HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1880

Írás összesen: 49017

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-02 16:42:57

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / románc
Szerző: sankaszkaFeltöltés dátuma: 2007-10-03

Szívünk hangjai

Napkeltekor,amikor egy puha lágy szellő arcomhoz simult,és váratlanul egy kismadár felröppent a közeli fák lehajló ágain közül,éreztem a szívem újra megtelt szeretettel,-rájöttem kedvesemmel mi örökre összetartozunk...Ahogy végig sétáltam a külvárosi sétányon,a felhők formáin néztem.Elérve a villamosmegállóig- ,ahol fülhallgatós rádiómon egy kellemes délovi szerenád szolt.Felidézve sok szép és kedves emléket,amelyet kedvesem által ez a csodaszép varos adott.Eltűnődtem mi is az amit adhatok örökbe szívemből a végtelennek...Emlékszem milyen nagy csodalattal néztem,a kedves kis szomszédnéninél,a Budapesti képeslapokat, amelyet távolban élő kisebbik fia küldött.Azóta mar elhalványultak a lapok,és oly boldoggá tesz az a tudat,hogy ma mar élhettem azokon a tájakon...A villamos ablakán,kinézve oly kedvesnek tűnt minden...úgy ereztem ,lelkileg ide tartozom...Az aluljáróban sokszor latok kedves mosolygós arcokat,sietős gyerekeket,de ezen a reggelen,mintha minden kissé szebbe vált volna körülöttem...Amikor itt tartózkodóm,gyakran átsétálok a kedvenc -VÁCI utcán,a csodaszép Duna korzónál,és mindig bemegyek a Budapesti Belvárosi Plébániatemplomba,ahol mindig teszek piros rózsaszálat kedvesemért és a boldog mindennapokért,mert tudom bárhol járok a szeretet mindig a Mindenható által érezhető.Imádom az Erzsébet hídnál elidőzni,lassan végigsétálni és szeretek felsóhajtani a messzi felhőkig,hogy örökre elmúljon minden önző fajdalmom,és meg több helyet kapjon szívemben a remény,vidámság és a szeretet...Ahogy néztem a hosszú Duna hömpölygő folyását,úgy tűnt,mintha csak egy pici pont lennek ebben a mindig változó ,de oly varázslatos világban,-ahol a modernség egybeolvad a műkincsekkel és örök szeretettel.A sétahajók ahogy megfordultak a vízen,lassan úgy tűnt mintha táncolva oromkacajt szórna mindenkinek.A fehér híd magas tetején átrepült egy sirály,és daloló sóhajával szétszórt minden szeretetet az arra sétáló embereknek.Egy szivárvány tűnt elő a felhők közül,és úgy éreztem,minden változó...akárcsak a saját életünk,kisebb-nagyobb felhőkkel...Az életünk pillanatai a szivárvány sugaraihoz,csodaszép színárnyalataihoz hasonlóak.Ha felnézünk az égre,azt vesszük észre,eláraszt a szépség gyönyöre,aztán picivel később,mar tudjuk azt is ,hogy melyik szín tetszik a legjobban.Mindig vannak kivételes színek,amik jobban megdobogtatják kedves szíveinket.Talán,csak azért tetszenek jobban,mert egy édes első érzést,egy számunkra legkedvesebb élményt idéznek,azt amikor először éreztük kisbabaként,édesanyánk simogató meleg kezet és a fentről fölénk hajló mosolygós védelmező édesapánk szeretetet.Mindannyiunkat lassan mélységesen átölelve, a Mindenható által, a végtelenség olvadt így szét...Amikor leültem a kedves kis padomra a Döbrentei téren,majd néztem az Erzsébet királyné pompás szobránál a sokszínű virágok színeit,úgy tűnt mintha csak játszadozna velem a tér és idő.Akárcsak a fel-fel röppenő tarka kis pillangók táncjátéka,akik örömtáncot lejtenek a piros virágok szirmain...Úgy tűnt, minden oly nyugtató,és mintha megszűnt volna minden mi szomorú...Talán,minden örök és változó,-korok,divatok,évszakok,-de egy valami állandó a szívünkben orzott szeretet,amelyet néha,úgy őrizzük rejtve akárcsak az óceán melyen rejtőzködő gyöngyszemet a kis kagyló.Mert van mikor nem merjük megnyitni a szívünk a külvilág fele,-akárcsak amikor a becsukott kagylóhéj,sötétes szomorú ,amely nem mindig engedi felvillantani igaz gyöngyének fényét...Lehet ,hogy mindannyian azért jöttünk ide a Földre,hogy átadhassuk igaz gyöngyszemeinket szívünk rejteket,egy szeretett társunk fele,mert mindenből lehet több,de a szeretetből soha nem elég.Szívünk egy másik szív elfogadásával lesz igazan teljes,akárcsak azon érzések,amit megtalálunk egy kedves kis öreg néni,kortól megfáradt ,de szelíd tekinteten,-egy kis virág nyíló szirmain,-egy váratlanul tovaröppent sirály szárnyain,-a szívünk igaz hangjain,akárcsak azon pillanatokban,ahogyan egy vidám táncoló kisleány szív-repesve meséli boldog szülei szemeben az aznap átélt élményeit,-egy tovatűnő napsugár,hirtelen megjelenő csodaszép szivárvány...mert minden mi adható az kimondható...a szeretet szívbeli hangjain...Szívünk igaz hangjai szívtől-szívig közelit,egyszer csak szétpattan kihunyó csillagként,a ragyogó nyári éjszakában...mert tudjuk ,ahány csillag,annyi lelek,ahány élet,annyi csillag...HULLÓCSILLAGOK eltűnnek az éjben,mert újra születik valahol talán-délen,akárcsak egy pici kisbaba...ilyenek vagyunk,szívünk igaz hangjain,ha szolunk,mindig visszatérhetünk...AZ ÖRÖK SZERETET FÉNYÉBEN...vagy ,csak egy kis SZERETETT társunk szívében...

SZIVUNK HANGJAI 2012

Alkotó
sankaszka
Regisztrált:
2007-06-16
Összes értékelés:
458
Időpont: 2010-03-12 16:42:30

válasz Antonia Alessandra Atlantas (2007-10-04 14:45:00) üzenetére
Szivbol koszike...
Alkotó
Antonia Alessandra Atlantas
Regisztrált:
2007-01-22
Összes értékelés:
198
Időpont: 2007-10-04 14:45:00

Tetszett, gratu!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Augusztusról jutott eszembe című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Nekünk című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Nekünk című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Űrszemét című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Az örök élet ára címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) A kismadár című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Augusztusról jutott eszembe című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Üveggolyó című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Űrszemét című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a csapatszellem halála című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Augusztusról jutott eszembe címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Tíz lépés című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 18. Utálom Hófehérkét! című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Örök illat című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Évszakok című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)