HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1865

Írás összesen: 48391

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Versek / szerelem
Szerző: BanyamacskaFeltöltés dátuma: 2006-05-22

Egy csalódás képei

I.

Ha az éjszaka függönye mögé
bújva
ostoba és lehetetlen odúkba
rejtjük érzékleteinket,
ki találja majd meg
és ki ment meg minket?
Csak ülök itt, ahogy a
szoba
falai összefolynak a
gondolataimmal
és tehetetlennek érzem magam...
Vágyaim
összefonódnak a mély hallgatásban
az Övéivel
és mégis kettészakadnak, amikor a
Valóságba
rángatnánk őket! Miért?
Én sose lelhetem meg a forró
nyugalmasságot,
én sose lehetek igazán
Boldog
a völgyben? Ő nem engedi!
Csak szorít és birtokol,
csak magához húz és elhajít, csak
játszik,
és ahogy szívemből olcsó játékszert fabrikál
rozsdás késével, én csak tűröm
némán
ahelyett, hogy sikoltozva vágnám a világ
arcába, hogy
Megint!
Megint, Megint, Megint!
Üldözött lettem a saját világomban és
az övében is és
Mindenütt!
Üres vagyok, néma vagyok, meggyalázott vagyok
és mégsem kell
senki!
Nincs szükségem édesen folyó hangokra
és ostoba szavakra, hazugságokra és
szemfényvesztésre...
Csak rá volna szükségem, de ő máshoz
nyúl immár; mást ölel hazug karjával;
benne volt a szemében
már az elején.
És én mégis azt hittem, hogy
Boldoggá
tehetek egy ilyen kósza lelket,
egy Vándort, egy Szabadot, egy
Megköthetetlent!
Tévedtem! Megint!
A Fájdalom
a húsomba tép és megöl, vergődöm,
mint a szárnyát tört
feketerigó
a hideg hóba süppedve, ami
lassan belé fojtja a dalt.
Kitépte a szívemet, belekóstolt,
keserű
volt neki és ezért eldobta!
Eldobta
és még rá is taposott, ugrált rajta
míg el nem fáradt és most
mentegetőzik!
A véremet még le sem mosta magáról
és mégis mentegetőzik!
Gyűlölném.
Gyűlölni szeretném.
Gyűlölöm, hogy szeretem.
Szeretem.
Keselyűk marnak bele elárvult
testembe,
miközben a nap cserepesre égeti bőröm;
csak ő vihetne az árnyékba, de
nem visz, sorsomra hagy...


II.

Itt maradtam. Egyedül. A
Magány
bebújik minden sejtembe, átjárja őket
és állandó szállásra talál
Örökre,
de legalábbis addig, míg el nem jön a
Tél,
a megváltás, az unalom, a csend...
Nem kell, hogy itt legyen - ó, dehogynem! -
Kellene,
de nincs itt és nem is lesz, mert ő a Vándor
és én nem kellettem neki. Nem voltam
elég Elég.
Mi kellett volna még? A
lelkem
feltártam neki, a bőröm alatt kúszhatott
és ez semmit sem jelentett, nem
ért semmit
a lényem.
Csupasz szívemet a kezébe
adtam és mondtam neki: "Nézd,
a tiéd örökre!" Azt hittem érti. De valójában
kacagott
rajtam mindvégig és Hazugságok édes mázába
mártotta csillogó szívemet, melynek minden
dobbanása
csakis érte volt, csakis érte! De nem
kellettem. Nem mondta. Akkor mondta
meg, mikor már - tudta ő is! -
késő volt!
A manók elindultak...


III.

Újraálmodom azt az estét.
Félhomály, zene és
füst.
Lázas ölelések és
kéj.
Vágyakozás. Mindkettőnkben.
Talán bennem jobban. A mámor miatt.
Letépett virágon taposott, melynek
illatát
arcába vágta a Valóság. Izzott a levegő.
Féltem.
Már akkor is éreztem. (Talán.) Keze gyengéden
simította végig vágyban égő, puha testemet,
apró csókokat lehelve minden pontjára,
s közben cukor-ízű, szirupos
Hazugságokat
suttogott éhes fülembe.
Elhittem. Ő már
akkor sem hitte.
Színjáték volt, komédia, melynek ő volt a
főszereplője.
Édes álomba burkoltam bántó,
égő búmat,
boldogságom keserű béklyóját
nyögöm,
belefáradtam a folytonos
bujdosásba és a képlékeny, tünékeny
szavakba.
A szoba falán fürgén futkosó
árnyékok
mozdulataiban benne volt minden. De nem akartam
Látni.
Nem akartam
Érteni.
Én csak Hinni akartam és Szeretni.
Úgy szorítottam akkor, mintha tudtam volna:
többé nem szoríthatom
nem érezhetem
nem csókolhatom.
Apró, gonosz
manók költöztek a szívembe,
piciny ecsetjeikkel feketére festették
minden szervemet és
elátkoztak.
Hátat fordított nekem a Hold aznap éjjel,
mikor fázva és
magányosan
ballagtam az utcán a kopott
járdát bámulva, de
Boldogan.
Akkor...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2006-05-21
Összes értékelés:
440
Időpont: 2006-05-30 20:32:49

Nagyon köszönöm a véleményedet, Kicsi Kavics, örülök, hogy tudtam adni valamit... még ha ez nem is túl kellemes élmény.
Alkotó
Kicsi Kavics
Regisztrált:
2006-05-27
Összes értékelés:
70
Időpont: 2006-05-30 19:21:38

Húúú... Ha nem lennék most ennyire a versed hatása alatt, talán tudnék is "mondani" valami jót, valami... valami... De talán az a jó, ha az ember elakad... Átéltem a soraidat. Rossz ez a keserű valóság! S mégis mennyire kell! Igaz?! Köszönöm a verset! Még mindig a hatása alatt vagyok!:-)

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel A fuldokló címmel a várólistára

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Megjött az éj című alkotáshoz

Deák Éva alkotást töltött fel Lakatra zárva címmel a várólistára

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Láncok című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Három lány 10. című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Három lány 9. című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Három lány 8. című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: A rózsa szólt, te kis cseléd... címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel A csavargó kismacska címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Őrangyalos című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szeretem című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Cseppjein a múltnak című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)