A férfi dobott. - Hármas - szólt a tündér csalódottan, aztán hosszú festett körmeivel megpöckölte a kockát. Az nagyot fordult és ismét hatost mutatott. - Te csalsz! - ugrott fel a férfi. A boszorkány intett, hogy üljön le. - Örülök - súgta és csókot lehelt túsza arcára - hogy észrevetted... Jobb később, mint soha, nem igaz? - De hát... - Sss... Az élet nem igazságos, a halál még annyira sem, drágám... - szólt együtt érző arckifejezéssel, de a szemében együttérzésnek nyoma sem volt. Majd látva a férfi értetlen arcát hangosan felkacagott. - Ugyan szívem! Egyszer meg kell halni... Fel a fejjel. A férfi meg sem várta a felszólítást. Dobott. - Na végre... - fakadt ki a tündér - hatos. Nem gondoltam, hogy ilyen nehezen megy majd. A tündér is dobott. - Hatos. - sziszegte a túsz. Hirtelen elöntötte az arcát a vér. Felugrott és felborította az asztalt. A gonosz tündér odalibegett hozzá és leültette. Átkarolta hátulról és a fülébe súgta: - Nyugodj meg. Már csak két menet. - A férfi eltolta magától a szépséget és megkérdezte: - Kettő? - Kettő. Egy a fiadért, egy érted. - Értem? - Igen. Téged is fogva tartalak, ha nem nyered vissza magadat. - Hát akkor folytassuk. - mondta most már elszántan a férfi és fogta a kockát. - Négyes. A tündér persze hatost dobott. A másik már oda sem figyelt arra, hogy a tündér elmondta neki: elvesztette a fiait is és már csak a saját életét mentheti meg. Megint fogta kockát és eldobta. Az végiggurult az asztalon, elkezdett pörögni. Végül megállt. - Egyes... - mondták egyszerre a tündérrel. - Szegény drágám. - mosolygott villózó szemekkel a szép boszorkány. A férfi nem várta meg, hogy ő is dobjon. Kinyújtotta két kezét. A szépség intett pálcájával és a két kézre nehéz lánc fonódott. Odalépett a játék veszteséhez és végigsimította az arcát. Aztán kinyitott egy ajtót a falból. Az ajtón túl vak sötét volt. A férfi nem várt. Rögtön besétált a sötétségbe, hogy megkezdje hosszú, keserves éveit a gonosz tündér, a szép boszorkány rabszolgájaként. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
Alkonyi felhő alkotást töltött fel Mezőaranytáncolt ébredés címmel a várólistára medve bejegyzést írt a(z) Apa sokat dolgozik című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz Szirják Györgyi bejegyzést írt a(z) Gyerekvers című alkotáshoz Kőműves Ida alkotást töltött fel A bosszú ára (8/8) címmel szilkati bejegyzést írt a(z) Gyerekvers című alkotáshoz aLéb bejegyzést írt a(z) Kezdettől fogva tudtam című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 70. című alkotáshoz dpanka bejegyzést írt a(z) Tavaszi zönge című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Tavaszi titok című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Tavaszi titok című alkotáshoz Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel átalakulok címmel a várólistára A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |