Statisztika

Mezítláb állok
a kőfal makacs lábánál,
egy őrzött, védett,
toronymagas határnál.
Tenyerem csak félve
és lassan simítja a falat,
érdes, erős és vadul
taszítja a szép szavakat.
Lábam alatt kövek,
körülötte a tüskés szeretet,
mert nem tanulták meg,
hogy mi az, amit nem lehet.
Keresek egy ajtót,
vagy csak egy szelíd rést,
hol átnyújthatnám
neked az igaz megértést.
De a fal szilárd,
felér Istenhez a mennyekbe,
rombolnám, de
a gyengeségben elveszem.
Sem erő, sem szeretet
nem adhat neked bizalmat,
érzem, én kevés vagyok,
hogy ledöntsem a falakat.
Földre rogyom zokogva,
a tüskéktől én vérzem el,
úgy fogok eltűnni,
hogy szívedet nem értem el...

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom