Nem értettem miért áll a forgalom.
A Bartókon jazz ritkaságok mentek,
felhúztam az ablakokat,
káromkodtam egyet.
Lassan araszolt a sor előre,
elértem végre a hidat,
lehajtott fejű tömeg mellettem,
néztem az alakokat...
Elöl egyenruhában rendőrök mentek,
mögöttük néma emberek,
s mintha egy ismerőst látnék...
aki sorvégén közeleg...
Öreg professzorom, felismerem!
Szerettük Őt az egyetemen,
mint tanárt,
mint embert,
mint az észt magát,
s most vénen itt cammog,
a hátán plakát:

"Mondd ez országban miért nem lelek hazát?"

A menetet rendőrök zárták.
A kocsisor már halad...
ha ott lettél volna, s látod Őt, mint én,
Te is elsírod magad...