HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 21 Tagok összesen: 1915 Írás összesen: 51226 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Szabó AndrásFeltöltés dátuma: 2007-09-30
Tandori DezsőhözRomantikus szavak, nem szavak, jelek, istenek énekében. (Verses kötet) Tandori Dezsőhöz (Metamorphosis) Díjkiosztás előtt 2006 Kihez is fordulhatnék? Megdöbbent költőhöz Versében reklámszatyorban ide, oda hajigált Élő szívtől, jó, rossz segítő szóért, segítségért Romantikus helyek...azok a szép helyek Leszakadt idő, szívem Ritmusától leszakadva dobog Leszakítottan távolodik Racionális számok tükrében Arcom tükörképe Sok valóságtól Ijedten távolodik, Olyan félt ciklonban, Hánykolódó gálya Szakított vitorlákkal, Melyet vitorlástól Tengerről felrepít Nem is csodálkoznék Utcán maradott, én maradnék Kihez, mihez kapaszkodva Tehetetlen szépbe, olyan Virágzó réten, tó partján vagy Tenger szélén, romantikus helyen Leszakadt időmből égen Gyökerező fák, virágzó virágok Szólítanak, hívnak Beton koporsók nehéz gépek Nyomják, fojtják hangomat Szavaimat földi mélyről, Mélyétől torkomban dobogót Messzire jutottnak, én föld Mélyébe, föld mélyében Mélyéből mit tudnék Kiszakítani Romantikus találkozás Gyököt vont számok Összezsugorodott pontok Tiszta nehéz anyaga Zsúfolódik érzéketlen Érzéketlen tépnek Érzéketlen szépek Ha nem is látszanak Boldog pillanatok Még hasonlíthatók Racionálisnak értetlen Hangok ízek színek Tapintanak szüntelen Böknek, löknek Ébredten tartanak Hogy felfelé nézzek Már a színek sem olyanok Olyan tavasztól tavaszig Mint hangok, a szavak Sem hasonlítanak, úgy ahogy Hullámzanak, folynak Pillanat alatt, elfolynak Hullámukban igék Ütköznek, sérülnek Leülepszenek vagy Tavasztól tavaszig Magasból, mélyig Lelassultan felgyorsultan Mint megjelennek Már is tükröződnek Visszaverik a fényt És csak attól félek Nehogy eltakarjam Elboruljon mindaz Hol még láthatók Kedvünk szerint, vagy Hogy szeretném, Elölről, végéig Érkezzenek ízletes Tapintható árban Rövid ideig tartó árban Messzebb már olyannyira Hígak hogy annak Kevésnek nyomokban Érezhetőnek is örülnék Ha éreznének, örülnék Hasonlított szavakkal Csak hozzám hasonlítottal Ugyanazok máshol máshoz Hasonlítva ugyanaz szavak Más jelentéssel is, ha úgy Éreznek, mint szeretném Olyan sokféle képen Mint szeretném Változatlanhoz Érkeznek, távoznak Kiürült helyeikről Csak képzelem Hogy azok kiknek Szeretném, olyan Szivárványszínű képek Szavak hangok fénye Ha pillanatig Szivárványfényben álmodok Szerelmesem keres, keresem Ilyenkor más vagyok, Földön vesztesen Nem sokáig láthatóért Ahogy találkozunk Nem sokára el is hagy Úgy soha nem felejthettem Nem felejthettem el Többen is vannak Álmaimtól távolodva Messzire győztesen Kitágult képzeleteim Szerelmesen olyanok Nem foghatók, oly forrók Villanásnyi idejükben Tapintom, látom, hallom, Nyelvem ízében elérhetőt Elképzelhetőt, távolodót Nem látható szeretetett Szerelemért, szeretetért Hogyan is fognám vissza Ha forrón olvadok Érkeznek, ütközünk, szállunk Egymásnak csapodúnk Egymásnak két szerelmes Szikrázva szállunk forrón De így is félek nehogy Kigyulladjak hirtelen Elégjenek, ha nem tudom Megnyújtani idejüket Oly hosszúra Mintha éjszakáig nyúló Szivárvánnyal reggelre Térnék vissza Összetett kezeimmel, hittel Sötétedő tavakra, mezőkre, Romantikus helyekre hullámában Olyan romantikus Hosszú találkozás után Hirtelen, eltűnt éneket Szivárvánnyal madarakat Látok hallok, úgy mintha Találkoznánk Sötét utcákon Nekem tetszőknek látnám Átélten, miért szenvednék Széptől, szebbnek Elképzelhetőtől Túlozva mérten Visszatértem láthatatlan Hordhatótól könnyeimben Énekben láthatótól Jó, rossz, bármilyen Időben, bárhol, hol Hangulatok születésén Nem lehetek, nem is lehetek Teremtő, csak többször született Szavak találkozásából Minden találkozásnál született Mint énekben született Ha nem is énekelnek Úgy soha végéig szavaim Ugyanannyiszor szeretem Úgy újszülött anyját Anya gyermekét Ugyanannyiszor ahányszor Eltűnnek megszületett Szavaim, éneklő nem éneklő Szavaim nem szavaim Szivárvánnyal eltűnt idők Múlt jövő jelen Mással fon, hálóz Soha unatkozottan Múlttal jövőben Időmmel játszik Sokkal gyorsabb, Meg sem áll, Azt sem tudom Mikor látom még Hűtlen elvész Jobban szeretett Távlatokban távlatokig Hogy csak nézhetem Minél rövidebb most Annál hosszabb volt, lehet Múltra, jövőre fonódik Ha előkerül, időm sincs A másra, mely már más Csak én változok Elém tártól, soktól Nem kiszámított Más és más vagyok Hálómban görbült Igéim sem várnak, Rövidülten, összebújtan Szállnak egyre többen Visszatükrözve sem pihennek, Egymás mellett izzva égetnek Utána elhagynak, így is Gyorsak, csak lelassítva Tudnám tágítani helyeiket Hozzám, hasonlóhoz Hogy elférten Jobban szeressem múltjukat Nem látott oldalaikat Látottal ölelni, vigasztalni, Hosszabbítani, időmben nyújtani Ölelkezésem régi ismerőssel Sajnálnám ismeretlen Kevéssel útra indítani Nem változtak ízeim, Édesebből vadabbak Megvadítanak előtte is Találkozás után is Mosolyért színezetnél Színesebbnek tűnőnél Mindegy merre nézzek Sosem tűnik el Nem racionális álmom Racionális racionálisban, Reggel színesebbért, csak ihletek Nem látható körvonalai Megszámolhatatlan elképzelt Színtelen színeiért láthatóért Minden oldaláról kinyújtva Tükörben láthatóért Amíg megpillantom addig Kezeimből kicsúszót Sérült igéim várják keblemen Szívem gyorsulását Hogy gyorsabban megtalálják Felgyorsultan, lassuló Javítható idő szép Legszebb helyeit Hol sok hang zaj Meghosszabbodik, mások Színesebbre festenek Színtelen éneket Kacagásnál, zokogásnál Halkabbak összeütött Szavaim, oly halkak Moccanni sem merek, Hogy halljam szikrában Kialudt, hallhatót Körbe nem font rögzíthetőt Mely csak kipattantan látható Fényében hallható Már el sem férnek, ahogyan Sérülten, sercegve gyűlnek Sercegve hunynak elfelejtve Történelmi kulturális Földrajzi távlatok Tornyosuló salak hegyek Pontok évszámok nevek Hegye alatt, nem szükséges Értelmét vesztett Üveg törik Hüllő anyag, üvegesedik Hozzám tapadt betonon Támpontok nélkül, hűl Ahogy lepereg szinte Elpocsékoltan hűl, fogy Üvegén, alig gyökerezik Holnapra, holnaputánra Fénye, gyümölcséből Szikra forró gyümölcse Magjáért, gyümölcse Lényeg magjából Oly gyorsan kihűl, köt, törik Pontosan mért, metszett Hideg kristályfény Elferdített sugarában Kétségbeesetten keresem, Magjait csak nehogy Lehűljenek, sietek forró Romantikus helyein Gyorsabban gyűjteném Szinte megszédülök Földjén, felfelé ha nézzem Meddig érhetnének Odáig, hová el sem érnék Helyein szálló álmaim Megszűnnének, ha nem Ébrednek mozgó anyagában, Nem mért idő mérhetetlen Rögzítő anyagában Ha utcán nem lehetünk együtt Nem örülhetünk egymásnak Gondtalan, megszámolt térben Nem értelmében örülök, Szenvedek, sírok Énekelek, ha reggelente Sehogy sem férek utcán Nappal menekülten Elzavartan, olyan mintha Távolodó esőben közeli Ijedten bujdosó madarak Tűnnének el az égről Rövid ideig átélt Akaratlan folytatódhat Megpillantott hullám Mélyében merülten Hullámozva mélyből hullámozva Áramlásban hullámozva, Tőlem függ rövid, Megnyúlt ideje, Sok kevés időm Annyi ameddig Maradnék annyit Mennyire szívem Változik, megváltozik Szívem megváltozott Dobogással dobog Gyűlhet gyűlölet, Szavaim, nem szavaimba Csaphat villám akkor Is csak kitisztult Lágy esőjét hagyom Folyni, friss tavaszi Eső langyos vizét Nehogy megzavarják Szenvednék ahányszor, Nem sikerülne elégedetlen Építők terében, tó partján Erdők zöldje sivatagig Virágzó rét, hullámzó Tengere sivatagon Úgy minta égben gyökerezne Arcomból visszatükrözött Földön teremtett szépe Ha hely nélküli földön Szeretnék maradni élni Tandori Dezsőnek II rész (Metamorphozis? Félistenek Teremtés következményeinek átélése után felújított pihenő helyen) Díjkiosztás után 2oo7 Leszakadtan a horizont Lezuhant csőtörésből Kiömlőt vegyszer tenger Szenny égen, kémény Füstje gőz, autópályán Villanó gépek beton Partok folyama fullaszt Meg sem szokott Zsúfolt, hely nincs hol, Kinyújthassam kezeim Kinyújtózzak, üveges Hegyes, éles drótozott Rozsdás földön Nem ábrándok álmaim Erdők kiszakított helyein Tornyok acél végein, Nem emberi ábránd... Nem ábránd nem természetes Magasságuk, nem szűnnek Nem szűnő kimért helyeik Tiszta telt anyagok Szabálytalan pontjai Rezgő megnyúlt hideg Vonalai, tükörképben Hullámzanak, lyukak Sárában nem álmaim Hiába fekszem hanyatt Nincs messzebb, magasnak Nem takar vége, árnyéka sem Fedi azt a sok el nem tűnt Pocsolyát szemeimből Csak drága világosságát, Drága világosságát Magasztosnak tűnő törékeny Fény gyök falaival, Tör magasságokig Gyűlő szürkéje világít Melegszik, tágul, hüllő Testem szépítik, égetik Rám akasztott színei Kosztol gyulladva égnek, Jegem olvadatlan ég Papírpénzként füstöl, Mérgez, szennyez Mágnesként húz, eltűnsz, Ha szürkéje közelébe érsz Elpárolog hirtelen a jég A Mennyország Hiányzó világ felhői Fehérben csomagoltan Tiszta marihuána, Beteges szex Várt estéken nem magától Világosodik messze naptól, Csillagoktól az éj, csak reklám Számítógépen nő, Műanyag ízű ostyán Éhezem a kapuban Gyóntan meg jobban, Kenyér benzin, szén Illatában égnek gyárak, Vitamin testek pénzért Számolt nem többet él Csak amennyi, látszatot mér Tisztább eget, forróbb Napot gépen programozott Zöldet, mezőt, erdőt, Rétet, gazt, fűt az utcán, Favágók előtt térdre esve Terebélyes fák ágai Reménnyel csillagok Hit felé már nem sokáig Nőnek védenek Számoló hit, helyén Kapaszkodik erőszakosan Belém tapos programozott íve Nem ismert határainak súlya Nyom tapos a sárban Nem látszat félistenek Élnek, igazi csont, bőr Emberformám, szívem Változó ritmusától sovány Leszakadt hártyán lebegő Vékony ketyegő mutató Oly gyengén üt Szinte nem is jelez Ki se látszok idejéből Csak helyeim felőrölve Múlt, természet vad Teremtő ereje, eléget Füstként száll az űrben Rendben, változó formák Nélkül, dobog össze vissza Világában szívem Hiába tiltakoznék, csipog, Számol, számlálom! Hová jutnék Sebeimhez visszafordultan Senkit sem érdeklő sebeimig Első pillanattól törvény, Láncokhoz köt, számoz Ítél, ha nem vagy hasznos Kicserélhető beolvasztható, Változtatható jelek gének Számaként, számként Megsokszorozható Hideg túlélőként adnak, Vesznek, adóztatnak Teremtőd mesterséges, Gyermeked teremtője Hanyatt, mielőtt elaludnék Törvények, számok, anyag, gépek Vágóhíd nélkül, költőt kérdem Nem látott túlélőt nem Létező ösztöneire, belülről Szívére hallgatót, Ha vadásztól menekülő ijedt Tigrissel keblén Kint marad az utcán Meglehetne mozdítani Megmentett világát Anélkül hogy kötései Elszakadtan szálljanak? Megsérülten hideg Csillagokhoz menekülten Utca felett álljanak? Ha elragadnak, messze Messzebbre úgysem Juthatok, ha álmodok Gépidőben halandóként, Gépeken egyensúlyozok, Hallhatatlan gépek számain Érzéketlen jelei nem isten Létező félistenek Idejében haladnak Eltapos, ha leállsz, Megtalál, ha félre állsz Dühösen felugorva, Hirtelen kitágulásom Eldöntheti, összetörném Kivé senki, sem válhat Eldöntve újabb nem látható Sebeket okozhatok, Szeretetten sebeket Szeretett helyett sebeket Nem hasznos, eltűnhet Vagy kifeszítetten átszúrtan Rovar szárazon, steril gyantában Mutogató mintában marad Mutogatott kőzet mintájánál Sokkal drágább öntve Ha kiállítják szobrait Nem ártalmas szobrait El sem olvasott, eladott Szavak helyet, szobrait Kellemesebb szenvedésért? Nagy merészség Szerelmesnek ilyet kérni? Szíve még ütését Változtatja szerelmének Ha csak ennyi, jól esett, Életre keltem Érfa ágán dobogok Beteg él, megköszöni Mindazt, reményt Író költő adhatott Akadémiai díjkiosztással Ne legyen mulandó De hol s mennyi idő? Vagy mindegy hol vagyok Hallom-e ha nem vagy Dobog új szívem, Múlik szerelmem? Az utcán Csak nőnek a számok Egyre többet számolok, Gyököt vonhatok, Tökéletes világából Hol nincs többé, hol Csak a számoknak helye Még nem szavaztak erre az alkotásra Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz! |
Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hétköznapi boldogság című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Találkozásom az UFO-val című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Találkozásom az UFO-val című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz magam bejegyzést írt a(z) Tavaszi zönge című alkotáshoz magam bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz magam bejegyzést írt a(z) Tavaszváró című alkotáshoz magam bejegyzést írt a(z) Tavaszváró című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) érdektelen értékelés című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hódító Konrád című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Önismeret című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |