HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 22 Tagok összesen: 1921 Írás összesen: 51391 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: capslockFeltöltés dátuma: 2007-10-12
Külvárosi körkép - Előkép Komor tömbházak sorakoznak egykedvűen az útszélén. Szemben gyárudvar, egy égbeszökő téglavörös füstkémény, mi már vagy tíz éve nem lehelte szürke szennyét az égre. Úgy állt ott a sokat megélt házak fölé meredve, mint egy kormos cigaretta. A hold is csak olyan cérnavékony vonal volt az égen. S valahogy ma még a csillagok is tompábbak voltak a megszokottnál. Csak az út szélén szökő lámpafények loptak egy csöppnyi életet ebbe a rideg külvárosi éjbe. Fényük félig a járdán, félig az úton írta ellipszisét. Nem volt erre soha nagy forgalom, no ilyenkor meg aztán végképp. Néhány autó szaladt csak végig az úton, s egy-egy hazatérő munkás útját villogtattak az utcafények. Aztán egy kocsi félreállt a padkára. Kihunytak fényszórói, csapódott az ajtó, kulcs csörrent. S már sietve mentek is a fények, a hangok, és leültek a gyárudvar nyirkos udvarár. Hallgatni. Mint a betonból kinövő gaz. A férfi is ily némán baktatott el az egyik tömbház aljába. Fiatal volt, a harmincat még nem tölthette be. Kinyitotta az ajtót, nem nyúlt utána, s így kicsit hangosabbat döccent a kelleténél. Felment a harmadik emeletre, megállt a 8a előtt, kopogtatott két rövidet egy hosszút majd megint egy rövidet. Az ajtó mögül álmosan kiáltott egy női hang: - Tibor? - Tibor - dünnyögte utána a férfi. Aztán halkan kattant a zár, de nem nyílt az ajtó. Tibor rákapott a kilincsre, kinyitotta az ajtót, körülnézett, majd bezárta. A konyha fele menet belesett a hálószobába, hol már szuszogott is az asszony, a nyakig magára húzott takaró alatt. Ami azt illeti hideg is volt. Tibor is tudta jól. Ment is, s melegítette az a bögrényi kávét. Kiállt az erkélyre. Előkapart egy görbe cigit a zsebéből, rágyújtott, és nekifújta a füstöt a falként emelkedő fák árnyékára. Hörpintett egyet a kávéból, nézte holdat, az utcákat, a gyárudvart. Majd mikor végére ért lehajította a járdára a csikket. Az koppant, s szikrázva belefordult egy pocsolyába. A maradék kávét lerakta a sarokba. Elővett a táskájából egy köteg papírt, nézte, forgatta, számolta, majd visszatette. Az asztalhoz ült. Hörpintett még egyet a kávéból, s hátradőlt. Lehunyta a szemét. Fejét a plafonnak szegezte. Kezét csüggedten lógatta. Mint ha várna valamire. Jött is. Kitudja mi. De bármi is volt az érkezésére megindult benne a vér. Kidomborultak az erek, megfeszültek a karok, előre hátra lengtek vézna csontjai a háttámláról lefelé. Aztán egyre hosszabb utakat járt be a karja, s egyre gyorsabban. Két lábra dőlt a székkel, úgy fokozta a hintát. Aztán hirtelen megállt. A keze, a szék is egészen hátradőlve a hintában, majd egy lendülettel nekifeszült az asztalnak, kiegyenesedett, és elkezdett vehemensen gépelni. Gyorsan jártak az ujjai, s ritmusosan zakatoltak a betűk az írógépen. Másra nem futotta. Még egyet kattant a gép, egy árva pont lehetett talán. S Ahogy jött úgy ment is már a kedv. Újra dermedt, és mozdulatlan lett. Mint a hinta előtt. Nem szólt. Még csak föl se kelt. Csak bámult még maga elé. Nem a papírt nézte, nem az ujjait, nem a betűket, mit oly vehemensen kalapált még az előbb. Csak bámult bele a világba. Egyszer csak kitépte azt a röpke negyed oldalt, nézte, nézte, sokáig nézte még, de nem olvasta. Valahol egész máshol járhatott. S már annyi ereje sem volt, hogy összegyűrje, csak elengedte, s az szép lassú íveket írva lehullott a földre. A galacsinos kuka mellé. Lenézett még a fölre, utána az elengedett papírnak, rá az írógépre, majd a bögrére. Egyhajrásra lehúzta még a maradék kávé, hideg volt már egészen. Leheveredett a kanapéra, betakarta magát valami ócska pléddel, s még tán percekig nyitott szemmel bámulta a falat. Némán. Mozdulatlan. A meddő pillanatba rekedten. Ki tudja min gondolkodott. De valami nagyon motoszkált a fejében. Nyüzsgött, zizegett, s nem lehetett elhajtani semmivel. Még az írással sem, mi ilyenkor mindig kisegítette a bajból. Bármi is volt legyűrte az álom. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
hundido bejegyzést írt a(z) A bevált terv című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) A bevált terv című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) A bevált terv című alkotáshoz Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel rakoncátlan automata címmel a várólistára Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) keresztútnál című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) keresztútnál című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) keresztútnál című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) ami lehetetlen az kizárt című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) ami lehetetlen az kizárt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A bevált terv című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben szilkati bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben című alkotásh Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben című alkotásh Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben sailor bejegyzést írt a(z) Bonbonfekete viola című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Bonbonfekete viola című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben című alkotásh sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) A bevált terv című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) Bonbonfekete viola című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |