HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47182

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-10-01

Havasi gyopár 28.

Az időről beszéltem az előbb, az időről, amely telik, akár akarjuk, akár nem, s az időről, /időjárásról/ ami januárban többnyire fagyos, eseménytelen. 1984-ben jöttem Magyarországra, tavasz volt akkor, s nyár lett, mire tervemhez, hogy a szerelemről fogom írni a következő regényemet, belevágtam. Elkezdtem gyűjteni az anyagot, mint szorgos méhecske a nektárt. 1985 januárjára jutottam oda, hogy megtudjam, mi történt 1955 januárjában és most, amikor e sorokat papírra vetem /számítógépbe billentyűzöm / 2000 van és február. 30 év, tizenöt év plusz egy. Elgondolkodtató számok ezek. 30, 15 és 1. Mit jelentenek? Jelentenek-e egyáltalán valamit, vagy a véletlen műve, hogy így alakultak? Vannak, akik azt állítják, az életben nincsenek véletlenek, minden összefügg mindennel. Nos, nekem ez kicsit ezoterikus. Én úgy gondolom, létezik véletlen, a véletlen is része az isteni Gondviselésnek. 2000 február 22-t írunk, süt a nap, kék az ég. A levegő hőmérséklete 24 fok /az európai olvasók kedvéért -egy európai könyvkiadóval tárgyalok- a celsius skála szerint adom meg/, a tengeré 22. A kertben lévő uszoda 26 fokos, a jakuzi vize 28. Én nem fürdök a tengerben, ezt meghagyom az idelátogató európaiaknak. A tenger koszos, beleeresztik az olajat, és sok benne a cápa. Kertemben lenn a medencén és a jakuzin kívül két törpe pálma van és rövidre vágott fű. A kertiasztal a székekkel és a nyugágyakkal az úszó-medence és a jakuzi között helyezkedik el. Esténként, ha vendégem van, oda ülök ki vele, vagy fennmaradunk a teraszon és nézzük a tengert. Verem a billentyűzetet, épül, kerekedik, formálódik a történet, Szemerédi János, Kassai Karolina, Csetényi Barna és Molnár Zita kalandos regénye. Azt ígértem az olvasónak az elején, hogy a szerelemről fogok írni, de most, ahogy vissza-visszaolvasom az eddig leírtakat, kétségeim támadnak, valóban arról írok-e? Olyan egyszerű lenne a dolog, ha definiálni tudnám, mi a szerelem! Igaza lenne Csetényi Barnának, aki többször is elmondta, hogy a szerelem őszerinte nem más, mint tartós nemi vágy? Vitatkozom gondolatban Csetényi Barnával. Ha ilyen egyszerű lenne, nem lenne érdemes szót vesztegetni rá. Tudom, van még valami. A lényeg még rejtve van. A Mexikói öböl halványzöldből sötétkékbe váltó tükre erkélyem alatt nyújtózik, partjának ívét északra és délre messzeségbe vesző homokpad öleli. Amennyi homokszem van a part végtelen ívelésében, annyi a csepp a végtelen tengerben. Szeretem nézni a tenger mindig változó felszínét. A szabadság érzetét kelti bennem a kitáruló szemhatár. Szép a tenger, nyugtalan, kalandos. Együtt él az emberrel, elkíséri, akárhová megy is. Gyermekkoromnak háttérszínpada ő, mint ahogy Szemerédi Jánosnak háttérszínpada a hetedik kerület, a lepusztult, golyó verte, foghíjas utcák, akna-tépte szecessziós, század-eleji bérházak. Mit mondtak, mit súgtak a kövek ennek a nyugtalan fiúnak?

Szemerédi János értelmes, tudásra szomjazó fiatalember volt, törekvő, mentes minden dekadenciától, ami az úri osztályok testileg és szellemileg elpuhult egyedeit jellemzi. 17 éves volt, amikor elkezdte érdekelni a város, amiben élt. Egy könyv adta az első lökést, Svachulai Sándor: Repülőéletem című önéletrajzi regénye már jóval korábban, gyermekkorában kezébe került. Hogy kitől kapta, arra később soha nem tudott visszaemlékezni. A könyv a Magyar Királyi Honvédelmi Miniszter 145.554/ELN.30-1942. rendeletével lett engedélyezve és a Magyar Repülő Sajtóvállalat és Stádium Sajtóvállalat Részvénytársaság adta ki. Volt benne egy leírás arról, hogy nézett ki az Üllői út és környéke az 1800-as évek végén, s az 1900-as évek elején, s ez a részlet felkeltette Szemerédi János érdeklődését. Amikor nagyobb lett, többször is elővette a Repülőéletemet és elolvasta. Elképzelte magának a Duna-part látképét a két létező híddal a Lánchíddal és a Margithíddal, a hídfők tövében megbújó bódékat, ahol az átkelőktől a "hídpénzt" szedték, a folyó széles tükrét szántó apró "propellereket", a poros utcákon csigalassan vánszorgó szekereket, sörös-, és lajtos-kocsikat. A vizes-kocsikról a Duna vizét árulták kiabáló, handabandázó emberek. Lelki szemei előtt megjelent a kép az utcák közepén haladó öntözőkocsikról, a tömlőt ütemesen ringató öntözőmesterekről, -úgy, ahogy Svachulay leírta. Érdekes játék volt ez a képzelettel, a valósággal, Szemerédi János nagyon szerette. Végigment a Dohány utcán az Alsóerdősor utcáig, befordult jobbra a Rákóczi út irányába, elment a Munkás utcáig, balra fordult, kikerülte az úttest közepén kiskapuzó srácokat és a macskaköveken tovább lépdelve elérte a Huszár utcát. Megállt a Hági sör-lerakat előtt, figyelte, hogyan kanyarodnak ki a boltíves bejárat alól a söröskocsik. A szállítmányok többségét már ebben az időben teherautókra rakták, de sok volt még a ló-vontatású söröskocsi. A muraköziek ugyanolyanok voltak, mint amilyenek Svachulay idejében lehettek, szőkék, kövérek, flegmatikusak. Behunyta a szemét a napsütésben, s Vadmacska elmosódó arca mögött /a lány mindig vele volt/ megpillantotta a régi Munkás utcát, illetve azt, ami a helyén terpeszkedett, a kiserdőt, vagy, ahogy akkoriban mondták: az Alsó erdőt.
Szabadidejének egyik kedvenc időtöltése volt, hogy járta az utcákat, nézte a házakat, megpróbálta kitalálni történetüket és a házakban élő emberek történetét. Tapasztalásait leírta egy kis alakú kockás füzetbe, és amikor a füzet betelt, vett egy nagyobbat, spirálrugósat, olyat, amilyent az egyetemisták használnak az előadások anyagainak lejegyzéséhez. Feljegyzett mindent, amit látott, s amit összeollózott. Nem rendszerezte az ismeretanyagot, ami egyre gyűlt, a napi megfigyeléseket /a Korányi kórház Péterfy Sándor utcára néző épületének falán világháborús lövedékek nyomai látszódnak, az Almássy tér keleti végében lévő kápolna elhagyatott tornyába galambok költöztek, órát szereltek fel a Wesselényi utca és a Csengery utca sarkán álló bérházra, meghalt az öreg suszter, az Alsóerdősor utca és Munkás utca sarkán álló kicsi műhely aranykezű mestere, stb./,-könyvekből kiollózott részletek követték: "Pest városa a török hódoltság utáni időkben kezdett benépesedni. A letelepedő lakosok már nem fértek el a régi városfal mögé. A mai Király utca vonalában (Majakovszkij utca, -tette oda zárójelben Szemerédi János) húzódott a városfal keleti szárnyvonala, először ezt építették be, hozzáragasztva apró házaikat a fal maradványaihoz."

/E sorok írójának Isten kegyelméből megadatott, hogy lássa Splitben a Diocletianus palotát, és rácsodálkozott, mintha ő lenne Szemerédi János. A történelem viharai elől menekülő népek a középkorban az ókori várfalba építették bele fészkeiket, ezért kelt a Palota olyan furcsa benyomást a szemlélőben. Félig ókori, félig középkori. Fenséges és kisstílű egyszerre. Méltóságteljes boltívek, erőt sugárzó oszlopok között félénk, apró ablakok. Eltűnődöm, miért nem hagytak meg mutatóban városrészeket azok a nagyhatalmú emberek, a Szépítményező Bizottság akkori vezetői akik az 1800-as évek végén a benépesülő városrészek sorsa felett döntöttek? Milyen érdekes lenne ma, milyen turista csalogató egy ilyen skanzen mondjuk a Paulai Ede utcában./

Szemerédi János leírta a naplójában, hogyan alakult ki Pest városa. Olvasom a naplót, itt van az íróasztalon, a monitor mellett
"1734-ben ezen a területen mindössze 11 ház állt, 1792-ben már 599. Kerületek még nem voltak. Az észak felé eső városrészt Felső Külvárosnak, a dél felé esőt Alsó Külvárosnak nevezték. Az évszázad végére kezdett körvonalazódni a későbbi kerületi rendszer, kialakul Terézváros /nevét Avilai Szent Terézről kapta/ és Erzsébetváros mai határvonala. Az 1800-as évek közepén nagyszabású városrendezési terv keretében több száz házat lebontottak, hogy a vízvezeték és csatornahálózat kiépítésével modernizálják a várost. 1882-ben Őfelsége Ferenc József hozzájárul, hogy hivatalosan is Erzsébetváros legyen a kerület neve.
Furcsa belegondolni, -teszi hozzá Szemerédi János, -hogy nagyapám születésekor még nem is létezett Erzsébetváros. "

"Ezt látni kellett volna" -írja egy másik helyen. "Az utcákon csörömpölő rozoga egylovas konflisok jártak, és kétlovas elegáns fiakkerek. A fiakkarek a Gizella térről indultak és elegáns urakat, hölgyeket vittek. Nóta is született a fiakkerekről, a nótát apám gyakran énekeli.

Egy régi mániám,
Végighajtani a Stefánián.
Egy fess fiakkeren,
S a gomblyukamba' virág legyen
E szép akácos út
Lágy esti szél a hajamba túr
Ragyoghat napsugár,
Ragyoghat hold-sugár
Egy fess fiakkeren
Vidám a nyár.

A főútvonalakon a járda mellett "lóvonat" szállította az utasokat. Elől ült az ökörszarv tülkön tutoló kocsis, hátul pedig a "konductor", aki a jegyeket osztogatta, és a kocsi indulását jelezte hangos sípolással. A lovacskák megállótól megállóig baktattak, s a "Halte Punkt" táblánál maguktól megálltak.
A Ferenc körutat még Malom utcának nevezik ebben az időben, a József körút pedig Bodzafa utca. A Corvin-köz helyén a hatalmas, bűzös, moslékszagú Gshwindt gyár eregeti a füstöt, a túloldalon a Mária Terézia laktanya magasodik ki az alacsony viskók tengeréből. Ettől kifele már csak zsindelytetős rozoga házak látszódnak, a poros utcákon visítozó mezítelen gyereksereg rohangál, játékaik a golyózás, gombozás, pilinckázás, ezeket megunva összeverekednek, majd kibékülve leülnek az út porába és majszolják az akácfákról leszedett virágok édeskés bibéjét."
"Ennek a Svachulaynak festőművésznek kellett volna lennie" -írta Szemerédi a lábjegyzetben, -"hogy megfesse a pesti utcát".
És: "Megjegyzem az akácvirágot én is szeretem, jó édes és laktató, ha az ember megfelelő mennyiséget megeszik belőle. Mindenesetre jobb, mint a cukrozott zsíros-kenyér, amivel nagyanyám tömött. Kíváncsi leszek, mit szól majd Karolina, ha ezeket mind elmesélem neki. S arra is kíváncsi leszek, milyen lesz a város, mondjuk 50 év múlva. Jár-e még majd villamos a Rákóczi úton, vagy az autók kiszorítják? Kormányunk nagyszabású földalatti-vonat alagútrendszert tervez, a nyomvonal első mélyállomása a Kerepesi út alatt már elkészült. Lehet, hogy 2000-ben már a föld alatt fogunk közlekedni, mint a vakondok? Én persze megértem, fejlődik a város, egyre több gépkocsi lesz az utcákon. De én nem szeretnék lemenni a föld alá. Remélem, látom ezen a héten Karolinát. Talán váltani is tudunk néhány szót"

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) A hősök őse az ősök hőse című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ugrándozó című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ugrándozó című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Félelem címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)