HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 21 Tagok összesen: 1855 Írás összesen: 47726 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2007-09-15
Tyr a múlt harcosa 1616. fejezet Ne menj el, Tyr! Tina abbahagyta a nevetést, és elindult Antonia felé. Tyr továbbra is a földön feküdt, de már magához tért, és figyelte a démont. Látta, ahogy Antonia felkapja a fejét, mikor Tina kinyitotta a ketrec ajtaját, és hallotta, ahogy ezt mondja neki: - Most már a te kívánságod is teljesül! - Gyere csak, legalább kitépem a szívedet! Ami Tyr-nek nem sikerült, az majd nekem fog! - Miért gondolod azt, hogy egyszerű halandó létedre le tudsz győzni engem, mikor egy istennek sem sikerült? - Mert én hiszek benne, hogy le tudlak győzni! Egy halandó, ha az életéről van szó, képes az utolsó lobbanásig küzdeni, mert nekünk csak egy életünk van! - Ne várd, hogy meghatódjam rajta! - Várja a Halál!- mordult oda a lány, majd ugrott, közvetlen közelről ököllel belevágott a démon arcába, és Tyr mellett termett. A démon bólogatott, majd elismerően mondta: - Vildkatt! (=vadmacska) - Köszönöm az elismerést!- morogta a lány gúnyosan, de nem vette le a szemét Tyr-ről, aki nagy nehezen megpróbált felülni. Antonia segített neki. A hadisten mikor ült, elővett egy kést, és a megforduló démon szívébe dobta, mondott néhány csendes és halk szót, mire a démon rángatózni kezdett, testébe villámok csaptak, felsikoltott egy velőtrázó sikollyal, majd elporladt. - Úristen!- suttogta a lány, majd a sebesült Tyr felé fordult. - Antonia, figyelj rám egy kicsit! Hozd ide a földről a kést! - De miért? - Ne kérdezz, kevés az időm! A lány odahozta a kést, Tyr pedig intett, hogy üljön vele szemben. Mikor a lány is letelepedett, Tyr belenyúlt az egyik, még vérző sebébe, arca eltorzult a fájdalomtól előredőlt, majd véres ujjával felrajzolta a Teiwaz-t a lány homlokára, aki nem szólt semmit, és úgy fogadta, mint egy áldást. - Minden hatalmamat elvesztettem, de egy dolgot nem vesztettem el! A Teiwaz hatalmát, amit most át fogok adni neked! - Köszönöm, a bizalmadat!- suttogta könnyes szemmel a lány, és felnézett. Ebben a pillanatban Tyr arca ismét eltorzult, és a lány legnagyobb rémületére ráncosodni kezdett. - Tyr! Egek! Te... elvesztetted a halhatatlanságodat is! - Igen, így van. Meg fogok halni, de előbb átadom neked a tudásom, és a hatalmam. Te vagy mostantól az örökösöm. Azzal a lány homlokára helyezte a tenyerét, néhány halk szót szólt, és a tenyere alatt a lány homloka felizzott, felkiáltott a fájdalomtól, testét görcsök rohamozták meg, fázott, de ugyanakkor melege is volt. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire abbamaradtak a kínjai, és a férfi elvonta a homlokától a kezét. A Teiwaz a homloka közepén narancsosan izzott. - Jól áll!- állapította meg a férfi, ám aztán ismét eltorzult az arca és ismét öregedett tíz évet. Antonia mondani akart valamit, ám Tyr egy kézintéssel elhallgatatta, és folytatta a mondandóját. - Eljött számomra is a Ragnarök, megígérem, hogy visszajövök, de türelmesnek kell lenned! - Mikor? - Elmegyek, hogy visszaszerezzem a hatalmamat attól az átkozott démontól. Nem tudom, mikor térek vissza, de visszajövök, a vérszerződésünkre esküszöm! - Nem akarom, hogy itt hagyj, hallod? - Nincs más választásom. - Mi lesz, ha sose térsz vissza? - Ne mondj ilyet! Visszajövök, ebben biztos lehetsz! Most pedig eljött a legnehezebb része a dolognak. - Micsoda? - Meg kell ölnöd engem! - Én legyek a gyilkosod? Ilyet nem kérhetsz tőlem! - Nem a gyilkosom, hanem az orvosom leszel! Nem akarom, hogy végignézd, hogyan öregszem meg! Kérlek, könnyísd meg a Halál dolgát, és segíts átmennem a másik partra!- szólt, majd a lány kezébe adta a kést. - Nem tudom, megtenni! Képtelen vagyok megölni téged!- zokogta a lány. Tyr ekkor előre dőlt, és megcsókolta a lányt, de közben magába döfte a kést. Felnyögött, és a lány is rémülten vette észre, hogy véres lett a keze, és érezte, ahogy a meleg, isteni vér végigfolyik a kezén, és lecsepeg a földre. - Köszönöm!- súgta a fülébe Tyr, aztán visszahanyatlott a fal mellé. - Miért tetted ezt Tyr? Miért kényszeríttettél erre? - Ha jó harcos akarsz lenni, nem szabad mindig meghátrálni az ölés elől. Azon kívül nem illik megtagadni egy haldokló utolsó kívánságát!- mosolygott pimaszul a férfi. - Ha visszajössz, ezért még számolunk! Ezért még alaposan megverlek! - Állok elébe!- mondta a férfi, majd ismét fel akart ülni, ám az elvesztett vér, vitte az erejét is, és nem sikerült. Érezte, hogy itt a végállomás, ezért megfogta a lány kezét, és ezt mondta: - Isten veled, kislány! Jó volt veled dolgozni, és örülök, hogy megismertelek! Vigyázz magadra, és még találkozunk! - Ne menj el, Tyr! Maradj még, kérlek! - Eljött az idő, nem maradhatok!- szólt a férfi, majd megsimogatta a lányt. Antonia rémülten nézte, ahogy a férfi szemében kihuny az élet tüze, a szeme fennakad, és sóhajt még egy utolsót, majd a keze lehanyatlik, teste pedig eldől, mint a zsák. Vége volt mindennek. Hitetlenkedő pillantással nézte a földön heverő halottat, és óvatosan megrázta. - Tyr! Tyr!- szólongatta, ám a nagy hadisten nem mozdult többé. Az utolsó élő Áz isten is úton volt Hél birodalmába. A lány zokogni kezdett, ráborult a férfi hűlő tetemére, és megtörten, a sírástól csukladozva mondta: - Édes, drága Tyr! Egyetlen testvérem! Édes hadistenem! Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Talapzatán a szónak címmel a várólistára alberth bejegyzést írt a(z) Kedvesem, kedvesem, lelki beteg lettem... című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 6. című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Ti égi csillagok! című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Szendrey Júlia: Virágokat szedek / Die Blumen pflücke ich címmel ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Ócska forgatókönyv című alkotáshoz ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 6. című alkotáshoz Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Átalakulás címmel a várólistára szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 4. című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel Egy régi történet 6. címmel a várólistára Finta Kata bejegyzést írt a(z) 4. Novellák, történetek, gondolatok, életemből merítve című al Finta Kata bejegyzést írt a(z) 3. Novellák, történetek, gondolatok, életemből merítve című al Finta Kata bejegyzést írt a(z) Kedvesem, kedvesem, lelki beteg lettem... című alkotáshoz Finta Kata bejegyzést írt a(z) Óh, te költészet! című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |