HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47194

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-09-26

Havasi gyopár 26.

János hiába várta Karolinát péntek délelőtt az egyetemen. Molnár Zita is csak dél fele futott be. Szemerédi azonnal odament hozzá, nem törődött a pisszegőkkel, átszlalomozott az asztalok között a 9-es csoport asztalához. A lány sajnálkozva nézett a jóképű egyetemista arcába. Mielőtt bármit kérdezett volna Szemerédi János, megszólalt: "Odaadtam Vadmacskának a levelet. Válasz egyelőre nincs."
Föl, s alá bolyongott a főépület folyosóinak labirintusában. Elmulasztotta az ebédet, nem is gondolt rá. Kiment a Múzeum körútra, keresett egy könyvesboltot, vett egy könyvet fenyőünnepre az apjának, aztán később visszament, s megvette ugyanazt még egyszer, mert nem emlékezett rá, hogy egy órával azelőtt már megvette. Ha valaki utólag el akarta volna számoltatni, mivel töltötte az időt péntek délelőttől vasárnap fél tizenkettőig, beletörött volna a bicskája. Szemerédi János életéből kiesett ez a két nap. Csellengett a városban. Kiment a Garay térre, a piacra fenyőfáért. Beszélgetett Házmester Katival a lépcsőházban és Eta nénivel a gangon. Elment egy moziba, megnézett egy filmet. Beült a Rákóczi út és az Alsóerdősor utca sarkán lévő Ilkovicsba és megivott egy korsó sört. Nem tudta ki is ő valójában, merre jár, és mit akar. Olyan volt, mint egy alvajáró. Karácsony második napján vasárnap azonban már tudta, mit akar. Karolinával akart találkozni, hogy kellemes fenyőfaünnepet kívánhasson neki. Amíg a fürdőszobában a szőrt kaparta le az életlen borotvával képéről erős fogadalmat tett, hogy elmegy az ünnepi szentmisére a Rózsák terére. Megnézte a tükörben a testét. Elgondolkodva nézte, azon töprengett, tetszene-e ez a test Vadmacskának? Tény és való, Szemerédi János teste nem volt éppen leányálom. A sok tornától, gyakorlástól túl izmos, túl szálkás volt, a legkisebb mozdulatra csomókban futottak össze izmai hasán, hátán és a végtagjain. Csúnya, görcsös, göcsörtös test volt a teste, s ahogy nézte szégyenérzettel kevert undort érzett. Kerített egy fehér inget és magára húzta. Belebújt a pantallójába. Így felöltözve más volt az összhatás, ruhában akár daliásnak is lehetett mondani Szemerédi Jánost. Nyakkendőt kötött, egyszínűt, sötétet, ünnepi alkalomhoz illőt. Az apjától kölcsönvett zakóban vállas, jó kiállású fickónak nézett ki. Alig múlt el tizenegy óra, amikor kifordult az előszobaajtón, és végigment a gangon. Emlékszem arra a pillanatra, a konyhaablakban leselkedtem éppen, és anyám is felnézett a sparhelttól, ahol a rántást kavarta.
-Jé, hogy kicsípte magát a Szemerédi fiú! -kiáltotta anyám, aztán rám kiáltott, vigyem le a szemetest, tegyem magam hasznossá néha valamivel. Akkoriban már mindig kiabált, ha akart tőlem valamit. Nagyfiú lettem a szemében, aki arra való, hogy segítsen a ház körül. Kaptam a vödröt, szaladtam az ajtóhoz és még éppen láttam János magas, jegenyefa alakját, ahogy eltűnik a lépcsőház sötétjében az üvegajtó mögött. Szaladtam utána, hogy megkérdezzem, mikor focizunk végre egyszer, de kettesével vette lefelé a lépcsőket, nem tudtam utol érni. Beleöntöttem a vödör tartalmát a kapu alatt elhelyezett gyűjtőtartályba, János léptei ekkor már az utcán kopogtak, s én visszafelé hőkölve, mint egy sörös-ló, beleütköztem Házmester Katiba. Kati kinézett az utcára János után, aztán hirtelen visszafordult hozzám: gyere Józsika, -szólt rám, -adok neked almát.

János mielőtt elindult volna a Rózsák terére előbb az Ilkovicshoz ment, betért oda és szíverősítő gyanánt megivott egy kupica kevertet. Ez az Ilkovics ma már nincs meg, azokban az években Divatcsarnokkal szemben állt pont a sarkon. Igazi békebeli kiskocsma volt. Igaz, hogy a Divatcsarnok régi épülete sem létezik ma már, ötvenhatban a szovjet tankok rommá lőtték, kigyulladt, porig égett. A pincéket november 4-e után vízzel árasztották el. Azon röhögtünk kissrácok, hogy a környékbeli lumpen-prolik, girhes, izgága fickók, gatyára vetkezve alámerültek a jeges fekete lébe és cuccoltak felfele mindent, ami mozdítható volt, ágyneműt, ruhákat, műszaki cikkeket, pipereholmit. Később az épület megfeketedett romjait elhordták és egy új áruház épült a régi helyén, aminek "Otthon Áruház" lett a neve. Jóval kisebbre és csúnyábbra sikeredett, mint elődje, a Rákóczi út felőli oldalon nagy üres beépítetlen terület maradt az épület tűzfala és a Szövetség utca között, ez lett aztán az "Otthonkert"

Esett már, szemerkélt, mire elindult a Rákóczi úton a Keleti pályaudvar irányába. Egy sarkot kellet csak előre mennie a Honvéd moziig. Odaért, megnézte a kirakatban elhelyezett fényképeket. Szovjet filmet játszottak éppen, az egyik képen géppisztolyos katonák rohantak a tank mellett, elől a rohant a főhős, fején tányérsapka, magasba emelte a fegyvert, szája ordításra torzult. Ő volt látható a másik képen is, kertkapuban búcsúzkodott egy szép, szomorú lánytól,(alkalmasint ugye Katyusától), a többi képen csatajeleneteket, szétlőtt, kiégett német harckocsikat lehetett látni, halottakat, s feltartott kezű foglyokat.
Befordult a Huszár utcába. A Munkás utca kereszteződősén túl, a házak felett magasan feltűnt a Rózsák terei templom két égre törő gótikus tornya. Lassított majd megállt.
-Biztos, hogy oda akarok menni? -kérdezte magától.
-Biztos! -adta meg rá a választ azonnal. -Oda akarok menni. Oda kell mennem! Látnom kell Karolinát!!!
Majdnem dél volt már, mire a térre ért. A hívek a környező utcákból még mindig jöttek, zsúfolásig megtöltve a templom hatalmas főhajóját, s a kereszthajókat. Átfurakodott a tömegen, jobbra-balra nézett, a Kassai lányt kereste tekintetével. A padokban nem látta, és a falak mellett némán ácsorgó, misére váró emberek között sem akadt rá. Előre ment, már majdnem a kereszthajó jobboldali, Máriáról elnevezett oltáránál állt, nem messze az áldozórácstól, amikor nagy-nagy meglepetésére a túlsó oldalon felfedezte Csetényi Barna jellegzetes keskeny szőke fejét és mellette Molnár Zita barna fejét. A gyóntatószék mellett álltak, alakjukat időnként elborította az egyre áradó embertömegek hulláma.
Zúgni kezdett fenn a harang, delet kongatott. Feltárult a sekrestye ajtaja, fehér ruhába öltözött apróságok jöttek ki rajta, utánuk jött a plébános, kezében a kereszttel. A pap az oltárhoz ment, megállt középen, letette a keresztet. Szembefordult a tömeggel. A harang elhallgatott, utolsó ütésének visszhangja még szólt a boltívek alatt.
-Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, -mondta a pap. Az emberek keresztet vetettek. A pap megint mondott valamit, szavai nem jutottak el a fiú értelméhez. "Gyónom a mindenható Istennek és nektek testvéreim, hogy sokszor és sokat vétkeztem, gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással" -mormolta a tömeg.
Szemerédi János gyanakodva nézte őket, számára érthetetlen és gusztustalan volt a megalázkodás, amit a szemekben látott. Sajnálta ezt a félrevezetett, becsapott, álhitekkel elkábított népet. A legtöbben az ő osztályából, a munkásosztályból valók voltak, szegény-sorsú munkásemberek. De, amíg a munkásgyűléseken a Filmhíradóban bátor, öntudatos arcokat látott, itt önmagukat megalázó, szánalmas kinézetű emberek vették körül. Eszébe jutott Vadmacska, akiről egy pillanatra szinte megfeledkezett. Vajon Vadmacska is itt van valahol? Ő is ilyen képet vág? Ő is a mellkasát veri éppen összeszorított öklével és könyörög "testvéreihez", hogy imádkozzanak érette?

/Megkérdeztem egyszer Csetényi Barnát, milyennek látta ő azokban az időkben Vadmacskát. Hosszan gondolkodott. Már azt hittem nem is fog válaszolni, vagy megkerüli a kérdést, ahogy máskor is megtette, ha nem konveniált neki, amit kérdeztem, aztán mégis csak válaszolt. "El tud képzelni jéghegyet, belsejében lobogó tűzzel, lánggal égő tűzzel, ami átüt, átragyog az opálos jégfalon? Kitörni készülő jeges vulkánt? Hát ilyen volt Vadmacska, és mégsem ilyen, ön valószínűleg nem látott volna mást, ha ránéz, csak egy bájos, kedves, aranyos, örök-vidám kis csitrit."/

