HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47190

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2007-09-22

A hadistennő 2

II.
Találkozás

Antonia és Ralf éjfélkor váltak el egymástól. A fiú aggódva nézett a lányra, majd megkérdezte:
- Nem akarsz hazamenni?
- Nem, még nem, Ralf, sétálok egy kicsit.
- A szüleid nem aggódnak miattad?
- Nem érdekel, hogy mit tesznek, most nyilván Lena fejét mossák.
- Miért, mit művelt már megint az a csaj?
- Miatta vagyok itt. Feldühített, én meg elrohantam, pedig be kellett volna húznom neki, vagy elvágnom a torkát!
- De hát mit tett?
- Nem érdekes, majd elrendezem!
- Oké, te tudod!
- Igen, én tudom. Na, hello, én megyek! Hétfőn találkozunk!
- Aha, akkor hétfőn. Szia!
- Szia!
Azzal mindketten más irányba indultak. Antonia céltalanul kóborolt, ám a Tanárképző Főiskola előtt megállt, majd bement. Sétált a csupasz fák között, és nézte a tanulmányi épület sötét ablakait, és az impozáns épületeket. A kollégium előtt sétált, látta, hogy néhány ablak világos, de nem törődött vele, továbbsétált. Nem is sejtette, hogy valaki figyeli a sötét kollégium bejárónál. Mikor egy vonalba ért a bejárattal egy hang szólította:
- Tudtam, hogy eljössz!
A lány ijedten kapta a fejét a hang irányába, de nem látott ott senkit. Összehúzott szemmel kutatta a mozdulatlan sötétséget, de nem volt ott semmi.
"Mi van itt? Szellemjárás?- gondolta. Végül a sötétség "megmozdult", és egy férfi alakja bontakozott ki belőle. A lány két lépést hátrált, és figyelte a becslése szerint 180 cm magas, erős testalkatú férfit, ahogy kilép a fényre. Jóképű volt, ám a szeme szigorúan villant a lányra, és úgy méregette, mintha a lelkét vizsgálná, szúrós pillantásával. Haja rövidre vágva, szemei barnák.
- Már vártalak! Tudtam, hogy el fogsz jönni!- mondta. Hangja mély volt, és a lányt azonnal elbűvölte.
- Ki maga?- kérdezte bátortalanul a lány.
- Majd mindjárt eszedbe fog jutni, hogy ki vagyok.- ígérte csendesen, s kinyújtotta a kezét, mire a lány homlokába fájdalom nyilat, és a rég szunnyadó Teiwaz jel felizzott.
Agyába emlékek tódultak, és a szeme feketévé vált. Fel akart kiáltani, de nem jött ki hang a torkán, a lába remegett, majd hangtalanul összecsuklott. Az idegen utána nyúlt, elkapta, majd a karjába vette. Nézte a lányt, majd elindult vele. Félóra gyaloglás után egy házhoz ért, ahová bement. Bevitte a nappaliba, ahová belépett, majd lefektette az előtte lévő vajszínű bőrheverőre, s maga is letelepedett a vele szemben lévő ugyanolyan fotelbe. Nézte a fehér színű falakat, melyek értékes festményekkel voltak tele, majd a háta mögött megszólalt a nagy, antik óra, mire odanézett. Egy óra volt pontosan. Antonia egy félóra múlva magához tért. Mikor felnézett a fehér mennyezetet látta, maga előtt
- Örülök, hogy magadhoz tértél!- szólalt meg a férfi, mire a lány odanézett, majd felkiáltott:
- Tyr!
- Végre felismertél! A kollégiumnál nem igazán akartál.- nevetett fel az isten, mert valóban ő volt, bár mint láttuk, kicsit megváltozott.
Antonia felült, és szembefordult a férfival, majd körülnézett.
- Ez a te házad?- kérdezte.
- Hát nem is az öreg Halálé!- hangzott a válasz.
- Szép, nagyon ízléses!
- Köszönöm. Jobban vagy már?
- Igen, semmi bajom. Veled mi újság? Hol voltál 18 éven át?
- 16 évig katonáskodtam, az utolsó másfél évben, pedig mint ahogy azt te is tudod, polgármester rangban vagyok, és igazgatom ezt a várost.
- Igen, tudom, hogy te vagy a polgármester, és Viktor Larsen néven éled az életedet.- mosolyodott el a lány.
- Így van. Te, pedig ismét ugyanaz a csaj lettél, mint aki voltál.
- Valóban nem változtam, ám te se mondhatsz túl sok változást magadénak. Még mindig ugyanaz a fickó vagy, akit megismertem. De mondd csak, miféle "gaztettet" követtél el a szép, dús, sörényed ellen?
- Köszönöm, ez jól esett. A "sörényemet", ahogy te nevezted, levágattam! Nem lenne előnyös az üzleti életben.
