HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47321

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

mandolinos
2018-12-12 02:16:17

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2007-09-19

Tyr a múlt harcosa 19

19. fejezet
Tűz az égen.

Az idő Tyr-nek és Antoniának is felgyorsult. Tyr hamarosan azon kapta magát, hogy Hél trónja előtt áll ismét, és arra vár, hogy megadják a jelet az életre-halálra menő párviadalához a démonnal, míg Antonia egyszer csak ott volt a főiskolán, és épp a szobáját foglalja el az apja segítségével. Hamarosan egyedül maradt, és el kezdett rendezkedni. Nem volt szobatársa, így az egész kis odú az övé volt. Elpakolta a ruháit, majd körülnézett. A szobája nyugati fekvésű volt, falai kellemes krémszínűek, két fehér asztal, és két zöld huzatú heverő volt benne. Odasétált az ablakhoz, mely épp a főiskola udvarára nyílt. Látta a gyönyörű virágágyásokat, gondozott tujákat, és más fákat. A nap épp az ég tetején trónolt. Úgy döntött, körbesétál, és felfedezi a terepet. Lement az udvarra, majd be a tanulmányi épületben. Órarendje nála volt, mivel még nyáron felvette a tárgyakat, arra gondolva, hogy az első héten zsúfolásig lesz a könyvtár, ahol fel lehetne venni a tárgyakat. Megkereste a tantermeket, ahol az órái lesznek, így felfedezte, és megjegyezte a helyet, hogy ne kelljen bóklásznia hétfőn. Ahogy haladt a folyosókon meg akadt a szeme egy képen. Gyönyörű festmény volt, mely a rajz tanszék falán függött, és egy férfit ábrázolt, ahogy egy farkas elé tartja a kezét. A lány megbabonázottan figyelte a képet, agyát megrohamozták a Tyr-rel kapcsolatos emlékek. Könnyek gyűltek a szemébe, majd futásnak eredt a folyosón, lerohant a végén lévő lépcsőn, és meg sem állt a kollégiumi szobájáig. Rávetette magát az ágyára és sírni kezdett.
- Hol vagy már, Tyr? Miért nem jössz? Miért hagysz kétségek között?- zokogta.
De a kérdésre senki sem felelt. Fél óra múlva összeszedte magát, arcot mosott, és megfogadta, hogy a rajz tanszéknek még a közelébe se megy.
"Miért kellett azt az átkozott képet kirakniuk? Miért?"- gondolta dühösen. Ám hamarosan elhessegette a gondolatot, és nekilátott, hogy előkészítse a hétfőre szükséges füzeteit. Vitt még egy kis noteszt, amibe bele fogja írni a könyveket, és más egyéb információt.
Ez alatt az Alvilágban Tyr és a démon közt megkezdődött a harc.
- Nos akkor elmondom mik a feltételek!- szólalt meg Hél.- Az első komolyabb sebesülésig fog tartani, aki hamarabb megszerzi a sérülést, az veszít! Rendben?
- Rendben!- bólintott a két ellenfél.
- Sok szerencsét, harcosok!
A démon habozás nélkül ugrott Tyr-nek, aki pontosan ezt akarta. Kemény és kegyetlen volt köztük a harc, és a férfi mindent megtett, hogy távol tartsa magától a démont, aki azonban úgy látszott, rövid úton akarta elintézni a férfit. Tyr kezdte unni egy óra múlva ezt az egyoldalú játékot, ezért ő vette át a kezdeményezést. Összeakaszkodtak, majd egyetlen gyors támadással átszúrta a démon szívét. Az arcába fröcskölt a fekete színű vér, és a férfi elfintorodott a bűzétől. Olyan szaga volt, mintha rothadna.
"Ez nagyon undorító!"- gondolta utálkozva.
- Azt hiszem, győztem! Kérem a jutalmamat!- szólt a démonhoz.
Az dühösen nézett a férfira, de megadóan hagyta, hogy visszavegye a hatalmát. Hél csak ennyit mondott a férfinak:
- Menj, szabad vagy! A kapunál nem fognak megállítani az őrök!
- Köszönöm.
A családja csatlakozott hozzá, majd a kapunál sorra megölelték a férfit.
- Vigyázz magadra!- suttogták a fülébe.
Tyr elhagyta az Alvilágot. A kapu dörrenve csapódott be mögötte. Visszafordult, és nézte a szeretteit, aki mosolyogtak rá, ám látta, hogy Frigg, Freyja és a többi istennő sír. Mosolyogtak, de sírtak. Tyr is kisajtolt magából egy mosolyt, búcsút intett, majd ennyit mondott:
- Visszajövök értetek!
- Visszavárunk, Tyr! Ne aggódj, egy nap bevasaljuk rajtad ezt az ígéretet!- kiáltott felé Frey.
- Menj, fiú!- szólt Odin, Tyr pedig engedelmeskedett.
Fenn a földön a hideg február tartotta jeges markában a világot, nem kímélve az embereket.. A stockholmi főiskolán és a városban tombolt az influenzajárvány. Sokan voltak betegek, a diákság és a tanárok fele vagy otthon, vagy a kollégiumban nyögte a betegség kínjait. Antonia is félig eszméletlenül feküdt a kollégiumi szobájában, és három takaró alatt is vacogott. A láza elérte a 40 fokot. Volt orvosnál, de úgy látszott, a felírt gyógyszerek nem igazán akarnak segíteni. Lassan két hete, hogy beteg volt.
- Miért nem mentem haza, amikor még lehetett?- nyögte keservesen, ki tudja hányadszorra.
Ám a csenden kívül senki sem felelt. A gyógyszerek álmosították, és amúgy is fáradt volt, így majdnem elaludt, amikor hirtelen hatalmas fényesség támadt, és olyan hang söpört végig a környéken, mintha hangrobbanás történt volna.
- Mi az ördög?- ült fel ijedten a lány, és széthúzta a sötétítő függönyt, ami közvetlenül a feje mellett volt.
Ijedten nézett az égre, de ugyanakkor megdobbant a szíve. Az égen egy hatalmas lángoló valami volt, amiben a lány felismerte a Teiwaz-t. A homlokán is felizzott Tyr jele.
- Hát sikerült! Tyr visszajött!- örült a lány, és felváltva nézte az éget, és a saját homlokán lévő jelet az üvegben. Nézte, ahogy egyre nagyobbá, és tüzesebbé válik a jel. Tudta, hogy Tyr hamarosan eljön.
"Vajon hogyan fog a nyomomra akadni?"- tűnődött a lány. Egyre fáradtabbnak érezte magát, így visszafeküdt, magára húzta a takarót, és elaludt. Felette az égen még félóráig tündökölt a tüzes égi tünemény, és sok kíváncsi diák nézte az ablakból, és csak akkor szakadtak el tőle, mikor hírtelen szertefoszlott. Megindult a betegek pusmogása, hogy miért tűnt föl ez a jel, és mit jelent vajon? Egy lány, aki Antonia ikerszobatársa volt, értett a rúnákhoz, és felismerte, hogy ez a Teiwaz.
- Emlékszel arra a festményre a rajz tanszéken? Amin az a jóképű fickó egy hatalmas farkas elé tartja a kezét? Na annak a jele, ez a felfelé mutató nyíl!
- Igen. Tényleg jóképű, és milyen bátor! Nem mindenkinek van bátorsága ilyet megtenni másokért. A lányok közül mindenki megbámulja azt a festményt! Nagyon tetszik nekik!
- Valóban.- bólintott a másik.
"És ha tudnátok, milyen helyes élőben!"- gondolta Antonia, aki hallotta a beszélgetést. A lányok beszélgettek még egy kicsit a rúnákról, meg Tyr-ről, de aztán ők is elaludtak. Antonia is mély álomba zuhant, és nem is ébredt fel másnap délig.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3817
Időpont: 2007-12-23 18:11:38

Tetszett, gratu!
Alkotó
Antonia Alessandra Atlantas
Regisztrált:
2007-01-22
Összes értékelés:
198
Időpont: 2007-09-20 15:49:50

Kösy szépen!
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7456
Időpont: 2007-09-20 13:31:10

Szia!
Továbbra is olvaslak szorgosan.
Rozália

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Hóba huppan... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Csak játék című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Csak játék című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csöppnyi tisztaság című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szó ereje című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Ünnep című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Ünnep című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Remény című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Bár bízni tudnál! című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Talált vers című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csak játék című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Csak játék című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Csak játék című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Késtem című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Böfögés címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)