HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1874

Írás összesen: 48827

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-09-15 10:23:01

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2007-09-20

Tyr a múlt harcosa 20

20. fejezet
Találkozás és búcsú.

Mikor a lány másnap magához tért jobban volt. A hátára fordult, és elgondolkozott a tegnapi jelenségen. Lassan másfél léve, hogy Tyr elment, és most visszajött. Tudta, hogy visszatér, hisz megígérte, de nem számított ilyen hamar rá. Hirtelen megcsörrent a telefonja, és ez hozta vissza a valóságba. Felvette.
- Igen?
- Szia, kicsim? Hogy vagy?
- Szia, apa! Köszi, jobban vagyok. Veled mi van? Nem kaptad meg?
- Hál' Istennek nem! Figyelj csak, holnap lemegyek hozzád, ha nem baj!
- Nem. Gyere, csak, úgy is hiányzik már a társaság. Legalább elbeszélgetünk. Nem maradnál hétvégére is? Holnap péntek.
- Meggondolom, szívem.
- Rendben, akkor holnap!
- Igen, szia!
- Szia!
Antonia letette, majd az oldalára fordult. Fásultan nézett maga elé, mikor meglátta az asztalán a gyógyszereket.
˝Be kéne venni ezeket a mérgeket. És azt hiszem, megmérem a lázamat is.˝-gondolta. Kibújt az ágyból, betette a lázmérőt, majd öt perc múlva kivette. 38 fokot mutatott.
˝Legalább nem 40 fok. Haladok szép lassan.˝- gondolta. Bevette a gyógyszereit, és átaludta az egész napot.
Tyr ez alatt megjelent ismét a földön. Stockholm egyik külvárosi részén bukkant fel, és elindult, hogy megkeresse a főiskolát. Kérdezősködni kezdett, az arra járó emberektől, akik szívélyesen útba igazították. Sokáig kóborolt, de végül megtalálta az épületet. Körbejárta, és nézte, hogyan hordja a havat a szél a kihalt környéken. A főiskola területére nem ment be. Látta a kollégium épületét, ahol a betegek laktak. Furcsának találta, hogy egy nyüzsgő nagyvárosban volt, és csak egy-két ember lézengett az utcákon. A többi embert mintha a föld nyelte volna el. Hideg volt, nagyon hideg,
˝Itt valami nem stimmel Ezen a helyen pezsegnie kellene az életnek, de most minden kihalt. Mi történt itt?˝- tűnődött. Továbbindult. Biztonságos helyet kellett találnia magának éjszakára, és egy ilyen nagyvárosban óvatosnak kell lennie. Egy sikátorban kutyává változott, és elindult, hogy biztonságos helyek után kutasson a főiskola közelében. Sok lépcsőház volt a környéken, melyeknek kapu aljai nem igazán vonzották, mivel túl hidegek voltak. Neki valami száraz, és biztonságos helyre lenne szüksége, ahol nem fedezik fel egy hamar. Kóborolt a hideg utcákon, lehajtott fejjel, hogy a hó, amit a heves szélvihar korbácsolt, ne menjen a szemébe, mikor felfedezett egy résnyire nyitva felejtett bérház ajtót. Meg volt a remek búvóhely. Gyorsan besurrant az ajtón, majd lement a pincébe, ahol kényelemes, száraz helyre lelt. Letelepedett, és figyelni kezdte a ház hangjait, de végül elszunnyadt. Fél órát pihenhetett, mikor nyüszítés ütötte meg a fülét. Kinyitotta a szemét, és az orra előtt egy didergő kis kutya állt, és látszott rajta, hogy nem tudja eldönteni, hogy a másik kutya barát vagy ellenség. Szegény kis jószág szőre csurom víz volt, és a szemében félelem és könyörgés ült. Tyr halkan morrant egyet, de nem fenyegetően, és csóválni kezdte a farkát. A kis kutya is csóválta erre a farkát, s közelebb merészkedett a nagy kutyához, aki barátságosan fogadta. Hamar megbarátkoztak. Tyr két hónaposra becsülte a korát, és megállapított, hogy valami öleb lehet. A kölyök rövidesen Tyr hasfalához tapadva aludt, mint a bunda. A másik érezte, hogy milyen hideg a teste, ezért nem zavarta el, mikor belebújt az ölébe, és hagyta, hogy elaludjon.
