HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47188

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-10-10

Havasi Gyopár 30.

/Szemerédi Jánost, ha nagyon akartam, meg tudtam érteni. Nekem, magamnak is volt egyszer régen, még boldogult ifjúkoromban egy olyan esetem, amikor szerelmes voltam egy lányba, és a lány rám se hederített. Az álomkergetés bizonyos költői életkorban természetes jelenség, hozzátartozik a mentális egészséghez, sőt, azt kell mondanom, része a mentális egészségnek. Hősünk húsz éves volt, s Istenem, mikor legyen az ember reménytelenül szerelmes, ha nem húsz éves korában. Értettem tehát Szemerédi Jánost, saját őrült magamat láttam az ő Don Qijote-i figurájában. De nem értettem Kassai Karolinát. Csetényi Barna szerint ő nem volt frivol, léha nőcske, mint a Taág Teréz. Miért cicázott akkor Szemerédivel?
-Nem cicázott uram, -ingatta a fejét a kis ellenálló. (-Ő volt az én Luciferem, ha én át mondtam, ő biztos, hogy bét. )
-A zavargások elcsitulása után nagyon sokat beszélgettünk erről a témáról. Tudja, Zita akkoriban még a kis Fodort siratta. Késő éjszakába nyúlóan beszélgettünk a cserépkályha mellett, IKKA csomagból származó finom, kínai teát kortyolgatva. Én vigasztaltam, s megpróbáltam olyan témákat előhozni, amelyek elterelték a figyelmét. Legtöbbször Jánosról és Karolináról beszélgettünk. A legérdekesebb az volt a dologban, hogy ő sem tudott sokkal többet erről a kapcsolatról, mint én, pedig, ugye, mondtam már, milyen jó barátnője volt Vadmacskának, a legjobb barátnője. A feleségem a leghatározottabban cáfolta, hogy Karolina cicázott volna Jánossal. Tudja, bennem is felmerült épp, úgy, mint az előbb Önben, s én is megkérdeztem. Zita némi hezitálás után azt válaszolta, hogy Karolina vívódó lélek volt, s óriási harcot folytatott saját magával az élet minden kérdésében. Naplót írt, ám ezt a naplót soha senkinek, még a Zitának sem mutatta meg. Álmait, vágyait beleformázta azokba a kis agyagszobrocskákba, állatfigurák voltak jobbára, meg testek, férfi és női torzók, amelyeket a sparhelt sütőjében kiégetett, s aztán sorban a könyvespolcra rakosgatott. Zita elmesélte, hányszor kapta azon barátnőjét, hogy elpirult, amikor Szemerédi Jánossal összefutott valahol a hatalmas épület valamelyik szögletében és a fiú megszólította. "Halvány pír lepte el ilyenkor az arcát" -merengett Zita, -"szép volt, félénk és bátor egyszerre, szeme ragyogott, mint a csillag." Ha szerette Szemerédit, mélyen elrejtette magában ezt az érzést. A fal közöttük túl magas volt, -Karolina túl magasra tette saját erkölcsi mércéjét. A budai nagypolgár lány, egy deklasszált, múltbeli tanár elkényeztetett, idealista gyermeke semmiféle kapcsolatot nem tarthatott fenn a kommunista, istentagadó, proli Szemerédi Jánossal. Titokban szerethette, titokban válthattak egymással epekedő pillantásokat...ez volt a legtöbb, ahová eljuthattak. Ne szóljon közbe, tudom, mit akar kérdezni, én sem tudom, mi lett aztán velük. Egy azonban biztos, azon a télen, az 1955/56-os télen Kassai Karolina lelkében elkeseredett harcot folytatott, szívére hallgasson-e, vagy az eszére?/