- Jó atyádat még nem tagadtad meg?- kérdezte a lány, mire a férfi szemében egy pillanatra felvillant a harag, ám aztán rájött, hogy a lány ezt csak költői kérdésnek szánta.
- Nem vettem még tervbe!- húzta el a száját.
- Ezt örömmel hallom. Nos akkor te is modern fickóvá avanzsáltad magad, de remélem a viking nevet sem tetted le!
- Ne aggódj, nem fogom a gyökereimet elfelejteni.
- Remek!
- A családoddal milyen a kapcsolatod?
- Hát a nevelőszüleimmel jól meg vagyok, ám a féltestvéremmel, Lenával már ilyen felhőtlen a viszonyom.
- Hogy-hogy?
- Hát tudod, mióta mindketten beléptünk a kamaszkorba, szívből utáljuk egymást. Most is miatta vagyok itt, és nem otthon ünneplem a születésnapomat.
- Miért? Mit mondott, vagy mit tett, miért eljöttél?
- Csak elmondta az igazat, és nekem akkor nagyon fájt. Nagyon rosszul esett, amit mondott, és elrohantam.
- Hidd el, az igazság mindig fáj, de aztán megbékél vele az ember.- vigasztalta Tyr.
- Mostmár nekem se fáj, mivel mostmár tisztában vagyok vele, hogy ki vagyok valójában, hála Neked!
- Ugyan már! Én csak segítettem, hogy tisztában légy, hogy ki vagy. Mit szólnál, ha itt maradnál az éjszaka további részében?
- Nem, jobb, ha haza megyek, anyáék már aggódhatnak.- mondta, és határozottan felállt, majd menni akart, de Tyr lekapta a kezét, és magához húzta.
- Maradj, kérlek! Nem Viktor kér, hanem Tyr! Ne menj el!
- Jó rendben, maradok, majd azt mondom, hogy Ralf-nál aludtam.
- Hálás köszönetem.- mondta a férfi, majd magához ölelte, de pár másodperc múlva gyengéden eltaszította. Antonia elmosolyodott.
- Régebben azért tovább dédelgettél.- jegyezte meg.
- Most elégedj meg ennyivel! Gyere, megmutatom a szobádat.
Azzal kiment a nappaliból, majd felment a vele szemben lévő lépcsőn, és egy hosszú folyosóra vezette a lányt, melynek legutolsó szobájánál állt meg. Lenyomta a kilincset, és egy hatalmas szoba tárult eléjük. A bútorok drága fából készültek, és a levegőben ott terjengett az illatuk. Velük szemben egy kényelmes ágy állt, szép, halványzöld színű huzattal a párnákon és takarókon, jobbra tőle egy ablak, előtte nehéz, faragott íróasztal, és egy kényelmes szék, balra, pedig egy ruhásszekrény, és egy kisebb könyvespolc.
- Ez lesz a szobád. A szekrényben válogathatsz kedvedre a hálóingek és a ruhák közül. Mindenféle méret és fajta van.
- Csak nem megőrizted a volt barátnőid holmjiát?
- Talán.- mosolygott titokzatosan a férfi.
- Figyelj csak, Tyr! Én reggel nyolc felé hazamegyek, szóval ne lepődj meg, ha utánam kelsz, és üresen találod a szobát.
- Rendben, de azt hiszem én leszek az, aki hamarabb kel.
- Még mindig nem alszod végig az éjszakákat?
- Sajnos nem, még mindig működnek a régi beidegződések.
- Jól van, akkor jó éjt!
- Jó éjt!
Az ajtó becsukódott, és a lány magára maradt. Szétnézett a szekrényben, majd egy épp rávaló fekete selyemhálóing mellett döntött. Szép darab volt, kettős spagetti pánttal. A lány felvette, és a térdéig ért. Lekapcsolta a lámpát, bebújt az ágyába, és azonnal elaludt. Tyr a szobájában is ágyban volt már, és nézte a sötétséget.
"Hát újra megvan, az, akire vártam. Minden rendben lesz mostmár!"- gondolta elégedetten.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3817
Időpont: 2007-12-23 17:58:06

Tetszett, gratu!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Nézd! címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) A lóápoló 38. fejezet című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A veréb és a varjú című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Odalett minden címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Odalett minden címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A veréb és a varjú című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Félelem című alkotáshoz

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Félelem című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)