˝Te kis szemtelen!˝- gondolta elnézően.
Másnap reggel korán ébredt. Óvatosan felállt, és otthagyta a még alvó kölyköt. Felsietett a lépcsőn, kibújt a még mindig résnyire nyitott ajtón, és elszalad a főiskola felé. Gyönyörű, tiszta, hideg reggel fogadta. Felnézett az égre, mely kristálytiszta volt, és a nap vakított. Az utcákon emberek dolgoztak, lapátolták a havat, melyet az éjjel a szél hordott a bejárat elé. Óvatosan bemerészkedett az udvarra, és azt latolgatta, hol lehet a kollégium. Épp arra sétált egy biztonsági őr, aki észrevette a kutyát.
Füttyentett, mire Tyr felkapta a fejét, és odaszaladt hozzá.
- Hát te mit keresel itt, kutya?- kérdezte az őr, és megvakargatta a kutyát. Tyr csóválta a farkát, mert a vakargatás jól esett.
- Biztos éhes lehetsz.- állapította meg a férfi,- Gyere, kapsz valami ennivalót!
Bevitte az egyik épületbe, ahol két oldalt egy-egy ajtó zárta el a nagy előteret a ház többi részétől.
˝Lehet, hogy ez a kollégium?˝- töprengett az isten. Az őr megetette, ami Tyr-nek jól esett, hisz mióta visszatért, egy falatot sem evett, és éhes volt. Ekkor lépések hallatszottak, és az őr is kiment a szobából, de az ajtót nyitva hagyta. Tyr látta, hogy beáll a recepcióra, és egy férfival merül beszélgetésbe. Tisztán hallotta Antonia nevét, majd az őr és a férfi elindultak, hogy felmenjenek a lányhoz. Tyr is épp ezt akarta, így észrevétlenül követte őket. A lány a negyediken lakott. Tyr látta, melyik a szobája, és gyorsan behúzódott egy helységbe, melynek ajtaja nyitva volt. Körülnézett, és rájött, hogy a női mosdóban van.
˝Ez az én szerencsém! Miért pont ide kellett nekem bejutni?˝- gondolta haragosan. Egész nap ott gubbasztott, majd alkonyatkor hallotta, hogy nyílik a lány szobájának ajtaja. Hallotta a lány hangját, és gyorsan besurrant a szobájába. Becsukódott az ajtó, és a lány megfordult.
- Úristen!- suttogta maga elé a lány, és a szeme kikerekedett a csodálkozástól és az ágyára nézett, ahol akkor már teljes emberi mivoltában Tyr ült.
- Szia, kedvesem? Nem is örülsz, hogy láthatsz?
- Te vagy az? Tényleg te vagy az? Nem álmodom?- kérdezte a lány és közelebb lépett a férfihoz. Kinyújtotta a kezét, megérintette a másik arcát, majd magához húzta a fejét, és megszorította. Tyr is megölelte, és érezte, hogy forró a teste. Felnézett a lányra, majd az ölébe húzta.
- Megígértem hogy visszajövök. Vagy tévedek? Ki tudja mit ígértem, miközben haldokoltam!
- Megígérted, persze, hogy megígérted, nem emlékszel rosszul.
- Nem nézel ki valami jól.- állapította meg, ahogy végignézett a lányon, aki sápadt volt, és borzos.
- Egy kicsit influenzás vagyok.- mosolyodott el a lány, majd a férfi vállára hajtotta a fejét.
- Milyen magas a lázad?
- 38 fok.
- Az szép! Mióta vagy beteg?
- Két hete, de úgy érzem, mintha két évszázada lennék!
- Segítek neked! Látom a gyógyszerek nem váltak be.
- Hát nem!- szólalt meg a lány, majd köhögni kezdett. Tyr hallotta, hogy váladék van a tüdejében. Érezte, hogy reszket, ezért megfogta a lány egyik takaróját, és ráterítette.
- Köszi szépen!- suttogta a lány.- Mi történt az Alvilágban?
- Magadtól is kitalálhatnád. Legyőztem a démont.
- Ezek szerint megint kihívtad?
- Igen.
Tyr mesélni kezdett, és észre sem vette, hogy a lány elalszik. Antonia hallgatta a férfit, ám két mondat után a monoton, mély férfihang elringatta, és elaludt. A férfi ránézett a lányra, mikor végzett, és látta, hogy alszik. Óvatosan lefektette, betakarta, és ott maradt vele.
Múltak a napok, és a lány Tyr és a Sowulo segítségvel szépen kilábalt az influenzából. A tél is kezdett enyhülni, és lassan, de biztosan elindult az élet a főiskolán is. Antonia is visszatért az iskolapadba, Tyr pedig a kollégiumban maradt. Március közepén a férfi egy nap így szólt a lányhoz:
- Antonia, én azt hiszem, elmegyek.
- Hová?
- Be akarom járni a világot.
- És velem mi lesz? Mikor jössz vissza?
- Te azt hiszem, újra fogsz születni, és 18 év múlva ismét találkozunk.
- És apámmal mi lesz?
- Ne aggódj, elhitetem vele, hogy a lánya belehalt az influenzába!
- Abba bele lehet halni?
- De még mennyire!
- Nem gondolod, hogy ez egy kicsit erős?
- Nem. Nem maradhat utánad semmilyen nyom, ami bizonyítja, hogy élsz. Nem fogsz semmire emlékezni a mostani életedből, erről biztosítalak!
- Te szemét!
- Nem veszed észre, hogy neked akarok jót?
- Az emlékeimtől akkor sincs jogod megfosztani!
- Ígérem, vissza fognak térni, úgy hogy csak ideiglenes lesz az amnéziád!
- Mikor? 18 év múlva?
- Igen, még hozzá ezen a napom! Ekkor fogunk ismét találkozni! Méghozzá ugyanezen a helyen.
- Te jóságos Atyaisten!
- Ne szólíts, itt vagyok az orrod előtt!- morogta a férfi.
Azzal felállt, és elváltoztatta a lányt, és hamarosan egy, két hónapos csecsemővel hagyta el a kollégiumot, a lány szobájában, pedig egy halott Antonia-hasonmás feküdt az ágyában. Stockholm elegáns kertvárosa felé vette az irányt, ahol takaros kis kertes házak húzódtak. Egy kellemes ház küszöbén elhelyezte a meleg takaróba burkolt kisbabát, majd becsöngetett, s egy biztonságos helyről nézte végig, ahogy a kilépő harmincéves, szőke hajú fiatalasszony elcsodálkozva nézi a kis csomagot, majd a karjába veszi, és beviszi a házba. Tyr bólintott, mikor becsukódott az ajtó.
˝Itt jó helyed lesz, kölyök!˝- gondolta, majd elindult. A nap épp a szemébe tűzött, ezért lehajtotta a fejét. Antonia Erikkson megszűnt létezni mostantól, ahogy Richard Erikkson nagybácsi is. Ő mostmár valaki egészen más, csak nem tudta, hogy ki. De majd útközben kitalálja! Mindegy volt merre megy, mindig lesz ezen a világon, és 18 év múlva ismét találkozik a legjobb tanítványával, és örökösével.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2007-12-23 18:12:35

Tetszett, gratu!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Dalát a nyár... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Dalát a nyár... című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mese egy szegény juhászbojtárról-II. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mese egy szegény juhászbojtárról-II. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mese egy szegény juhászbojtárról című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Dalát a nyár... című alkotáshoz

dodesz bejegyzést írt a(z) Dalát a nyár... című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jut eszembe című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Lélekpillangó című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Dalát a nyár... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mária/Áldott állapot című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Ahogy soha senki című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Álmok álma című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)