Január 10-én reggel Szemerédi Jánosnak semmiképpen nem akarózott kibújni a takaró alól, pedig sok dolog várta. Elfogyott fent a fa, le kellett volna mennie a pincébe, felhasogatni néhány zsákra valót, s felhordani. Anyja, mielőtt elment volna, meghagyta neki: el ne felejtsen tüzelőről gondoskodni. Idősebb Szemerédi János nem bírta már a fejszét és a zsákot, így a tanácsi bérlakás fűtésének munkái a fiúra maradtak. Aztán itt volt a nyakán a következő vizsga, az esztétika vizsga. Hét napja volt arra, hogy az anyagot megtanulja, s hét nap nem túl sok egy 900 oldalas anyag elsajátítására. Eszébe jutott, hogy a szomszédék Józsikájának megígérte, fabrikál neki egy igazi, oldalkocsis, görgő-csapágyos rollert, pontosan olyat, amilyenekkel az utcagyerekek száguldoztak a környék, sima aszfaltozott járdáin. Szóval, kelnie kellett volna, ehelyett azonban behunyt szemmel heverészett, megpróbálta Vadmacska arcát maga elé képzelni, de, most se sikerült.
Megszólalt az előszobában a csengő. Morogva bújt ki: "ki a fene lehet ez?", belebújt a köntösébe és kiment ajtót nyitni. Meglepetésére a küszöbön Házmester Kati állt, szőkén, mosolyogva. Friss, tiszta szappanillata volt Házmester Katinak, a tavasz első tiszta leheletét idézte fel Szemerédi Jánosban. Valamit magyarázni kezdett sebbel-lobbal, hogy őt a Tóth bácsi küldte, mert ellenőriznie kell a csapokat a házban, nem csöpögnek-e?
János betessékelte Katit, először a konyhába mentek. A konyhai csap nem csöpögött, rendben volt, így Szemerédi tovább kalauzolta a lányt a fürdőszobába. Házmester Kati itt alaposan szemügyre vette a csapot, még az ujját is feldugta benne az első izületig, ám ujja perece száraz maradt, hibát itt sem talált. Megfordult ekkor, és olyan pillantást vetett Szemerédi Jánosra, hogy a fiú hátán egyszeribe csak felállt a szőr attól a pillantástól:
-Akkor most megmutatom, hogy igenis beleférek a kádba, -mondta, s hirtelen belelépett és elterpeszkedett.
Azon a délelőttön Szemerédi János megismerte az igazi testi szerelmet, amit csak akkor tapasztal a férfi, ha hozzáértő, szakavatott asszonyi kezek irányítják. Házmester Katinak volt már tapasztalata bőven, szeretni Zubolák Ottó tanította meg, a Korpona mellett fekvő falucska plébánosa. A pap jó szerető volt, a legjobb, akit Kati valaha ismert, fantáziája, játékos kedve messze meghaladta még a kistermetű és szépreményű szabómester ilyen irányú képességeit is, pedig az ollók mestere törekvő és tanulékony pionír volt, s talán sokra vitte volna, ha a teherautó a Lenin-körúton el nem üti. Erről korábban már beszámoltam, itt, most e helyt több szót nem ejtek róla. Amikor Házmester Kati kibújt a barna pulóverből és kikapcsolta középen elől fekete melltartóját, Szemerédi János meglátta ugrándozó emlőit, melyek, mint egy kecskének két ikerfia szerteszét futottak. Jánost elbűvölte ez a két emlő, simogatni és csókolgatni kezdte őket /ekkor már a fiú bevetetlen ágyán feküdtek, benn a szobában/ és a lány keze is simogatta Szemerédi János testét, a hátát, a vállát, a fenekét. Aztán ez a kéz, a kéznek tapogató ujjai megoldották a széles nadrágszíjat és utat találtak befelé. Házmester Kati megfogta Szemerédi János hímvesszőjét és rácsodálkozott, és mondta is fennhangon, hogy milyen nagy. Kíváncsi volt rá, látni akarta. Kibontakozott János karjából, lefejtette róla a nadrágot. Teste tudta mit akar, jól szolgálta őt, kezei, ajka, szétnyíló öle eljátszotta az ősi szerepet. Játszott Kati, okosan, figyelmesen, nem engedte Jánost sietni, megtanította a türelem erényére a kitartás művészetére, megismertette vele az egymásra figyelés ezer csodáját. János ízlelte e csodák gyümölcsét és kedvét találta benne. Addigi kevés szeretkezése alkalmával nem jött rá a titokra: a szerelemben csak úgy kaphatsz, ha te magad adni tudsz. Templom volt a testük és szentségi liturgia szeretkezésük. Isten akarta így, Ő teremtette a férfit férfinak, és a nőt nőnek. A csókok, ölelések hullámzó játéka röpítette Katit és Jánost közelebb, egyre közelebb a beteljesüléshez. Majdnem egyszerre következett be, előbb János ért fel a csúcsra, de közvetlenül mögötte érkezett Házmester Kati. Azt érezték abban a pillanatban, hogy még soha senkivel nem volt ilyen jó, mégis, amikor testeik szétváltak Szemerédi Jánosnak Vadmacska ködből felmerülő arca, piros szája, ragyogó kék szeme jutott hirtelen az eszébe.

-

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel Jose Martinez vitorlázós történetei 4. címmel

Hayal bejegyzést írt a(z) A szerelem hét napja című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A veréb és a varjú címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Szerethető... című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Fekete lombok alatt című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Titkos út című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Október című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Majmok hajója című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)