HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1887

Írás összesen: 49220

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Reklám

Cikkek / esszé
Szerző: AngelfaceFeltöltés dátuma: 2007-10-02

"Emelt szintű ellátás"

Mindig mélyen érint az, ha igazságtalansággal, megalázottsággal és közönnyel találom magam szemben. Ilyenkor ordítani tudnék, azért, hogy azok az embertársaim, akik amolyan napszámosai ennek a rendszernek, - és mint olyanok afféle "nem érdekel" stílusban igyekeznek a lehető legkevesebb emberi érzést mutatni, - felébredjenek végre hosszantartó álmukból és próbálják a legjobbat kihozni abból, ami van. Sietve hozzáteszem... többnyire nem sok sikerrel.
Így történt ez a múlt héten is, amikor szerencsétlenségemre sikerült összeszednem valami makacs betegséget, ami először csak gyötört, a szokásos tüneteivel: torokfájás, orrfolyás-és, dugulás. Nekem azonban, mint a társadalom szorgos tagjának eszembe sem jutott, hogy betegállományba menjek. Na nem azért, mert szükségtelennek ítéltem a pihenést... sokkal inkább, mert arra gondoltam, hogy a betegség talán annyira nem súlyos, mint az a következmény, amit az esetleges betegállományom után szenvedhetek el... nevezetesen, hogy a munkanélküliek széles táborát gyarapíthatom.
Ezért megmakacsoltam magam és emelt dózisban kezdtem adagolni a C-vitamint, a teát, és rendesen "betáraztam" papírzsepiből is. Kiegészítő intézkedésként elhatároztam, hogy a munkahelyemen igyekszem keveset beszélni, ami azért tanár létemre nem volt semmi mutatvány... én mégis megpróbáltam. Mint utóbb kiderült, a megelőző intézkedések mégsem váltották be, a hozzájuk főzött reményeket.
Péntek estére teljesen kidőltem. Az eddigi tünetekhez izomgyengeség és komoly, - 40 fokos - szűnni nem akaró láz is társult amit, képtelenség volt csillapítani. Egyik lázcsillapítót szedtem a másik után, mígnem szombat estére lázgörccsel tetőzött a dolog.
Ekkor érkezett el a pillanat, hogy átgondoljam, talán mégis érdemes lenne orvosi segítséget kérnem, hiszen ez már nem tartozik az apró megfázás kategóriába.
Éveknek tűnt, amíg elnyűtt lázas testemre felráncigáltam a ruhát, és szinte a saját árnyékomként vánszorogtam le az ügyeletig, ahol jól nevelt beteg módjára leültem a váróban, és láztól reszketve vártam, hogy rám kerüljön a sor.
A legkevésbé sem nyugati stílusú váróban, 16 széket számoltam, a falak enyhén szólva kopott festését itt-ott mindenféle falragaszok tarkították.
Várakozás közben igyekeztem az időt a körülöttem lévő információ begyűjtésére fordítani, amolyan terápiás jelleggel, gondolva arra, hogy amíg mással foglalkozom, és nem tudatosítom magamban folyamatosan lerobbant állapotom pillanatnyi állását, talán kevésbé érzem majd magam kellemetlenül. Egyszóval elkezdtem a kiragasztott papírokat olvasgatni.
Volt ott minden: az egyik plakát figyelmeztetett, hogy a dohányzás tüdőrákot okozhat, valaki sürgősen egy babakocsit szeretett volna pénzre váltani, és természetesen itt is ki volt függesztve, a mára az orvosi rendelők elmaradhatatlan tartozékaként ismert vizitdíjra vonatkozó rendelet.
Alatta egy másik papíron hatalmas betűkkel adták a betegek tudtára, hogy ügyeleti időben a vizitdíj összege 1000 forint, amit azonban csak abban az esetben nem kell megfizetni, ha az ellátás valóban jogosnak és sürgősnek - halasztást nem tűrőnek - találtatott.
Gyorsan megnyugodtam, mert bár nem vagyok orvos, mégis úgy véltem, hogy az én esetem a jogos kategóriába tartozik.
Mire ezt a gondolatot lezártam magamban, éppen kinyílt az ajtó, s egy összetört ábrázatú, középkorú asszony jött ki, szemmel láthatóan a könnyeivel küszködve. Kicsit viseltes, de tiszta ruhája árulkodott szociális hovatartozásáról, sietve hagyta el az orvosi szobát, nyilvánvalóan a pokolba kívánta az egész helyet. Őszintén szólva, nem egészen tudtam mire vélni a viselkedését...
Erőt véve magamon beléptem az orvosi szobába.
Bent összesen ketten voltak, egy fiatal asszisztens, aki egy vékony füzetbe írogatta a betegek adatait. A füzete fölött egy egész csomó aprópénz hevert mindenféle kiscímletű papírpénzzel együtt. Ezen egy kicsit csodálkoztam, de úgy gondoltam nem az én dolgom. Ahogyan ilyenkor szokás tőlem is elkérte a TAJ kártyámat, megkérdezte, hol lakom, mikor születtem.
Vele szemben ült az orvos, egy 30-as éveiben járó hölgy személyében. Éppen unott arccal adminisztrált, és amint az asszisztenssel a kérdések és válaszok végére értünk, ő fura betanult géphangon közölte: - A vizitdíj összege ügyeleti időben 1000 forint!
Az elhangzott mondat nem ért váratlanul, hiszen várakozás közben kiműveltem magam a dolgot illetően, s igyekeztem a lehető legalázatosabban felelni, mert láthatóan az orvos nem volt épp jó passzban.
- Igen tudom... - válaszoltam.
S eközben látszott, hogy a szája szögletében megjelenő gúnyos mosollyal nyugtázta: "Végre valaki, aki tudja a rendet."...
Ám ekkor még nem tudta, hogy válaszomnak folytatása is lesz.
-... fizetni kell, ha az ellátás nem tartozik a jogosan sürgős kategóriába.
Összeszűkült szemmel nézett rám, afféle hatásszünetet tartva várta, hogy jobb belátásra térjek. De nem tértem meg! Igyekeztem kihúzni magam, és nagyobb hitelt adva szavaimnak viszonozva a szúrós tekintetet.
Láthatóan nem tetszett neki, ezért mély levegőt véve kioktató hangnemben szólt hozzám. - A vizitdíj összege 1000 forint ügyeleti időben, ezt ki kell fizetni, mivel ez az ellátás nem tartozik a megjelölt kivételek kategóriájába!!!
Mi tagadás azt hittem, rosszul hallok. Erőt véve magamon bátorkodtam megkérdeni, hogy ezt a kijelentését mégis mire alapozza, lévén, hogy én még mindig az ajtóban állok, ezért megvizsgálni sem volt alkalma.
Jelentőségteljesen rám nézett mintegy érzékeltetve, hogy épp a türelme utolsó morzsáit majszolja, szóval nagyon gyorsan döntsem el, hogy kötekedni akarok, vagy az ellátást szeretném-e inkább.
Mivel gyakorlatilag választást nem hagyott, s úgy gondoltam, hogy jelen állapotomban képtelen vagyok a szócsatára, - pedig tudtam volna mit mondani -, így kénytelen kelletlen benyúltam a tárcámba és szerencsémre jóformán fillérre annyi pénz volt nálam.
Az összeget az asszisztens elvette, s egy tömbből előre megírt bizonylatot adott át. Kis vagyonkám az előbb említett pénzhalom tetején landolt, ezzel az előbbi, a "Miért is van az asztalon az a sok pénz" kérdésemre azonnal választ is kaptam. Közben átvillant az agyamon hogy, vajon honnan tudhatta, hogy az én betegségem nem tekinthető sürgősnek? S ami még furcsább, hogy azzal vajon honnan lehet tisztában, hogy az utánam következő állapota sem tartozik a térítésmentes kategóriába? Ugyanis miután átnyújtotta nekem a számlát, már írta is a következőt, amit feltehetően a soron következő betegnek szánt.
A művelet végére érve, a már ismert géphangon folytatta: - Mi a panasza???
Igyekeztem meggyőzőnek tűnő hangon válaszolni: - Nagyon fáj a torkom, és szörnyű lázam van lassan 1 egész napja. És lázgörcsöm is volt!
Mindenféle emberi érzéstől mentesen szólt ismét: - Lépjen közelebb,... nyissa ki a száját!
Közelebb léptem és kinyitottam a számat. Ő pedig elemlámpájával bevilágítva, szinte időt sem hagyott magának egy normális diagnózis megállapítására.
Én pedig csak bíztam abban, hogy ez nyilván a profizmusának az egyik jele, mármint, hogy ilyen, hipp-hopp képes felállítani egy diagnózis. S egy kicsit el is mosolyodtam talán, és konstatáltam, hogy ha így van, lehet, hogy nem is sok az a 1000 forint, amivel az imént "megvágott". Vártam a további vizsgálatokat... hiába.
Egy óriási könyvbe kezdett olvashatatlan szavakat írni, aztán a vizsgálatot igazoló papírból egy példányt átnyújtott s közben unottan magyarázott: - Csillapítsa a lázát, vegyen be C-vitamint, pihenjen...
Nem akartam először elhinni, hogy csak ennyi... Már nem emlékszem pontosan, de talán meg is kérdeztem, hogy: - Nem kaphatnék-e mégis valamilyen gyógyszert, mert nagyon vacakul érzem magam?!
A válasz kiábrándítóan hangzott: - NEM! Ez csak egy "KIS" vírusfertőzés. Torokfertőtlenítőt szedhet...
Már veszni látszott a dolog, de gondoltam még nem késő... hátha még tudok hatni rá...
Az empátiájára igyekeztem alapozni, gondoltam, hátha elsiklott a részleteken, vagy talán nem is nézek ki olyan szörnyen, ahogyan érzem magam?! Szóval folytattam: - Borzasztó erős izomfájdalmaim vannak, nem lehet, hogy influenza???
Amint kiejtettem az utolsó szavakat, már tudtam, hogy hiba volt! Halálosztó pillantással nézett rám, amivel világosan sugallta, hogy nagyon nem veszi jó néven, amit tettem, és egyáltalán... ,hogy jövök én ahhoz, hogy kioktatom őt??? Látszott rajta, hogy minden önuralmára szüksége van, hogy ne üvöltsön, így magára erőltetett nyugalommal közölte: - Ez nem influenza! Menjen haza pihenjen, és hétfőn menjen el a háziorvosához!
Azt hittem rosszul hallok, s mivel úgy éreztem innentől kezdve nincs is veszteni valóm, ezért vissza is kérdeztem: - A háziorvoshoz??? Ugyan miért, amikor azt előbb mondta, hogy erre nem lehet gyógyszert kapni? Talán, hogy további 300 forintnyi vizitdíjat fizessek???
Látszott, hogy ezzel elszakítottam a cérnát nála. Felemelkedve a székéből az idegességtől remegő gúnyos hangon közölte: - Nézze,... így is fel lehet fogni! Amit tudnia kell, arról tájékoztattam, most pedig.... legyen szíves, küldje be a következő beteget!
Majd, érzékeltetve, hogy számára a téma lezárult, tekintetével ismét az adminisztrációba meredt.

Azt hittem álmodom. Úgy fáztam, ahogy még soha, a torkom szörnyű fájdalmakkal hálálta meg az imént erőltetett beszélgetést.
Kinyitottam az ajtót és távoztam...
Kint a váróban további "áldozatok" gyűltek össze. Együtt érző mosolyt küldtem feléjük, és igyekeztem minél előbb magam mögött hagyni az egészet.

Kilépve az utcára eszembe ötlött az iménti jelenet, ahogy az asszony elhagyja a rendelőt, s akkor megértettem mit érezhetett. Szomorúan tekintettem a kezemben szorongatott papírfecnikre, amiket a pénzemért cserébe kaptam.
Az egyiken ez állt: "Diagnózis: influensa virosa"
A másikon hatalmas peckes betűkkel: "Emelet színtű ügyeleti vizitdíj!"
Megálltam! Iszonyúan megalázottnak és kiszolgáltatottnak éreztem magam, fájt mindenem, rázott a hideg és őszintén szólva sírni tudtam volna... Valamiért mégsem tettem. Helyzetem röhejesen valóságos voltát átgondolva mélyről feltörő nevetés kezdett el rázni.

Végülis büszke lehetek, hiszen a papírra írt szöveg tanúsága szerint emelt szintű ellátásban részesültem. S bár gyógyszert nem kaptam a bajomra, egy tanulsággal mégiscsak gazdagabb lettem: Ha legközelebb beteg leszek, most már tudom, hogy hova NE forduljak segítségért.

2007. október 02.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Angelface
Regisztrált:
2006-09-07
Összes értékelés:
589
Időpont: 2007-10-15 12:29:05

Kedves Mindenki!

Nagyon-nagyon köszönöm, hogy ilyen sokan kíváncsiak voltatok írásomra! Tudom, hogy lehangoló, de sajnos... az igazság ettől még ez. Köszönöm a kritkákat, és egyáltalán azt, hogy itt voltatok.

A.
Alkotó
wryan
Regisztrált:
2007-02-22
Összes értékelés:
726
Időpont: 2007-10-10 13:24:57

Kedves Angelface!
Mint artur, én is kerülgetem már pár napja írásod, mert már nem hiányzik több negatív info erről a témáról, de összeszedtem bátorságom. Hosszúsága ellenére jó stílusod, fanyar humorod olvasatta cikked, s nem bántam meg, hogy neki kezdtem! :) A témához nem tennék hozzá, mivel sajnos igazad van. Annyit azért megsúgok, halkan, évek óta nem koptatom a rendelők kövét, s nem is áll szándékomban. Gyermekeinket is inkább megpróbálom egészségesen tartani, s minden eddig felmerült gondunkat természetes úton elmulasztani.
Írásod, mint cikk, nagyon tetszett!
üdv: wryan
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2007-10-07 18:12:55

Szia!
Napokig kerülgettem a cikkedet, mert féltem tőle, és sejtettem, mit találok benne. Nem csalódtam, illetve bárcsak csalódtam volna, ami a tartalmát illeti! Elolvasni mégis azért volt érdemes, hogy megtudjam, milyen remekül fogalmazol, és írsz. Évek óta nem járok én sem orvoshoz, valószínű, ha így folytatják, akkor be is zárhatják a rendelőket, mert majd mi magunk gyógyítjuk magunkat. (Ez már talán most is így van egy ideje.) Szegény orvosoknak nincs kin gyakorolniuk a megszerzett tudásukat, hát nem csoda, ha olyan fásultak...stb.
Maradok inkább annál, hogy még egyszer megdicsérem írásod, mert erről a témáról még sokan sokféleképp fognak írni, és az én véleményem sem férne ide a hozzászólásokhoz.
Gratulálok!
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3794
Időpont: 2007-10-04 21:04:49

Szia!

Történeted sajnos ismerős. Nekem is volt efféle "kaladban" részem...
Nekem van egy "listám" arról, hogy mit és kit kell elkerülni, és kihez szabad fordulni.
Bizton állítom, hogy az orvosok 50%-a alkalmatlan az orvosi munkára...
Írásod "amúgy" tetszett!:)

Üdv: Gyömbér
Alkotó
Korcz Attila
Regisztrált:
2007-08-03
Összes értékelés:
469
Időpont: 2007-10-04 15:54:27

Szia Angelface!


Sajnos ez a valóság,az orvosok egy része,már azért rossz szemmel néz az emberre mert beteg és meg akar gyógyulni.Nálam már komolyan veszik a vizsgálatot,de az igazolás adás óriási próblémát jelent a dokiknak.(nem mindnek)

Szomorú eset,az orvos fáradt,ideges,a beteg csak beteg és ha az orvoson múlik az is marad.Vizitdíj,ezen az oldalon nem lehet politizálni,de van róla véleményem.

Jó cikk figyelem,felkeltő és érdekes.

Üdvözlettel:Metal Koala
Szenior tag
leslie b shepherd
Regisztrált:
2006-12-29
Összes értékelés:
1148
Időpont: 2007-10-03 23:03:08

szia Angelface!

írásod alapján az ellátás valóban
szint alattinak tűnik, ellenben
cikked kifejezetten emelt szintű.

öleléssel
leslie
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2007-10-03 10:11:11

Kedves Angelface!
Remélem, jobban vagy már! Cikked nagyon jól sikerült, szomorú, ami veled történt, és sajnos, egyre több ilyen esetről hallani.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Angelface
Regisztrált:
2006-09-07
Összes értékelés:
589
Időpont: 2007-10-03 09:53:08

Köszönöm Nektek, hogy időt szántatok rám!

A.
Alkotó
Andika
Regisztrált:
2007-09-12
Összes értékelés:
709
Időpont: 2007-10-02 15:59:01

Kedves Angelface!
Nagyon jól írsz, ez az első megállapításom. A második, hogy ezzel én már rég tisztában vagyok. 3 éve nem járok orvosokhoz és egészséges vagyok az orvosok nélkül is, mert tudom, mi AZ, ami segít. Erről majd egyszer személyesen beszélünk, mert EGYETLEN dolog kell csak hozzá. :) (ha gondolod)
A mai világban nem az lesz a jó orvos (mert őket is figyelik), akinek minél több táppénzes betege van, hanem az, akinek szinte alig, mivel akkor ő VALAMIT TUD. De erre egyre kevesebb esélyt látok, s a Te történeted is ebben erősített meg. Remélem, jobban vagy azóta! (mondtam én, hogy éreztem, valami nincs veled rendben) Még egyszer mondom, nem csak versekben vagy nagyszerű! Szeretettel: Andika

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Igazán - részlet (4.) című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkotásh

Bödön bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkotásh

történetmesélő alkotást töltött fel A hóember álma címmel a várólistára

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: Ennyi volt címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) J. W. Goethe:Weihnachten című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Téli világ című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkotásh

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Vágyódva című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) J. W. Goethe:Weihnachten című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)