HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 24

Tagok összesen: 1855

Írás összesen: 47744

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / sci-fi
Szerző: RozsdásFeltöltés dátuma: 2007-09-12

A Fekete Semmi

1.

Crickley iszonyúan morgott, mert csak most vette észre, hogy az inge hónaljban kissé bevág.
- Wilson, az a dög már megint elszabta! - hörögte - Sose képes több anyagot ölteni ezekbe a rongyokba!
Hozzá kell tennem, Crickley felháborodása jogos volt, mivel ezen kívül csupán egy váltásruhával
rendelkezett és nyolcvanmillió kilométeres körzetben egy szabó, sőt még egy nyomorult ruhakereskedés
sem volt, hacsak be nem bizonyítják, hogy a Jupiter közelebbi holdjain előfordulnak primitív "szabó-
organizmusok"...
Ugyanis Crickley a Lexell nevű űrsikló navigátora volt, amely pillanatnyilag a Jupiter és Mars közötti
aszteroida-övet hagyta el.
A Lexell 2071. június 6-án indult a Maple Two nevű űrállomásról. Célját tekintve a Proxima Centauri
felé tartott, ami kereken négy fényévre van.
- Ugyan Crickley, csak van váltásruhája! - szólt Holmes, a
robotika-szakértő, aki a navigátor mellett
tartózkodott, midőn az rádöbbent a hibára.
- Van. Egy. Csak egy! Amikor mossák miben legyek? A szkafanderben? Ráadásul a fogkefém is otthon
maradt!
- Használja a fogtisztító tablettákat.
Criékley felhúzta hatalmas szemöldökét.
- Azt már nem!
Ezzel a vitát lezártnak tekintette és kivonult a kabinból.
A Lexell legénysége hat emberből állt. Elsőnek említettük Crickley navigátort, egy kék szemű,
torzonborz óriást.
A Lexell kapitánya, Félix Portenif egy álmodozó francia, aki teljes felelősséget vállalt a vállalkozásért -
ami nagy szó!
A robotikáét két ember felelt: Frederic Holmes és Chandler Moth. Erre a két fiatal jenkire hárult talán a
legtöbb feladat, hiszen az űrhajó szinte teljes egészében automata volt.
A kihagyott két űrutas az orvos és a szerelő szerepét töltötték be.

A Lexell hajtóműve magfúzióval működött, amellyel minden további nélkül képes volt a fénysebesség
két-három százalékával haladni. Ez azt jelentette, hogy 5995,8 km/sec-os sebességgel a Földről
kevesebb mint tizenkét nap alatt juthatnának el a Plútóig, de mivel leszálltak a Marson. tovább tartott.
Ezen az úton semmi nevezetes dolog nem történt. A legénység rendszerint a Lexell középső részén lévő
teremben üldögélt, olvasott, sakkozott, kártyázott.
... Portenif és Moth éppen egy sakkjátszma közepén tartottak, amikor elhagyták az Uránusz gyűrűit.
- Mondja kapitány! - szólt Moth és lépett a lóval - Gondolt már arra. hogy ha belépünk a hypertérbe,
felrobbanhatunk?
Portenif közömbösen leütötte Moth futóját.
- Hát, igen... De ha ez bekövetkezik, onnantól nem érdekel semmi... hüha!...
Ezt azért mondta, mert Moth közben kiütötte a királynőjét. A sakkbábu hologramja sercegve eltűnt.
- Majdnem matt - mondta mosolyogva - Egyébként én nem értem most sem még azt a hypertér dolgot.
Hogyha az az izé a téren és időn kívül létezik, akkor miért telik benne az idő?
- Öszinte legyek? Fogalmam sincs - felelt a kapitány és melankólikus lassúsággal arrébb tolattatta a
sakktáblán a fekete király hologramját.

2.
Mothot egy ideje szokatlan szorongás fogta el. Főként amikor a kabinban, az ágyában feküdt és
könyökével hozzáért a falhoz. Érezte: hüvelyknyi gyémánt-acél, azon túl: semmi.
Annak a kilátástalanságnak az érzése leírhatatlan. Némely éjszaka órákig feküdt az ágyán nyitott
szemekkel, feje alatt átizzadt párnával, amint az ágy szélét szorongatja elfehéredő ízületekkel...
Mikor ezt megemlítette Huthinchnek, az orvosnak, aki pszichológusnak is elment, az így felelt:
- Klasszikus űr-tengeribetegség. Nem tud vele mit csinálni, idővel elmúlik... Hogy az a... Ekkor mondott
egy csomó prózai és nagyon földhözragadt fogalmat, de ezt már nem Mothhoz címezte, hanem a
karórájához, amelynek a monitorjáról valamely rejtélyes okból rendszeresen eltűnt minden kép.
Június 20-án landoltak a Plútón, az SSC bázison, amely azonkívül, hogy a Plútót tanulmányozták benne,
a legnagyobb részecskegyorsító labor is volt. Egy olyan szupravezető kronoszgyorsító elkészítése volt a
céljuk, amely képes arra, hogy megtalálja a világegyetemet alkotó legkisebb részecskéket, amik
magyarázatot adhatnak az Univerzum keletkezési folyamatára. Ennek a kutatásnak egy úgymond
mellékterméke a teleportálógép, amit itt szereltek a Lexellbe. Ez a készülék a szervetlen anyagokat
molekuláira bontja és tachyonhullámok formájában elküldi egy másik gépbe, ami a molekulákat
összerakja - a tárgyat átteleportálták.
Ez a gép azonban csak egy irányba működik, tehát kettőt kellett a hajóba szerelni. Az egyiken a Földről
folyamatosan kapnak vizet, élelmet és levegőt; a másikon visszaküldték a kőzetmintákat.
A tachyonhullámok egyébként nem mások, mint a fénysebességnél gyorsabb éterhullámok.
....Két napig tartózkodtak a jéghideg Plútón, aztán felszálltak. Másfél óra múlva beléptek a hypertérbe.
Ebben az időn és dimenziókon kívüli térben ember még nem járt. Fennállt egy aprócska esélye annak,
hogy a hypertérben a fúziós reaktor felrobbanhat. Izgultak is miatta. De nem történt semmi.
A végsebességgel haladva a hypertérben az út a Proxima Centauriig két hónapig tartott volna, de egyszer
meg kellett állniuk. A Voyager l-es űrszondát kellett felszerelníük egy erősebb hajtóművel. Ezt a szondát
néhány év híján pont száz éve indították és mostanra 18313 millió kilométerrel hagyta el
Naprendszerünket.

