Már nem számít semmi
ez oly emberfeletti.
Nem zokog a lélek,
bánatok, emlékek
a sötétbe vésznek.

Már nem számít semmi,
végleg tönkremenni,
elrohant az élet,
szállnak az évek,
múló remények.

Már nem számít semmi
tél a tájat befedi.
s mit ért az ének,
ha az élet egy vétek?
Vissza sem nézek!

Már nem számít semmi,
az énem egy senki,
éj-neszében félek,
messzeségbe nézek.
Csillagok mind sötétek.

Már nem számít semmi,
tíz perc és ennyi,
ennyi kellett volna.
S ha kezem fogtad volna,
megmenthettél volna.

Már nem számít semmi,
kezdek fájón dideregni.
Hajnalban nincs könny,
ez már a néma közöny,
szívedhez semmi közöm.

S ez nem öröm!