Marihuána füstje

Tér, nincsenek pontjai

Összetört tükör kusza

Vonalán nikotin csillogása

Üvegesen tekereg

Tekereg és visszanéz


Édes alkohol illatú

Párolgó képen

Ahogyan ég, ahogyan

Elégeti mindened,

Bent hagyott tested


Húzódjál félre

Tűnj a képből

Ha nem késő


Egymásra találtan tűzben

Tovább égetnek kevés

Ízükkel, hiszed, tükörben

Lebegsz, igazi képeket látsz

Hallasz őszinte hangokat

Kezeiddel a füstön


Hanyatt fekve ég vonul,

Gyorsan elvonul alatta

Bivalycsorda testeden,

Sárban taposnak, nem fáj,

Egyre hangosabbak

Széttaposnak, patái

Fejed ereiben taposnak

Hiába rázod fejed

Nem rázod ki

Erős dobogását


Nem vagy isten, könnyen

Törő üveg szilánkján ember

Saját magad vagy fájdalom nélkül

Kapaszkodó, kaparó ember


Dobogó csontjaidon,

Oly gyorsan ver szíved

Hogy saját csontjaidról

Füstbe ráz


Kifeküdve feletetted, ha

Már minden elvonult

Nem láthatod valahol

Más térben találnak

Újból egymásra részeid

Hús még élő, eltaposott


Testedből hogy egyben sírjanak

Üvöltsenek, ahogyan átélték

Életed utolsó perceit a füstben