HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 24 Tagok összesen: 1886 Írás összesen: 49214 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2007-09-12
Tyr a múlt harcosa 1414. fejezet Örökös szerződés Antonia kissé megrökönyödött, Tyr kegyetlensége láttán, de megnyugodott, hogy ő nem lesz ennek az isteni kegyetlenségnek az áldozata. Tyr továbbra is tanította, és ő sem okozott csalódást, aminek Tyr örült a legjobban. Augusztus közepe volt, tikkasztó a meleg, ám az edzést váratlan viharok is megszakították. - Na már csak ez hiányzott!- morogta a férfi, mikor egy edzés kellős közepén váratlanul kitört az égi háború, és az eső elől a teraszra húzódtak. - A szentek elég parázs kedvükben vannak ma úgy látszik.- jegyezte meg a lány, miközben a teraszról nézték, ahogy az eső áztatja a világot. Tyr elhúzta erre a kijelentésre a száját, és unottan nézett ki az esőbe. - Azt hiszem a mai edzésnek vége!- jelentette ki kis hallgatás után. Antonia bólintott. Mindketten fáradtak voltak, és az eső is elálmosította őket. Hallgatták a mennydörgést, majd a lány felállt. - Megyek vacsorát főzni!- jelentette ki, és bement. Tyr továbbra is ült a teraszon, és nézte a vihart. Freyja odabújt a férfi lábához, és melegítette, ami Tyr-nek furcsa mód jól esett. - Mi van, kutya? Te se szereted, mi?- nézett le a férfi, és megvakargatta a füle tövét, mire a kutya farkcsóválva helyeselt. Tyr elgondolkodva figyelte a vad vihart. A csatamezőkön, mikor a harcosok csatáztak, a zaj erre a tompa, gurgulázó mennydörgésre hasonlított, váltakozó erősséggel persze. Furcsa volt ennek a természeti jelenségnek a révén visszahallani ezt a hangot. Elmosolyodott, és ezt gondolta: ˝Rég volt, mikor csatamezőn jártam! Szinte már unom, hogy nem tehetem azt, amihez a legjobban értek, bár Antonia tanítása elfoglalja minden időmet, de azért hiányzik.˝ Aznap éjjel ismét eljött a démon. Antonia és a férfi felkészülten várták. Tyr csak ennyit súgott a lánynak, mikor szemtől-szemben álltak ellenségükkel: - Bizonyísd be, hogy te vagy a legjobb! Használd az életösztönödet! A lány nem is bólintott, hanem támadott. Kiürítette az agyát, és csak a megérzéseire, és az ösztönére támaszkodott. Nem gondolkodott cseleken vagy stratégiákon, csak mérlegelt, és az ösztönei súgta ˝tanácsokra˝ hagyatkozott, de úgy érezte, hogy ide nem is kell több. Tyr figyelte, hogy ezzel az ötlettel mire megy a lány. Úgy tűnt a terv beválik, ám a démon idő közben ráébredt, hogy puszta életerőből fakadó a támadás, amit ellene indítanak, ezért meg kellett zavarnia a lány biológiáját, és fel kellett borítania az ösztöneit. Téves információkat kezdett el küldeni a lány teste felé, mire az hallucinálni kezdett, majd pár perccel később Tyr ellen fordult. ˝Mi az ördögöt művel ez? Miért támad engem? ˝- ijedt meg a férfi, ám aztán rájött, hogy a démon az oka mindennek. Ezért gyorsan ˝leszerelte˝ Antoniát, egy jól irányzott csapással, majd maga ment, hogy megküzdjön ellenfelével. - Miért küldöd ezt a kis csitrit ellenem, mikor rég tudod, hogy nem rá vadászom? r11; kérdezte a nő, mikor összeakaszkodtak a férfivel. - Miért kire vadászol? - Természetesen rád! - Szóval engem akarsz ˝meghódítani˝? Sajnálom, én nem vagyok olyan könnyű préda, mint hiszed! - Igazán? Eddig te se produkáltál jobbat, mint a kis barátnőd! - Úgy gondolod, édesem? Akkor most kapsz tőlem valamit, amit nem köszönsz meg! Azzal ismét aktiválta a Hagalazt, majd a kardjával szíven szúrta a nőt, és belevezette a pusztító erőt. Tina ekkor úgy érezte, menten darabokra szakad a teste, ám a démon erősebb volt, és nem engedte. Keményen mentette a menthetőt, ám ő is elgyengült, hisz a pusztításnak ő sem volt képes sokáig ellenállni. Dühösen visszavágott az istennek, aki ájultan nyúlt el a padlón. A démon zihált egy kicsit, körbenézett, és megakadt a szeme az ájultan fekvő Antonián, akit Tyr akart megvédeni, úgy, hogy leütötte. Állt még egy kicsit, majd odalépett a lányhoz, a vállára vette, és eltűnt. Szegény lány most nagy bajba került. Egy raktárépületben jelent meg a nő a lánnyal, és a hatalmas terem északi végében álló padlótól a mennyezetig érő, régi rácsos ládatartóban helyezte el a lányt. Leterített egy pokrócot, és arra fektette ájult áldozatát, majd belakatolta az ajtaját. - Innen nincs menekvés, kicsim!