HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48258

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: C E ShepherdFeltöltés dátuma: 2007-10-10

A tetem


A tavasz ráerőltette magát a tájra.
Ismeretlen-idegen szabadságról súgott-búgott a nyugati szél. A téli álmukból felzavart fák még halottnak tetsző ágai fájón ébredeztek, szégyenlősen meredezve csupaszon-fáradtan az ég felé. Sejtjeikben halványan derengett a rügyeknek, harsány zöld leveleknek, bazsarózsaszín virágok illatának emléke.
A járdán kavargó bolondos-suhanc szél őszi-száradt levelek csonkjait kérte fel újra és újra táncra. Keringőzni kapta fel őket, reménykedve abban, élettel leheli át ismét az egykor zöld nedvek hajszálvékony útjait.

A ház konyhaablaka a tél emlékébe dermedt, kongón üres utcára nézett. Időnkívüliségében minden olyan volt, mintha rég elmúlt volna.
Halott csönd dobbant az utcán, hol szaporábban, hol óvatosan. Szürke felhők úsztak az égre, majd szomorú-néma eső áztatta a háztetőket nyughatatlan, így nem hagyva teret a Nap éltető sugarainak. A villanyoszlopok megannyi fekete óriásként álltak őrt rendíthetetlen, vigyázva, nehogy beszökjön az utcába a remény ígérete.
G. a konyhaasztalnál ült. Könyökét az asztalon támasztotta, tenyerében unottan nyugodott sovány arca. Szemeiben szürke melankólia villódzott, olykor lehunyta őket, mélyet sóhajtott, azután ismét kinyitotta és tovább bámult kifelé a konyhaablakon keresztül. Ki, a tél emlékébe dermedt, kongón üres utcára.
A konyhaasztal körül levő székek egyikén ócska-poros rádió recsegett. Egyre elhalóbban nyögött valami ismerős dallamot, néhány ismerős szót... "Ájm ön éljön... Ájm ön inglis men in nújork..." G. némi motivációt érzett arra nézvést, hogy fejét megemelje kissé, s úgy tűnt, élet költözik tekintetébe. Úgy érezte, zavarodott idegenségét megoszthatta valakivel egy pillanatra, ám a következőben már kihunyt szemeiből minden, amit valaha életnek nevezhettünk.
"Mégis elmegyek a temetésre", gondolta. Lassan leengedte maga mellé sovány-reszketeg karját, feltápászkodott a székről, odacsoszogott az ócska-poros rádióhoz és elzárta. Kopott csöndbe burkolózott a kis lakás. Az előszobában G. sötét, repedezett bőrcipőt húzott lábaira, vállára terítette szürke, nagyapjától örökölt tavaszi kabátját, megmarkolta kulcscsomóját, s a bejárati ajtó felé indult. Kinyitotta, és kilépett rajta.

Ahogyan a kihalt utcákon barangolva G. egyre közeledett céljához, mind gyakrabban tűnt fel újabb és újabb, kusza betűkkel pingált tábla a járda menti fák törzseire drótozva, s egy hatalmas nyíl a szöveg mellett: Temetés -->

A tér közepén ovális alakú asztal állt. Rajta egy test feküdt aszottan, fehéren, kicsavartan, szánalmasan vénen. G. hirtelen a mostban találta magát. Kizuhanva az időből, annak értelmetlen körforgásából megértett valamit. Nem létezik olyan, mint halál. A halál az idő múlását tükrözi oly letagadhatatlan, ám ha nincs, kizárólag a most, akkor nincs múlt és nincs jövő. Tehát nem létezik halál sem... A test, élettelenül, most mégis ott hevert az asztalon. Sokan sürgölődtek körülötte.

Délután 4 felé járt az idő.
Kopott, csöndes, enyészet szagú délután volt.
A Nap korongja fáradtan araszolt a havas gerincű hegyhát mögé.
Egy szakadt, poros felhő szélén üldögélve unottan lóbálta lábait egy angyal. Gondolkodott.
Mélyen gondolkodott.
Már napok hosszú, végtelennek tetsző sora óta.
Aztán elmerevedett végtagjait kinyújtóztatva végül fölkecmergett ülő helyzetéből, s elindult, hogy szerezzen egy fekete, vastagon fogó filcet, s egy hatalmas felületet, mondjuk egy használt ajtódarabot, melyre kalligrafikusan kanyarított, ódon betűkkel felírhatja a következő szavakat: AZONNALI HATÁLLYAL UNIVERZUM KIADÓ!



2006.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Florence Guerrier
Regisztrált:
2009-04-16
Összes értékelés:
15
Időpont: 2009-06-12 14:39:44

Szia Shepherd !:D
Nagyon jól fogalmazol! Irigyellek , mert én már rég "elszoktam" a E/3-mas fogalmazástól...(azóta hogy Susan Kay-t olvastam :D )Nagyon szépen leírtál mindent ... olyan jól ellehet képzelni az egészet ...:)
Gratula! Nagyon érdekes történet !!!
Üdvötlettel : Florence
Alkotó
C E Shepherd
Regisztrált:
2007-10-09
Összes értékelés:
122
Időpont: 2007-10-19 19:21:38

válasz sleepwell (2007-10-19 06:44:59) üzenetére
köszönöm!
Szenior tag
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2007-10-19 06:44:59

Kedves Sepherd! Nagyon tetszett, remekül forgatod a tollat. Gratulálok!:)
Alkotó
C E Shepherd
Regisztrált:
2007-10-09
Összes értékelés:
122
Időpont: 2007-10-11 23:58:50

borzongás ez a szó: félelmetesen. köszönöm!
Alkotó
C E Shepherd
Regisztrált:
2007-10-09
Összes értékelés:
122
Időpont: 2007-10-11 19:54:21

válasz Winter Heart (2007-10-11 16:12:57) üzenetére
a hangulat egykor az én saját elmúlás-hangulatom volt, talán azért is sikerült ennyire. nem gondoltam, hogy ilyen szívmelengető érzés az, ha mást is ennyire "lelken" talál majd. köszönöm.
Alkotó
Regisztrált:
2007-01-09
Összes értékelés:
297
Időpont: 2007-10-11 16:12:57

Szia!
Még csak az első bekezdést olvastam el, de már megfogott, iszonyatosan hangulatos az írásod!

...

Végig megvolt.
JESSZUSOM.

Uh.

Hm, most kicsit ülök és nézek magam elé.
Kini

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Ár című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Maszatos szeretet című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Maszatos szeretet című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ár című alkotáshoz

hundido alkotást töltött fel Zsuga Zsiga kalandja 9. rész címmel

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Te vagy nékem.... című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Káin megölte Ábelt című alkotáshoz

Lantos Tímea alkotást töltött fel Az elengedés címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - A nagy ház 01. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Egy pénteki nap 03. címmel a várólistára

hundido alkotást töltött fel Zsuga Zsiga kalandja 9. rész címmel

Tóni alkotást töltött fel Karay Ilona: Vágy / Begierde címmel

hundido bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)