Az a rettegés, amely fogva,
s a boldogság elől eltakar,
fogva tart nem enged,
álmaimat messze terelve.

Miért van-e rettegés,
amely szorongat s fenyeget,
s egy betegségbe terelget?

Az a rettegés, amelyen,
ha akarom, sem enged,
rám telepszik sehol sem
kapok levegőt, rettegek.

Nem ad élénk színt,
csak szürkét és feketét.
Nem ad fényt,
csak sötét alagutat,
ahol botorkálok és világosságért,
reményért kiálltok.

Az a rettegés az az átok,
amely fogva tart mindenkit,
valahol, valamikor vagy állandóan.
Senki nem menekülhet előle.
Még én sem tudom,
van-e fény a sötét színek ellen.
Nem tudom, mégis reménykedek.
Az erő legyen velem és veletek,
öregek és gyerekek, állatok és emberek.