Egy éjszaka hó lepte be a városkát. A csillogó, puha fehérség nyugalom és béke látszatát keltette és a közelgő ünnep hangulatát lopta be az emberek lelkébe.
Keresetéből fát vett és cipőjét is megtalpaltatta. Teltek a napok. Az a hír járta, hogy karácsonyra végleg hazajönnek a férfiak. Növekvő izgalommal számlálta a napokat. Édesanyja megnyugtatta, hogy süt-főz majd ő az ünnepekre, csak igyekezzen befejezni a felvállalt munkákat, táplálkozzon rendszeresen és sétáljon a friss levegőn.
Karácsony estéje előtt egy nappal már az utolsó öltéseket is befejezte. A ház ragyogott, a fenyőfa is ott várakozott a fásszínben.
Sziporkázó téli éjszaka borult a városra. A gyéren kivilágított utcákon abban az órában, már alig akadt egy -egy kései járókelő. Egy csoport férfi azonban fáradt lépésekkel haladt előre a félhomályban. Bakancsuk alatt csikorgott a fagyos hó.
Nem tudott aludni . Éberen figyelt. A csendes éjszakában minden kis neszt érzékelt. Éjféltájt meghallotta a kopogást. Villámgyorsan húzta lábára papucsát , és repült ajtót nyitni. Magas, vállas férfi állott az ajtóban. Fekete haja sűrű bajusza zuzmarától csillogott. Hátizsákját ledobta és karjába kapta pocakos kis feleségét. Ölelte ,csókolta, alig hagyta lélegzethez jutni. Ő azonban kibújt karjai közül, eltávolodott tőle, hogy tetőtől talpig végigmérhesse tekintetével rég nem látott férjét . Meleg vizet töltött a mosdótálba, és tisztálkodás közben szeretettel nézte megizmosodott emberét. Aztán vacsoráztak.Egy pohár bor feloldotta gátlásaikat. Kérdések és feleletek zuhataga árasztotta el a szobát.A hajnal közeledett, amikor lefeküdtek. A férfi gyöngéd mozdulatokkal számbavette asszonyát, annak minden porcikáját.Tenyerével érezte jövendőbeli gyermekük mozgását anyjának védelmező ölében. Lelke csordultig telt hálával a szeretett asszony iránt. Magához húzta. Ő szótlan megadással olvadt férje karjaiba.
(Folytatása következik)