HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 15 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51308 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: DaveyFeltöltés dátuma: 2007-09-16
Gondolatok... szabadonCsontos ujjával még visszanyúl a nyár, utolsót sóhajtja a meleg. A fákon még zöld levél ringatóz, de én látom ím a közelgő telet. És egyre sárgább lesz a néma táj, s hullik sárga eső. Arany ruhában jön a ősz felém, a könnyeket csaló s lelket ölelő. És én... a múló jelen hajósa, pihenek a révben árbocom behúzva. Nincs most idő menni, megáll minden szó; s a ködbe kiáltván hangom visszatér. Nyugodt most a köd s alatta a tó, minden gondolat sikoltva elvetél. De engem egy dolog nyugodni úgyse hagy, szívem kalapál ha reá gondolok, kinek neve véset hajóm orrán, visszhang tegerek fölött s hegyek ormán. Reá gondolok, de nem tudom ki ő, csak hinni szeretném, hogy létezik, és szeretni tud egy őszbe fordult lelket, ha szerelmek hamvai mérgezik. Ősz fák között ülve, gondolataimban némán elmerülve, száraz szemmel siratlak. Volt egy, ki végre szeretett, őszintén, szívből nevetett, s puha kanapé még puhább ölén létével ölelte létem. De eltűnt az a fény. Még láttam utána is, hogy égbe emelték szőke angyalok; láttam, hogy egy fényes réten andalog. Az én lelkem pedig minden sóhajnál kietlen vidék kőútján csavarog, hol minden szürke, és köd fedi be a szürke füvet, a sötét követ. S holdfény nélküli mély éjeken elszaladt emlékeddel az életem. Ám ősz van, minden más most, eljött a kérdések ideje. S én kérdem: Lesz-e még vajon oly lány, kinek szeme játszik boldogan, égőn, nevetve rommá, porrá tört szívemmel? Vagy meghasadtam, mint egy zsák, melyből elfolyik minden búzaszem? Lehet-e hasznos, ha boldog nem lehet véletlen született életem? Fonom fonalam, s minden méterét, hogy tiszta legyen, könnyel mosom le. De könnyem egyszer elapad majd, s akkor mit teszek? Akkor hová leszek? Nincs már sok időm, ha jön még valaki, s rengeteg időm van, ha nem jön senki. Félek, átkozott a lelkem, hogy minden csillogástól, giccstől mentes kincsem soha nem lelem. Visszanyúlt a nyár s megérintett, a remény zöld levele énekelt; de oly rövid volt az, oly múlandó, mint egy pillangó, kinek tábortűz fölött a szárnya leégett. Most hajómban ülök, köd a tengeren, sárga levelek hullnak mögöttem. Hajóm nem moccan, orrán már más a név, szép betűkkel írva: Végtelen kétség. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
aLéb bejegyzést írt a(z) Szakaszjegy négy megállóra című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 65. című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) A lajtorja 65. című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Lidérces című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Csodabogár című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Lenn és fenn című alkotáshoz ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Nemzeti ünnep címmel a várólistára Azrael alkotást töltött fel Gergő És Pamela-Hatodik Rész címmel a várólistára Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Mesélőkönyöklő estjén című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Viharos csók dérorgonái című alkotáshoz koko bejegyzést írt a(z) Viharos csók dérorgonái című alkotáshoz koko bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |