HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1894

Írás összesen: 49442

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2007-09-26

A hadistennő 4

IV.
Visszatérés Azgardra

A hajnal a két barátot a ház hátsó teraszán lelte, ahogy a kezükben egy- egy bögre meleg teával, no meg két szál cigi társaságában ültek, és nézték a napfelkeltét. Tyr elmesélte az álmát a lánynak, aki homlokráncolva hallgatta. Tyr-en látszott, hogy megviselte ez az álom.
- Jobban, vagy már, Tyr?- nézett aggódva a lány a férfira.
- Igen, jobban. Nem kell aggódnod, de nem tudom kiverni az öreget a fejemből. Furcsa, de nem értem a kérését!
- Én sem értem, hiszen már rég halottak. Újra fel akarnak támadni?
- Ne beszélj zöldségeket, lányom! Senki sem tud visszajönni az élők közé miután meghalt!
- És a vámpírok?
- Azok nem teljesen halottak, de mindegy! Én a rendes halottakról beszélek!
- Jó, jó, bocsi. És ha kötöttek Héllel egy fogadást, mi szerint, ha megnyerik a Ragnarököt, szabadon engedi őket?
- Tessék? Az időt senki sem tudja vissza forgatni, ennek semmi értelme sincs!
- És ha rájöttek, hogyan kell?
- Nem is tudom, lehet, hogy valóban rájöttek valamire, és ezért hívnak haza. Már csak arra kell rájönnöm, hogyan jutok haza.
- Jutunk!- helyesbített a lány.
- Velem akarsz jönni?
- Hát hogy az ördögbe ne akarnék! Tudod, hogy szeretem a skandináv mitológiát, nem hagyom ki, hogy találkozzam a régi istenekkel!
- Rendben, meggyőztél, velem jöhetsz! Mondd csak, tudsz kardot forgatni?
- Igen tudok, sőt még az íjászatban is jeleskedem.
- Jól van, ennek örülök. Na akkor én megpróbálok kapcsolatba lépni az öreggel, hogy hová kell mennünk, hogy átlépjünk néhány ezer évet.
- Rendben.
Tyr bement a házba, és Antonia megitta a teáját. Fél óra múlva a férfi ismét jelentkezett. Antonia épp reggelit készített.
- Na meg van a hely?
- Meg.
- Mikor indulunk?
- Hamarosan.
- Jó. A teraszon reggelizzünk, vagy itt bent?
- Menjünk a teraszra.
- Rendben.
Hamarosan egy-egy adag meleg reggeli mellett voltak, és beszélgettek.
- Pontosan hová megyünk Azgard történetben?
- Baldr temetése utáni és a Ragnarök előtti időbe.
- Oké. Meddig maradunk?
- Ameddig szükséges.
- Mikor indulunk?
- Amilyen hamar csak lehet, ám még itt van ezt a gázrobbanásos ügy, meg kell várnunk a végét, lehet, hogy szükségük lesz a rendőröknek ránk.
- Igen, igazad van.
Befejezték a reggelit, majd a lány behordta a koszos edényeket, és nekilátott, hogy elmosogasson.
- Látom a háziasságodból, nem veszítettél egy dekát sem.- jegyezte meg a férfi, aki a lány után jött, és megállt a konyhaajtóban.
Antonia nem felelt, de elmosolyodott erre a dicséretre. Jól esett neki, ám a visszatérő memóriája hatására visszatértek a régi szokásai is. Mikor befejezte a mosogatást, odafordult a még mindig az ajtóban álldogáló hadisten felé, és megkérdezte:
- Nem tudod, mi lett az igazi apámmal?
- Nem, fogalmam sincs.
- Szeretném meglátogatni, tudni akarom, vajon mi van vele.
- Nem, kislány, jobb, ha nem, hisz úgy tudja, hogy halott vagy! Nem lenne jó most odaállítani, azzal hogy: "Hello apa! Képzeld, feltámadtam halottaimból!" Mit szólna hozzá?
- Hát ez is igaz.- vakargatta a tarkóját bűnbánóan Antonia.
- Na látod. Most inkább ne is foglalkozzunk ezzel, hanem nézzük milyen szinten vagy kardforgatásból.
- Jó, hozom a kardom, egy perc és jövök!
- Az udvaron megtalálsz- szólt utána a férfi, majd visszament a nappaliba, ahonnan egy másik helységbe ment.
Ez egy szépen berendezett szoba volt, mely tele volt könyvekkel. Ez volt Tyr dolgozószobája. Szemben vele volt egy hatalmas íróasztal, és mögötte a falon ott volt a kardja, melyet most leemelt, és elindult. Antonia is kiment, és a teraszon találta meg a férfit.
- Nos, kész vagy?
- Igen, gyerünk!
Egy órán keresztül forgattak kardot, és a végén Tyr elégedetten ennyit mondott:
- Látom, nem felejtettél, sőt még jobb lettél!
- Köszönöm. Talán a Teiwaz is közrejátszott, de tizennégy éves koromtól ismét elkezdtem kardot forgatni.
- Remek mesterid lehettek, mivel nagyon jól forgatod a kardot.
- Igen, jók voltak, de hozzád képest senkik! Te vagy a legjobb, Tyr, tőled tanultam sok mindent!
- Ugyan, én csak pár dolgot tanítottam neked!- legyintett a férfi szerényen.
- De akkor is, úgy érzem, velük tizedannyit sem értem el négy év alatt, mint veled, három hónap alatt. Tudod, te nagyon keményen hajtottál, ők meg bíztattak, de nem hajtottak.
- Na igen, de ne felejsd el, hogy időhiányban voltunk.
- Az is igaz.
Egy nap hajnalban a férfi felrázta a lányt, és ennyit mondott:
- Ideje indulnunk!
Egy óra múlva már a ház udvarán álltak, ahol két ló állt felszerszámozva. Felugrottak a nyeregbe, és indultak.
- Hol kell átlépnünk az idősíkot?- kérdezte a lány, mikor kiértek a városból.
- Néhány kilóméterre van egy nagy tó, ott.
Elérték a tavat, ahol átlépték az idősíkot. Egy hatalmas vízszínű fal állt a tóparton, amin keresztül vágtáztak, és fagyos, hideg világba érkeztek. Esett a hó, és a viharos szél az arcukba vágta a hópelyheket.
- Anyám, miért nem öltöztem melegebben?- kérdezte a lány, és megborzongott.
- Gyere, néhány kilométer után már meleg helyen leszünk.- szólt férfi, és lehajtotta a fejét. Mentek, de a sűrű hóesésben semmit sem láttak.
- Hol van már az az átkozott Szivárványhíd?- mérgelődött a férfi, mivel kezdett fázni.
Antonia már vacogott a hidegtől, és igencsak fázott. A férfi hallotta, ahogy didereg, ezért, megállt, majd ezt mondta:
- Szállj át hozzám!
Antonia szó nélkül átszállt a férfihoz, aki hátrább csúszott, és a lány felszállt. A férfi magához ölelte, majd hosszú kabátjával betakarta.
- Jobb?- kérdezte.
- Sokkal.
Az idő a segítségükre sietett ekkor, és lassan el kezdett szelídülni a hóesés.
- Végre!- sóhajtott fel Tyr. Hamarosan megtalálták a helyes utat Azgard felé. A lány ámulva figyelte, ahogy a komor hegytetőn megjelenik a Szivárványhíd, vagyis a Bifrost.
- Ez gyönyörű!- ámélkodott a lány.
- Lesz még szebb is!- ígérte a férfi, és nézte a hidat.
Vágtára fogta a lovát, s felvágtáztak a hídon. A híd tetején egy hatalmas kapu volt, nehéz tölgyfából. A kapu előtt egy délceg, negyven éves férfi állt.
- Üdv, Heimdall!- mondta a férfi, és megállította a lovát.
- Üdv, Tyr! Látom, elhoztad a bájos Antonia kisasszonyt is! Menjetek, már várnak rátok!
- Kösz, Heimdall!
Heimdall azzal kitárta a kapukat, és Antonia szeme kitágult a csodálkozástól, ahogy a kapun túli világ feltárult előtte.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Antonia Alessandra Atlantas
Regisztrált:
2007-01-22
Összes értékelés:
197
Időpont: 2007-10-01 09:28:58

Kösy szépen!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2007-09-30 20:22:53

Tetszett! Gratu!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Veres Mariska című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Jövő-kép című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Jövő-kép című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Na, szóval. Kicsi mese csak. című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Na, szóval. Kicsi mese csak. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/10) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/10) című alkotáshoz

Marcsy alkotást töltött fel Óh, költő címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Veres Mariska című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Veres Mariska című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Veres Mariska című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Na, szóval. Kicsi mese csak. című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Na, szóval. Kicsi mese csak. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Más-kép(p) című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)