A pap méltóságteljes lassú léptekkel előrejött a szószékig és a kanyargós csigalépcsőn felment rá. Szemerédi János még soha nem látott ilyen gyönyörű szószéket, oldalfalainak sokszögét féldomborművek díszítették. Jézus és az angyalok, -gondolta a képen látható alakokról fiú. /Valójában Jézus és az apostolok voltak láthatók a féldomborműveken./
A prédikáció arról szólt, hogy a betlehemi csillag megjelenése békét és világosságot hozott a Földre. "Jézus az Isten báránya", -mondta a plébános, "Ő az,, aki elveszi a világ bűneit"
János az ifjúkommunista megpróbálta megérteni és megemészteni az elhangzottakat, -de nem boldogult az allegóriával. Sejtette, hogy arról van szó, igenis, allegóriáról, amit nem szabad szó szerint érteni. Emlékezett a textusra a Bibliából...ott se tudta hová tenni ezt a bárány, vagy birka hasonlatot. Elvesztette a fonalat, és, hogy elvesztette, úgy tett, mint az egyetemen hasonló esetben. Mással kezdett foglalkozni. A Mária oltár mögött, körben a szentély belsejében álló nőalak feje magasságáig márvány lapocskák borították a falat. Szemerédi János a márványlapokra írt szövegeket kezdte tanulmányozni. Balra legalul kezdte, haladt felfele és jobbra. Az első lapocskán a következő szöveg állt: "Köszönöm, hogy segítettél drága Szűzanyám és visszaadtad gyermekemet: özv.Kovács Jánosné"
Mellette, a másik márványlapon ezt olvasta: "Hozzád imádkoztam Istennek szent anyja és meghallgattál: Rozália."
A következő nagyon apró betűvel volt írva: "Betegségemből kigyógyítottál, lelkemet is meggyógyítottad kegyes Szűzanya: Feri"
Az oltárral egy magasságban aranybetűkkel volt ráírva a fehér márványtáblára: "Imádkozz érettem Szép Szűz Mária"
Sok-sok táblácska volt egymás mellett és felett, olyan sok, hogy Szemerédi János nem győzött a végére jutni. Feleségek adtak hálát, hogy uruk visszajött a háborúból, anyák, hogy fiuk él, s hazatért a fogságból. Betegek fohászkodtak gyógyulásért és meggyógyultak mondtak köszönetet a csodáért.
Véget ért a prédikáció. "Istennek legyen hála" morajlott a tömeg.
"Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában" -mondta hangosan a pap és az emberek ezer hanggal feleltek: "hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, Mennynek és Földnek teremtőjében."

Az áldozásnál nagyon figyelt Szemerédi János. Közel állt az áldozórácshoz, egyenként szemügyre tudta venni, akik odatérdeltek az ostyáért. Mindkét pap áldoztatott, jobbra, Jánoshoz közelebb a plébános, a másik oldalon a fiatal káplán, a Szóka nevezetű. Százak és százak vártak oszlopban araszolgatva a padok között, hogy sorra kerüljenek. Egyszerre csak megpillantotta az áldozórácsnál térdeplők között Házmester Katit, de Kati a túloldalon volt, a következő pillanatban feje felett összezárult a tömeg. Karolinát nem sikerült meglátnia, sem senkit a Kassai családból. Kifelé csoszogott már a templomból mise után, amikor néhány méterrel maga előtt megpillantotta. Megpróbált előbbre furakodni, már majdnem utolérte, amikor Házmester Kati sodródott melléje.
-Szép volt a mise, ugye? -mondta Kati, -nézd még most is sírok.
A kijáratnál jártak, Házmester Kati egyre csacsogott. Lassan egy vonalba került Szemerédi János Kassai Karolinával. Otthagyta Házmester Katit és Vadmacska mellé lépett.
-Szervusz Karolina, -köszönt rá, -kellemes fenyőfaünnepet.
-Szervusz, -viszonozta a lány meglepetten a köszöntést.
-Te itt vagy? Áldott békés karácsonyt kívánok én is neked.
Pár lépést együtt tettek meg. Aztán Vadmacska meglátott egy ismerős fiút elől, kiáltott neki, és odaszaladt hozzá.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8038
Időpont: 2007-09-30 17:17:01

Szia Gyömbér! ...És én sem tudok! Fogalmam sincs mi lesz velük nekem sem, olyan, mintha az Élet írná bennem ezt a történetet. megpróbáltam előre elképzelni a sorsukat így vagy úgy, de hülyeségek jöttek ki. Így hát rábízom magam a sodrásra, visz amerre visz.
Köszönöm, hogy olvastad és a gratulációt, amire nem szolgáltam rá.
Gyógyulsz már?
Szia: én
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2007-09-29 18:01:40

Elolvastam a "restanciáimat" :) Gratulálok!
Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a "megoldás"? Itt most nem tudok a regény végére lapozni, mint ahogyan azt időnként szoktam...:)

Üdv:Gy.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8038
Időpont: 2007-09-28 14:16:18

Örülök, hogy elolvastad és, hogy tetszett. Köszönöm. -én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8038
Időpont: 2007-09-27 11:18:32

Mi a szerelem? A szerelem út a pkolba .s onnan fel a menyországba. Ez a szüntelen ingázás a szerelem. Szemerédi még nem tudja, de azt hiszem hamarosan rá fog jönni!
Szia, szeretettel ölellek: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2007-09-27 10:13:45

Szia!
Úgy látom, Szemerédinek nagyon meg kell szenvednie Kassai Karolináért.
Szeretettel: Rozália

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az influenzás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Korhadt szálfák című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Gottfried Keller: Abendlied / Esti dal címmel

Pecás alkotást töltött fel Késő őszi este címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)