HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 8

Online vendég: 36

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45259

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-09-20

Havasi gyopár 24.

Nagyon régóta nem tettem fel folytatást, így hát szükségesnek érzem néhány szóval összefoglelni, mi történt eddig.

A955-ben vagyunk. Szemerési János szerelmes lesz egy évfolyamtársnőjébe Kassai Karolinába. Mély szakadék választja el őket egymástól,: a lány vallásos, Szemerédi János pedig istentagadó. Végtelenül lassan, de elkezdenek közeledni egymáshoz. Az Ötvöl Lóránd Tudományegyetemen eközben világnézeti viták zajlanak a haladó szellemű fiatalok és a reakciósok között.
Eljut-e odáig a Szemerédi fiú, hogy találkozzon és beszélgessen Vadmacskával?
Vagy belekerül abba a hálóba, amit Házmester Kati
fonogat?


12.


Advent harmadik vasárnapja volt az a vasárnap, amikor Szemerédi János felkerekedett, hogy ő bizony elmegy Kassai Karolina kedvéért szentmisére a kicsi, budai kápolnába. Fagyos, szürke, semmilyen idő volt, nem lehetett tudni később kiderül-e, vagy elkezd esni a hó. A Nemzeti Színház előtt ült fel a hatos villamosra, negyed tizenkettőkor és leszállt a Moszkva téren fél tizenkettő után öt perccel. Átment a másik oldalra, éppen indulni készült a 22-es busz, amikor felkapaszkodott. Alig lehetett látni a Budakeszi úton a ködtől a fák csupasz, fekete ágait, és ahogy a nehézkes jármű nagyokat szusszanva haladt a kaptatón Szemerédi János nem kifelé nézett a mocskos ablakon, hanem befelé, önmagába, és ott egy képet látott, Vadmacska elmosódott arcképét. Érdekes dolog volt ez. Minden nap találkoztak az Egyetemen, hol a könyvtárban, hol a menzán, hol valamelyik tanszék előtt vizsgára várva, mégis, ha nem látta maga előtt Vadmacska arcát, nem tudta maga elé idézni azt teljes valóságában. Most is, ahogy a belső képet nézegette, hol egy piros szájat látott, s nevető fehér fogak karéját, hol egy felragyogó szürke szemet egy tündöklően kék szemet, s azt se tudta volna megmondani, hogy akkor most olyan-e az a szempár, mint a damaszkuszi kard acélpengéje, vagy inkább olyan, mint a búzavirág?
Amikor a villamos-remíz előtt leszállt a buszról és átment az úttesten a teniszpályák irányába, még tíz perce volt, hogy meggondolja: ifjúkommunista létére tényleg templomba akar-e menni?
Nem kellett hozzá tíz perc, vonzotta Vadmacska felragyogó, bátor szeme, s pár másodperc, néhány tétova lépés után futni kezdett felfelé a Zugligeti úton.
Elérte a Csermely utcát, előtte volt a kicsi templom a Hunyad orom elmosódó háttere előtt, körbevéve magas fenyőktől, amelyeknek csúcsai belevesztek a tejfelbe. Bármennyire igyekezett, elkésett, a mise már elkezdődött.
Előre furakodott a tömegben az utolsó padsorig. Jobbra tőle, combvastagságú oszlopon lavórnyi márványmedence, alján kevéske víz, valaki, egy komorképű ember, aki még nála is később érkezett, odalépett, megmerítette az ujjait és a kereszt jelét vetette magára. Tekintete otthagyta a komor urat, körbefürkészett: Vadmacskát kereste Szemerédi János elrévedő szeme. A tömegben nem látta először merre ül a Kassai család, aztán, ahogy megszokta a félhomályt, felfedezte őket. A főhajó boltíve alatt két padsor volt elhelyezve, a padok teli zsúfolva emberekkel, de még oldalt a padok mellett és a két padsor közötti területen is a hívek álltak egymás nyakán. A baloldali padsor utolsó előtti padjában ült a Kassai család. A legszélén, Szemerédi Jánoshoz legközelebb Karolina, mellette egy szőke fejű kisfiú, a kisfiú mellett kontyos, barna asszony a párjával, az őszülő szakállú, fess tartású Kassai apukával, aztán egy nyúlánk, barna fiatalember /ez lesz ifjabb Kassai Lajos, -gondolta hősünk/ és a fiatalember oldalán, szinte hozzá simulva egy szép, szőke leány.
János annyira nézte Karolinát, hogy szinte belefájdult a feje. Vadmacska nem vette észre az egyetemistát, legalább is semmi jelét nem adta, hogy tudatosult volna benne Szemerédi János jelenléte. Az emberek letérdeltek, imádkoztak, énekeltek, -mindez csak, mint zavaró háttér volt jelen. Aztán a pap beszélni kezdett, és amiről beszélt, az egyszerre nagyon ismerős lett. Az advent azt jelenti várakozás, -mondta a pap elől, a szószéken. -Kire, mire várunk ezekben a napokban Testvéreim?
-Kire, mire várok ezekben a napokban? -motyogta magában Szemerédi János, visszamondva a pap szavait. Villámként vágott át rajta a felismerés: ő Vadmacskára vár, arra, hogy találkozzanak, hogy közelről láthassa, hogy össze tudja rakni, fel tudja ismerni a mozaikképekből, / búzakék szemeiből, piros ajkaiból, az ajkai karéjában ékeskedő gyöngyházfényű fogakból/ a kedves arcot, hogy hallja gerleként búgó, patakként csilingelő hangját, mert Vadmacska nevetése megtöltötte a szívét, megérintette, és rabul ejtette a lelkét.
/Én, mint a történet írója, persze tudom, mindez csak illúzió, káprázat, szélfútta délibáb, a szerelmes szív önámítása, mégis, akceptálnom kell, amit Szemerédi János érzett. Akceptálom, és ebből indulok ki, olyasmi ez számomra, mint a tudományos kutatónak a munkahipotézis. Alaptétel: 1955 decemberében egy héttel karácsony előtt Szemerédi János, a proli, az ifjúkommunista, szerelmes lesz Kassai Karolinába, idősebb Kassai Lajos lányába, akinek a kedvéért leveszi a könyvespolcról Rudloff Leo Dogmatikáját, belelapoz, megpróbálja megérteni a hit téziseit, s a kinek a kedvéért, ó jaj, elmegy advent harmadik vasárnapján a templomba./
-Fiatalság bolondság, -legyintett Csetényi Barna és nevetett, nevetett.
-El tudja azt képzelni uram, milyen gyerek volt ez a Szemerédi János? Dehogy tudja! Maga akkor még porba-fingó kiskölök volt, amikor együtt laktak a Tivadar utcában! Ez egy aranyos, vajszívű gyerek volt, mindenkin segített, nem volt egy rossz szava senkihez. Csak hát hóbortos volt, amolyan lelkiző típus.
Nézett rám, bólogatott analizált, mit gondolok én erről?
Nem mondtam meg neki, mit gondolok, én pont fordítva gondoltam. Én azt képzeltem, Szemerédi János volt az, akire inkább illett a "gondolkodó ember" titulus, és Csetényi Barnára, az akkori Csetényi Barnára, nem erre a kiégett, cinikus mostanira lehetett ráfogni, hogy inkább a lélek embere, mint a testé. Ne feledjük: a gondolkodás is testi folyamat, az anyaghoz kötött, mint minden a világon, a lelket kivéve, már, ha van egyáltalán lélek.
-Hogy került Szemerédi János a zugligeti kápolnába? -kérdeztem, hogy értelmes vágányra tereljem újra a beszélgetést -Nem azt mesélte előbb, hogy a lány a Rózsák terén lévő templomba invitálta Szemerédi Jánost?
-Az úgy volt, -pislogott Csetényi Barna, -hogy valóban oda hívta, legalább is azon az első nagy beszélgetésükön, amiről már tettem említést erről volt szó. De, tudja, közbejött valami. A papot, a Szókát, megkérték a budaiak, menjen az ő templomukba misézni azon a napon, mert az ő papjukat begyűjtötték. Ejnye, na hát: elvitték. Az ÁVH, naná, hogy az! És, mivel emitt, a Rózsák terén meg két pap is volt, vagy három, nem érdekes hány volt, a Szóka eleget tett az invitálásnak és elment oda.
-De honnan tudta Szemerédi János...?
-Tudta, -intett le. -Vadmacska csütörtökön a filozófia előadáson átküldött egy cetlit a túlsó oldalra, ahol mi ültünk. Melcsák Tibor adta tovább a Fonónak, a Fonó a Kreutzer Editnek, a Kreutzer Edit a mit tudom én kinek, tudom, csak nem jut eszembe hirtelen a neve és végül így eljutott hozzám. Én ültem a balján a Szemerédinek, hozzám érkezett, de láttam nem nekem szól, és a pad alatt odacsúsztattam hozzá.
-Mi volt abban a levélben, na mi? -szóltam ironizáló /és nem ájronizáló!/ hangsúllyal, mert megint az volt az érzésem, csak mesél a Csetényi Barna jár a szája, letyepetye lepetye....
-Két mondat, -mondta. -Elolvastam, amikor a János széthajtogatta a cédulát. Ez állt rajta:

"Változott a helyszín. Csermely utca 12 óra. Karolina."

Sóhajtottam. Jött Bea, kérdezte mit kívánok, úgy értette persze, hogy a kávén kívül, amit félig kihűlve az asztal sarkán hagytam. Mondtam neki, hogy őt kívánom, de ez nem volt igaz, nem kívántam már, túl voltam rajta, csak azért mondtam, hogy felvidítsam. Furcsa kis grimasszal honorálta ízetlen tréfámat és egyszeribe elszaladt. Hiába, na érteni kell a nők nyelvén!
Csetényi Barna pedig mesélt tovább, és biztosított róla időnként, amikor is egy-egy kiszínezett részletnél erősen kételkedve vizslató szemeket vetettem rá, hogy, amit mesél azt egyenesen Szemerédi Jánostól hallotta.

Folyt benn a mise. Hősünk izgett mozgott, nem igen értette miről van szó /a liturgia latin nyelven folyt/ -és nem is érintette meg. Próbálta Istent maga elé képzelni, fel is dobott egy képet a láthatatlan vászonra, gyermekkorában látta így a felnőttek meséi alapján, egy méltóságteljes ősz férfi képét.
-De ez nem Isten, -mondta magában Szemerédi János és elhessentette a látomást.
Behunyta szemét, hagyta, hogy az orgona hangjai sodorják. Az emberek körülötte énekeltek, látta oldalról, hogy Vadmacska is énekel. Az ének után mindenki felállt és imádkozni kezdtek. Ezt az imát Szemerédi János is ismerte, apai nagyanyjától, Örzse mamától hallotta gyermekkorában.

"Miatyánk, aki a mennyekben vagy"

-Miatyánk, aki a mennyekben vagy, -mondta Szemerédi János, és újra az ősz férfit látta maga előtt.

"Szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod. Miképpen Mennyben, azonképpen itt a földön is.

Fényben fürdő kertre gondolt, ezüst színű fákra, ringó, aranysárga gyümölcsökre. Vadmacskát nézte közben, azaz, hogy Kassai Karolinát, egyfolytában őt nézte, nem tudta levenni a tekintetét róla. Angyalok suhantak át a belső színpad kulisszái között, tovaröppentek egy távoli, szemkápráztató trónus felé, amelyen az ősz férfi ült.

"Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma"

-Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, -mormolta.

"És bocsásd meg a mi bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek"

-Bocsáss meg nekünk, és mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.

-Soha! -kiáltotta magában Szemerédi János és ujjai begye elfehéredett, ahogy két öklét dacosan összeszorította. Megbocsátani? Az ellenségnek? A reakciósoknak, a kárörvendőknek, az ellendrukkereknek?! Azt már nem. Ezt ne kérje tőle az Úristen!
Egy fej bozontos üstökkel elébe tolakodott, most nem látta a lányt. Óvatosan oldalra lépett, vigyázva nehogy letapossa a mellette álló idős hölgy lábát. A nő méltatlankodva Jánosra pillantott és elhúzódott. Szabad lett megint a kilátás. Vadmacska ekkor felnézett, a két tekintet találkozott. A másodperc töredékéig tartott csak. A lány elfordította a fejét, s a nap felhők mögé bújt Szemerédi János lelkében.
Ezután már hiába próbálta elkapni azt a tekintetet. Elérkezett az áldozás ideje, az emberek, daliás férfiak és fáradt, megtört öreg férfiak, nők, szép, fiatal karcsú lányok, szőkék, barnák, középkorú nők, kövérek, tészta arccal, öreg, reszketeg-fejű mamókák és gyerekek, igen, gyerekek, kicsik és nagyobbak, vidámak és szomorúak, kimentek az ostyáért, térdet hajtottak, szájukat megnyitva, nyelvüket kinyújtva magukhoz vették Krisztus testét.
Vadmacska is kiment, majd visszajött csoszogva sorban a többiek mögött, de fejét lehajtotta, nem nézett arra, amerre Szemerédi János állt. Letérdelt a padban, imádkozott.

Így telt el a mise ideje.

Kinn az utcán, a kápolna előtt hősünk megvárta a Kassai családot. Ott volt a pap is a társaságukban, a Szóka nevezetű. Jánosnak talán az volt a szándéka, hogy odamegy hozzájuk. Remélte, hogy a lány feléje fordul és ad valamilyen jelet. De Karolina nem fordult hátra, bele volt merülve a társalgásba. Szemerédi János kitartott még néhány percig, aztán csak megperdült hirtelen és elment onnan.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2007-09-22 18:12:56

Drága Rozália! Köszönöm, hogy olvasod ezt a történetet! Szemerédi Jánosnak és Kassai Karolinának nagyon hosszú utat kell még megtenniük, hogy egymásra találjanak. Messzi még az út vége. Lehet, hogy a sok sok hányattatás után, ami rájuk vár, sok sok kudarcot és félreértést követően kinyílik a szívűk? Magam sem tudom. Minden szakadékból van kifele, felfele vezető út. A történetet az ÉLET írja, -bennem. Magam sem tudom még, mi lesz velük, én is kiváncsian várom a folytatást.
Köszönöm mégegyszer: -én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2007-09-21 10:35:26

Kedves Bödön!
Örülök, hogy olvashattam a folytatást, most is élvezetes lett. A mise leírása nagyon tetszik. Szemerédi pedig igazi szerelmes, aki kész bárhová követni imádottját. Kár, hogy a végén nem sikerült szót váltaniuk.
Szeretettel: Rozália

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Hogy lett című alkotáshoz

Ylen Morisot alkotást töltött fel Tölgyfa fia címmel a várólistára

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) A lóápoló 21. fejezet című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IV/2. című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Égi éj című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Égi éj című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Égi éj című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Napkellet című alkotáshoz

Haász Irén alkotást töltött fel Palackba tettem címmel

KMária bejegyzést írt a(z) Levegőváltozás című alkotáshoz

F János alkotást töltött fel A lóápoló 21. fejezet címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Haiku címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Esti zene címmel a várólistára

festnzenir alkotást töltött fel Az én hősöm címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)