-1-

Gyönyörű szeptemberi délután, a város egyik legszebb parkjában (nem túl sok van), a padon ül három idős férfi, beszélgetnek. Néhány méterre tőlük, "békésnek látszó" ifjú pár, kutyát sétáltat. A park körül több tiltótábla hirdeti: Kutyát a parkba sétáltatni tilos, kb. száz méterre, van a kutyafuttató. A pad előtt a kutya megáll, dolgát végezni. Az urak egyike szóvá teszi, mondván:
-Ide nem kéne behozni a kutyát, nézzék meg az orrunk alá, piszkít, meg gyerekek is vannak.
-Nem tetszik, vén k.csög? -szedd fel, és fogd be!- Így a párocska fiú tagja, párja jóváhagyólag vihog.


-2-

Nagy élelmiszer áruház, reggel fél nyolc, a hat pénztárból csak kettő működik, így aztán hosszas sorbaállásra kényszerülünk. Előttem idős asszony, ő következik, tízezer forintossal fizet, azaz csak fizetne, a pénztáros nem tud visszaadni, és még durván megszidja a nénit, hogy miért nincs kisebb pénze, a vevő szabadkozik, bocsánatot kér, de tényleg nincs kisebb. A pénztáros gúnyosan mosolyog, nézi az egyre növekvő sort, és nem tesz semmit. -Megszólalok-.
-Nem kéne felváltani, hogy haladjunk?
-Nekem? Kérdez vissza mérgesen.
-Természetesen önnek, hisz kegyed a pénztáros.
-Különben is maga meg mit szól bele?
-Nem beleszólok, csak sietnék.
Akkurátusan bezárja a pénztárt, és bemegy az irodába, váltani. Hosszúnak tűnik az idő, míg előkerül, visszaad a néninek, majd rám nézve kérdi:
-Most jobb?
-Nem, tényleg nem jobb, én mindenesetre rosszabbul érzem magam.



-3-

Verőfényes vasárnap délelőtt, a sógorommal sétálunk hazafelé úgy félúton, van egy szelektív hulladékgyűjtő, körülötte nyolc- tízéves fiúk játszanak, kergetőznek, szeretem a gyerekzsivajt, de ez most kicsit más volt, mint zsivaj. A srácok Gyurcsányt, Orbánt játszottak, de hogy? A "waze" csak kötőszónak számított, és olyan "kifinomultan" szidták egymást, ahogy azt a TV-ben láthatták, esetleg otthon hallhatták.
-Egymásra néztünk, és szinte egyszerre tört fel belőlünk a felismerés, te jó ég ide jutottunk?
-Ide.
A gyerekek legidősebbike sem volt több tíz évesnél!!!