Némán áll most a pohár.
A reggel, s a feledékenység
Volt tán,
Mi egyaránt
Nem emelte kezét
Tettre;
S nem keverte
A keserűbe
Azt a már megszokott
Egy kanál cukrot.
S így az aljára ülve:
Hallgatag hevertek,
A mélybe
Rekedt remények.
Két választás volt:
Vagy fölhörpintem
Egyben az egészet,
S csak úgy átszalad
Minden: keserű, édes,
Érdes igazi élet.
Vagy szép lassan élvezem mindazt,
Mi magány, durva, kudarc;
Mi nem szép,
Nem édes,
Nem élet.
Mi más!
-S mi más,
Ha nem ez az igazi élet?

Vagy hát van még egy lehetőség,
Mit számba se veszek:
Hogy felkelek,
És elmegyek kanálért...