- Ööö... kapitány! ...Izé... kiléptünk a hypertérből...
Portenif felállt.
- Igen, éreztem... Látszik már a Voyager?
- Hááát... - vakarta meg a fejét Aldwin, a szerelő - Igen...
- És? Milyen messze van'?
- Másfél méterre.
- Mi?! Majdnem nekimentünk?
- Nem. Nekimentünk.
Aldwin perceken belül felszerelkezett és kiment felmérni a károkat.
Hamarosan visszatért.
- Nos? - kérdezte Crickley, mert navigátorként felelősnek érezte magát.
- A Lexellt a robotjaink kijavítják. Viszont a Voyagerrel baj van. Egyedül nem tudom megjavítaní.
Mindenki tudta, hogy ez mit jelent. Sorsot húztak, ki menjen Aldwinnal, mivel más külső munkára
kiképzett ember nem volt a hajón.
Moth húzta a leghosszabb bocskorszíjat. Öt perc alatt felöltözött, közben Aldwin elmagyarázta, mi lesz a
dolga, s negyed óra múlva kint voltak a világűrben. Moth görcsösen szorította a hajótestbe épített létrát...
Most nincs összekötve a hajóval! ...Közben Aldwin haladt előre. Hamarosan megszólalt a hangja Moth füle mellett:
- Jöjjön!
Minden bátorságára szüksége volt, hogy az egyik kezével elengedje a létrát és megfogja
a következő fokot...
Űr-tengeribetegség!...
Körös-körül csillagok lógtak a térben, Moth pedig most már haladt Aldwin után. Iszonyúan félt, de
büszkesége erősebb volt. Hamarosan feltűntek a Lexellt javító robotok. Mágneses talpaikkal rátapadtak a
hajótestre. Aztán Moth meglátta a Voyagert is.
Aldwin átugrott a két méterre levő szondára. Moth azt hitte menten elájul, de ő is ugrott. Ahogy
megkapaszkodott a Voyageren, egy fémbe gravírozott kép került a szeme elé; egy férfi és egy nő képe.
Moth már nem félt.
"A Voyager l-et felszereltük. 19:37."
Ezt az üzenetet küldték a Földnek tachyonhullámokon, aztán válaszra váltak. Negyven perc múlva
érkezett:
"Indulhatnak. 19:58."
Ismét beléptek a hypertérbe. A Föld másfél hónap múlva kapta a következő üzenetet:
"Megérkeztünk a Proxima Centauri csillagrendszerbe. Leszállásra alkalmas bolygót keresünk. 01:22."

Ezt nagyon rég írtam, véleményem szerint kicsit gagyi pár helyütt, de anno nyertem vele egy pályázatot :)

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Delory Nadin
Regisztrált:
2010-09-16
Összes értékelés:
993
Időpont: 2011-05-09 18:49:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
:) jó ötlet, érdekes megvalósítás
Delory
Alkotó
Regisztrált:
2006-11-19
Összes értékelés:
28
Időpont: 2009-11-15 21:23:57

válasz Arthemis (2009-11-14 20:02:01) üzenetére
Nem értem ez miért volna fontos? Egyéb helyeken ugyan belemásztam a technikai fejtegetésekbe, meg a hasonló ságokba de csak azért mert ez volt a pályázat kiírása. Így utólag, felnőtt fejjel a felét azoknak is kihúznám, mert a lényeg itt a lélektan akart lenni (ifjúkori zsenge... hahaha).

Szóval nem, szerintem bőven elég amit a voyagerről írtam. Még sok is.
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-11-14 20:02:01

Tetszik a történet, de egy kicsit többet is írhattál volna arról milyen súlyos volt a kár a Voyageren, vagy hogyan javították ki...
Alkotó
Regisztrált:
2006-11-19
Összes értékelés:
28
Időpont: 2007-12-27 17:57:18

Köszi
Alkotó
Antonia Alessandra Atlantas
Regisztrált:
2007-01-22
Összes értékelés:
198
Időpont: 2007-09-13 11:55:41

Tetszett, gratu!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Menedékül címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 4. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 7. című alkotáshoz

ermi-enigma alkotást töltött fel T e m e t n e k címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 7. című alkotáshoz

Deák Éva alkotást töltött fel Kellevélbe csavart gombócok. címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 1.rész című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Egy régi történet 7. címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Cicafül című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 5. című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Virtuális valóság címmel a várólistára

túlparti alkotást töltött fel Virtuális valóság címmel a várólistára

Kőműves Ida alkotást töltött fel Nyírfák alatt címmel

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Lábad nyomán nyár sompolyog... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)