- mosolygott a nő. Otthagyta a lányt, aki félóra múlva magához tért, és csodálkozva nézett körül. - Hol vagyok?- kérdezte, de nem válaszolt rá senki, és a vele szemben lévő ablakon beszűrődött a hajnal első sugara. Ekkor a félelem hasított bele, hisz rájött, hogy a démon foglya, aki valószínűleg már elment, hogy Tina élhesse a saját életét. Tyr is magához tért, és aggódva kereste a lányt, de aztán rájött, hogy a démon magával vitte. - Átkozott! Ha bántani meri a lányt, akkor megölöm!- mordult fel zordan. Meg kell találnia, mielőtt valami olyan baj történne, ami a lány életébe kerülne. Gondolkodni kezdett, hogyha ő lenne a démon, hová rejtené el azt, akit meg akar ölni. Valami olyan helyre, ami félreesik mindentől, ahol a madár se jár. Elkezdett kutatni ilyen helyek után a fejében lévő térképen. Elég jól ismerte a várost, így hamar rájött, hogy a régi kikötő ideális hely. Elhatározta, hogy körbeszimatol egy kicsit. A házat még emberként, ám a kertet már kutyaként hagyta el, és elrohant a kikötő irányába. A régi kikötő a város keleti felén terült el. Tyr kissé idegesen lépkedett a raktárak között, miközben szimatolta a töredezett, gazos járdát, és a földet szimatolta. Hegyezte a fülét, és a levegőt is szimatolta, mivel a földön a pár napos eső szagán kívül nem volt friss nyom, de ez is cserbenhagyta. ˝Lehet, hogy rossz helyen keresgélek?˝- tűnődött. Körbenézett, és megakadt a szeme a nagy ládákon, amikben régen a halakat szállították, és most ott árválkodtak a raktárak előtt, és egészen a raktár ablakáig értek, ahogy a munkások egymásra tették őket. Tyr felmászott ezekre a ládára, és benézett az első raktár ablakán. Teljesen üres volt. Lemászott, és tovább indult. A kikötő legszélén álló raktárban talált rá a lányra, aki pont az ablakkal szemben álló ˝ketrecben˝ volt. Vakkantott, mire a lány felkapta a fejét, és azonnal meglátta a kutyát. - Tyr?- kérdezte hitetlenkedve. A kutya bemászott az ablakon, és egyetlen ugrással lent volt. Ugrás közben visszaváltozott, és eredeti alakjában ért földet. - Jól vagy? Nem bántott?- lépett a lányhoz Tyr. - Nincs semmi bajom. Veled minden rendben? - Velem is minden rendben van, ne aggódj, inkább azon törd a fejed, hogy juthatnál ki innen. - Nekem jobb ötletem van! Itt fogjuk elpusztítani a démont, de nekem itt kell maradnom, hisz nem szabad tudnia, hogy itt jártál! Este biztos visszajön, hogy megnézze megvagyok-e még, és te is itt fogod várni. - Nem is rossz ötlet! Nem fázol? - Elég hideg van.- felelte csendesen a lány, mire a férfi levette a kabátját, és odaadta a lánynak, aki belebújt. - Köszi szépen. - Nincs mit.- mondta Tyr, majd lehajolt, és elővett egy kést a nadrágjából.- Add a kezed! Antonia odanyújtotta a kezét, és a férfi felhasította a tenyerét, majd a sajátját is. Tenyerüket összeérintették, majd a férfi ennyit mondott: - Testvéremnek fogadlak! - Testvéremnek fogadlak!- ismételte a lány is, majd a férfi elment. ˝Jól van, most már Antoniáról mindig tudni fogok!- gondolta. ˝Hálás köszönetem, Tyr!˝- gondolta Antonia. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
Bödön bejegyzést írt a(z) Márton- napi lakoma című alkotáshoz Tóni bejegyzést írt a(z) Epilógus a vers ABC sorozatra című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Emlékezve Finta Katára című alkotáshoz ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Márton- napi lakoma címmel a várólistára mandolinos bejegyzést írt a(z) Epilógus a vers ABC sorozatra című alkotáshoz mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz bűvölet alkotást töltött fel Veled címmel a várólistára Tóni alkotást töltött fel Epilógus a vers ABC sorozatra címmel bűvölet bejegyzést írt a(z) Itt és most című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Játs(s)zma című alkotáshoz alberth alkotást töltött fel Bombasiker címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) Téli világ című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Újrakezdés című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |