Haja haj Kriza János

Eltöt több gyász esztendő

De virjadtáig még ma is

Viselem gyászkendőm


Nem kész pendelyeden

Nem kész katrincádon

Oly keserű az Ige

Elfelejthetetlen főnevek

Horizonton fájnak

Csillag emberi életek

Meséjükből, már nem

Térhetnek vissza

Nyugunnak hálnak sírva

Arannyim, lovam, a hintóm

Míg várom az éjszakát

Míg reám érik az álom

Hogy elfelejtsem

Új sebeim, sebes testemet

Fájó testemet


Eltelt hód, bőcsőji illatában anyatej

Ízével szénibe majd forrásvízzel

Gyermek kézéből felnőtt kórig

Fonta akkor még édös vágyaim

Pendelyedre, készülő katrincádra

Akkor töttünk vallást hótig

Ne hagyjuk el egymást


Minden tűszúrással siettem

Lelkiismeretem el nem fogyó

Cérnájával bekecsem alatt

Emlékeim keservimmel, fáztak

Sokáig fáztak meztelen


Jeges esőben fagyott szavaim

Ajkaim csepp vérében olvadva

Ága bogán kiáltanak kencsőim

Mölögéjért, kibélelték szúszékkal

Ereimet, a már nem élő emberek

Szűvíből folyó élő csillagok


Minden fájó ige szemük, nyelvük

Anyanyelvem, szavaim, pendelyeden

Katrincádon megfordítva kiterítve

Szűvem belől, felől köjelről,

Otthon ne felejtsem hold fényét,

Itthon egy-egy főnév emberi életét