Romantikus szavak, nem szavak, jelek, istenek
énekében.

(Verses kötet)



Tandori Dezsőhöz

(Metamorphosis)


Díjkiosztás előtt
2006



Kihez is fordulhatnék? Megdöbbent költőhöz
Versében reklámszatyorban ide, oda hajigált
Élő szívtől, jó, rossz segítő szóért, segítségért


Romantikus helyek...azok a szép helyek


Leszakadt idő, szívem
Ritmusától leszakadva dobog
Leszakítottan távolodik
Racionális számok tükrében

Arcom tükörképe
Sok valóságtól
Ijedten távolodik,
Olyan félt ciklonban,
Hánykolódó gálya
Szakított vitorlákkal,
Melyet vitorlástól
Tengerről felrepít

Nem is csodálkoznék
Utcán maradott, én maradnék
Kihez, mihez kapaszkodva

Tehetetlen szépbe, olyan
Virágzó réten, tó partján vagy
Tenger szélén, romantikus helyen

Leszakadt időmből égen
Gyökerező fák, virágzó virágok
Szólítanak, hívnak

Beton koporsók nehéz gépek
Nyomják, fojtják hangomat

Szavaimat földi mélyről,
Mélyétől torkomban dobogót
Messzire jutottnak, én föld
Mélyébe, föld mélyében
Mélyéből mit tudnék
Kiszakítani

Romantikus találkozás

Gyököt vont számok
Összezsugorodott pontok
Tiszta nehéz anyaga
Zsúfolódik érzéketlen
Érzéketlen tépnek
Érzéketlen szépek

Ha nem is látszanak
Boldog pillanatok
Még hasonlíthatók
Racionálisnak értetlen
Hangok ízek színek
Tapintanak szüntelen
Böknek, löknek
Ébredten tartanak
Hogy felfelé nézzek

Már a színek sem olyanok
Olyan tavasztól tavaszig
Mint hangok, a szavak
Sem hasonlítanak, úgy ahogy
Hullámzanak, folynak
Pillanat alatt, elfolynak

Hullámukban igék
Ütköznek, sérülnek
Leülepszenek vagy
Tavasztól tavaszig
Magasból, mélyig
Lelassultan felgyorsultan
Mint megjelennek
Már is tükröződnek
Visszaverik a fényt
És csak attól félek
Nehogy eltakarjam
Elboruljon mindaz
Hol még láthatók

Kedvünk szerint, vagy
Hogy szeretném,
Elölről, végéig
Érkezzenek ízletes
Tapintható árban
Rövid ideig tartó árban

Messzebb már olyannyira
Hígak hogy annak
Kevésnek nyomokban
Érezhetőnek is örülnék
Ha éreznének, örülnék

Hasonlított szavakkal
Csak hozzám hasonlítottal
Ugyanazok máshol máshoz
Hasonlítva ugyanaz szavak
Más jelentéssel is, ha úgy
Éreznek, mint szeretném
Olyan sokféle képen
Mint szeretném

Változatlanhoz
Érkeznek, távoznak
Kiürült helyeikről

Csak képzelem
Hogy azok kiknek
Szeretném, olyan

Szivárványszínű képek
Szavak hangok fénye
Ha pillanatig

Szivárványfényben álmodok
Szerelmesem keres, keresem
Ilyenkor más vagyok,
Földön vesztesen
Nem sokáig láthatóért
Ahogy találkozunk
Nem sokára el is hagy
Úgy soha nem felejthettem
Nem felejthettem el

Többen is vannak
Álmaimtól távolodva
Messzire győztesen
Kitágult képzeleteim
Szerelmesen olyanok

Nem foghatók, oly forrók
Villanásnyi idejükben
Tapintom, látom, hallom,
Nyelvem ízében elérhetőt
Elképzelhetőt, távolodót
Nem látható szeretetett
Szerelemért, szeretetért
Hogyan is fognám vissza
Ha forrón olvadok
Érkeznek, ütközünk, szállunk
Egymásnak csapodúnk
Egymásnak két szerelmes
Szikrázva szállunk forrón
De így is félek nehogy
Kigyulladjak hirtelen
Elégjenek, ha nem tudom
Megnyújtani idejüket

Oly hosszúra
Mintha éjszakáig nyúló
Szivárvánnyal reggelre
Térnék vissza

Összetett kezeimmel, hittel
Sötétedő tavakra, mezőkre,
Romantikus helyekre hullámában

Olyan romantikus
Hosszú találkozás után
Hirtelen, eltűnt éneket
Szivárvánnyal madarakat
Látok hallok, úgy mintha
Találkoznánk

Sötét utcákon
Nekem tetszőknek látnám
Átélten, miért szenvednék
Széptől, szebbnek
Elképzelhetőtől

Túlozva mérten
Visszatértem láthatatlan
Hordhatótól könnyeimben
Énekben láthatótól
Jó, rossz, bármilyen
Időben, bárhol, hol

Hangulatok születésén

Nem lehetek, nem is lehetek
Teremtő, csak többször született
Szavak találkozásából
Minden találkozásnál született
Mint énekben született

Ha nem is énekelnek
Úgy soha végéig szavaim
Ugyanannyiszor szeretem
Úgy újszülött anyját
Anya gyermekét
Ugyanannyiszor ahányszor
Eltűnnek megszületett
Szavaim, éneklő nem éneklő
Szavaim nem szavaim

Szivárvánnyal eltűnt idők


Múlt jövő jelen
Mással fon, hálóz
Soha unatkozottan
Múlttal jövőben
Időmmel játszik
Sokkal gyorsabb,
Meg sem áll,
Azt sem tudom
Mikor látom még

Hűtlen elvész
Jobban szeretett
Távlatokban távlatokig
Hogy csak nézhetem

Minél rövidebb most
Annál hosszabb volt, lehet
Múltra, jövőre fonódik
Ha előkerül, időm sincs


A másra, mely már más
Csak én változok
Elém tártól, soktól
Nem kiszámított
Más és más vagyok

Hálómban görbült
Igéim sem várnak,
Rövidülten, összebújtan
Szállnak egyre többen
Visszatükrözve sem pihennek,

Egymás mellett izzva égetnek
Utána elhagynak, így is
Gyorsak, csak lelassítva
Tudnám tágítani helyeiket
Hozzám, hasonlóhoz
Hogy elférten
Jobban szeressem múltjukat

Nem látott oldalaikat
Látottal ölelni, vigasztalni,
Hosszabbítani, időmben nyújtani
Ölelkezésem régi ismerőssel
Sajnálnám ismeretlen
Kevéssel útra indítani

Nem változtak ízeim,
Édesebből vadabbak
Megvadítanak előtte is
Találkozás után is

Mosolyért színezetnél
Színesebbnek tűnőnél
Mindegy merre nézzek
Sosem tűnik el

Nem racionális álmom
Racionális racionálisban,
Reggel színesebbért, csak ihletek
Nem látható körvonalai
Megszámolhatatlan elképzelt
Színtelen színeiért láthatóért
Minden oldaláról kinyújtva
Tükörben láthatóért

Amíg megpillantom addig
Kezeimből kicsúszót
Sérült igéim várják keblemen
Szívem gyorsulását
Hogy gyorsabban megtalálják
Felgyorsultan, lassuló
Javítható idő szép
Legszebb helyeit

Hol sok hang zaj
Meghosszabbodik, mások
Színesebbre festenek
Színtelen éneket

Kacagásnál, zokogásnál
Halkabbak összeütött
Szavaim, oly halkak
Moccanni sem merek,
Hogy halljam szikrában
Kialudt, hallhatót
Körbe nem font rögzíthetőt
Mely csak kipattantan látható
Fényében hallható

Már el sem férnek, ahogyan
Sérülten, sercegve gyűlnek
Sercegve hunynak elfelejtve
Történelmi kulturális
Földrajzi távlatok

Tornyosuló salak hegyek
Pontok évszámok nevek
Hegye alatt, nem szükséges
Értelmét vesztett
Üveg törik

Hüllő anyag, üvegesedik
Hozzám tapadt betonon
Támpontok nélkül, hűl
Ahogy lepereg szinte
Elpocsékoltan hűl, fogy
Üvegén, alig gyökerezik
Holnapra, holnaputánra
Fénye, gyümölcséből
Szikra forró gyümölcse
Magjáért, gyümölcse
Lényeg magjából
Oly gyorsan kihűl, köt, törik
Pontosan mért, metszett
Hideg kristályfény
Elferdített sugarában

Kétségbeesetten keresem,
Magjait csak nehogy
Lehűljenek, sietek forró
Romantikus helyein

Gyorsabban gyűjteném
Szinte megszédülök
Földjén, felfelé ha nézzem
Meddig érhetnének
Odáig, hová el sem érnék

Helyein szálló álmaim
Megszűnnének, ha nem
Ébrednek mozgó anyagában,
Nem mért idő mérhetetlen
Rögzítő anyagában

Ha utcán nem lehetünk együtt
Nem örülhetünk egymásnak
Gondtalan, megszámolt térben

Nem értelmében örülök,
Szenvedek, sírok
Énekelek, ha reggelente
Sehogy sem férek utcán
Nappal menekülten
Elzavartan, olyan mintha
Távolodó esőben közeli
Ijedten bujdosó madarak
Tűnnének el az égről

Rövid ideig átélt
Akaratlan folytatódhat
Megpillantott hullám
Mélyében merülten
Hullámozva mélyből hullámozva
Áramlásban hullámozva,

Tőlem függ rövid,
Megnyúlt ideje,
Sok kevés időm
Annyi ameddig
Maradnék annyit
Mennyire szívem
Változik, megváltozik
Szívem megváltozott
Dobogással dobog



Gyűlhet gyűlölet,
Szavaim, nem szavaimba
Csaphat villám akkor
Is csak kitisztult
Lágy esőjét hagyom
Folyni, friss tavaszi
Eső langyos vizét
Nehogy megzavarják

Szenvednék ahányszor,
Nem sikerülne elégedetlen
Építők terében, tó partján
Erdők zöldje sivatagig
Virágzó rét, hullámzó
Tengere sivatagon

Úgy minta égben gyökerezne
Arcomból visszatükrözött
Földön teremtett szépe
Ha hely nélküli földön
Szeretnék maradni élni


Tandori Dezsőnek

II rész



(Metamorphozis? Félistenek
Teremtés következményeinek átélése után felújított
pihenő helyen)


Díjkiosztás után

2oo7


Leszakadtan a horizont
Lezuhant csőtörésből
Kiömlőt vegyszer tenger
Szenny égen, kémény
Füstje gőz, autópályán
Villanó gépek beton
Partok folyama fullaszt
Meg sem szokott
Zsúfolt, hely nincs hol,
Kinyújthassam kezeim
Kinyújtózzak, üveges
Hegyes, éles drótozott
Rozsdás földön

Nem ábrándok álmaim
Erdők kiszakított helyein
Tornyok acél végein,
Nem emberi ábránd...
Nem ábránd nem természetes
Magasságuk, nem szűnnek

Nem szűnő kimért helyeik
Tiszta telt anyagok
Szabálytalan pontjai
Rezgő megnyúlt hideg
Vonalai, tükörképben
Hullámzanak, lyukak
Sárában nem álmaim

Hiába fekszem hanyatt
Nincs messzebb, magasnak
Nem takar vége, árnyéka sem
Fedi azt a sok el nem tűnt
Pocsolyát szemeimből
Csak drága világosságát,
Drága világosságát

Magasztosnak tűnő törékeny
Fény gyök falaival,
Tör magasságokig
Gyűlő szürkéje világít
Melegszik, tágul, hüllő
Testem szépítik, égetik
Rám akasztott színei

Kosztol gyulladva égnek,
Jegem olvadatlan ég
Papírpénzként füstöl,
Mérgez, szennyez
Mágnesként húz, eltűnsz,
Ha szürkéje közelébe érsz
Elpárolog hirtelen a jég


A Mennyország

Hiányzó világ felhői
Fehérben csomagoltan
Tiszta marihuána,
Beteges szex

Várt estéken nem magától
Világosodik messze naptól,
Csillagoktól az éj, csak reklám
Számítógépen nő,

Műanyag ízű ostyán
Éhezem a kapuban
Gyóntan meg jobban,
Kenyér benzin, szén
Illatában égnek gyárak,
Vitamin testek pénzért
Számolt nem többet él
Csak amennyi, látszatot mér

Tisztább eget, forróbb
Napot gépen programozott
Zöldet, mezőt, erdőt,
Rétet, gazt, fűt az utcán,

Favágók előtt térdre esve
Terebélyes fák ágai
Reménnyel csillagok
Hit felé már nem sokáig
Nőnek védenek

Számoló hit, helyén
Kapaszkodik erőszakosan
Belém tapos programozott íve
Nem ismert határainak súlya
Nyom tapos a sárban

Nem látszat félistenek
Élnek, igazi csont, bőr
Emberformám, szívem
Változó ritmusától sovány
Leszakadt hártyán lebegő
Vékony ketyegő mutató
Oly gyengén üt
Szinte nem is jelez
Ki se látszok idejéből

Csak helyeim felőrölve
Múlt, természet vad
Teremtő ereje, eléget
Füstként száll az űrben

Rendben, változó formák
Nélkül, dobog össze vissza
Világában szívem

Hiába tiltakoznék, csipog,
Számol, számlálom! Hová jutnék
Sebeimhez visszafordultan
Senkit sem érdeklő sebeimig

Első pillanattól törvény,
Láncokhoz köt, számoz
Ítél, ha nem vagy hasznos
Kicserélhető beolvasztható,
Változtatható jelek gének
Számaként, számként
Megsokszorozható
Hideg túlélőként adnak,
Vesznek, adóztatnak

Teremtőd mesterséges,
Gyermeked teremtője

Hanyatt, mielőtt elaludnék
Törvények, számok, anyag, gépek
Vágóhíd nélkül, költőt kérdem

Nem látott túlélőt nem
Létező ösztöneire, belülről
Szívére hallgatót,
Ha vadásztól menekülő ijedt
Tigrissel keblén
Kint marad az utcán

Meglehetne mozdítani
Megmentett világát
Anélkül hogy kötései
Elszakadtan szálljanak?

Megsérülten hideg
Csillagokhoz menekülten
Utca felett álljanak?
Ha elragadnak, messze
Messzebbre úgysem
Juthatok, ha álmodok

Gépidőben halandóként,
Gépeken egyensúlyozok,
Hallhatatlan gépek számain
Érzéketlen jelei nem isten
Létező félistenek
Idejében haladnak
Eltapos, ha leállsz,
Megtalál, ha félre állsz

Dühösen felugorva,
Hirtelen kitágulásom
Eldöntheti, összetörném
Kivé senki, sem válhat
Eldöntve újabb nem látható
Sebeket okozhatok,
Szeretetten sebeket
Szeretett helyett sebeket

Nem hasznos, eltűnhet
Vagy kifeszítetten átszúrtan
Rovar szárazon, steril gyantában
Mutogató mintában marad

Mutogatott kőzet mintájánál
Sokkal drágább öntve
Ha kiállítják szobrait

Nem ártalmas szobrait
El sem olvasott, eladott
Szavak helyet, szobrait

Kellemesebb szenvedésért?
Nagy merészség
Szerelmesnek ilyet kérni?
Szíve még ütését
Változtatja szerelmének
Ha csak ennyi, jól esett,
Életre keltem
Érfa ágán dobogok

Beteg él, megköszöni
Mindazt, reményt
Író költő adhatott
Akadémiai díjkiosztással
Ne legyen mulandó

De hol s mennyi idő?
Vagy mindegy hol vagyok
Hallom-e ha nem vagy
Dobog új szívem,
Múlik szerelmem?

Az utcán

Csak nőnek a számok
Egyre többet számolok,
Gyököt vonhatok,
Tökéletes világából
Hol nincs többé, hol
Csak a számoknak helye