HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49058

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: capslockFeltöltés dátuma: 2007-10-12

Külvárosi körkép - Előkép

Komor tömbházak sorakoznak egykedvűen az útszélén. Szemben gyárudvar, egy égbeszökő téglavörös füstkémény, mi már vagy tíz éve nem lehelte szürke szennyét az égre. Úgy állt ott a sokat megélt házak fölé meredve, mint egy kormos cigaretta. A hold is csak olyan cérnavékony vonal volt az égen. S valahogy ma még a csillagok is tompábbak voltak a megszokottnál.
Csak az út szélén szökő lámpafények loptak egy csöppnyi életet ebbe a rideg külvárosi éjbe. Fényük félig a járdán, félig az úton írta ellipszisét. Nem volt erre soha nagy forgalom, no ilyenkor meg aztán végképp. Néhány autó szaladt csak végig az úton, s egy-egy hazatérő munkás útját villogtattak az utcafények.
Aztán egy kocsi félreállt a padkára. Kihunytak fényszórói, csapódott az ajtó, kulcs csörrent. S már sietve mentek is a fények, a hangok, és leültek a gyárudvar nyirkos udvarár. Hallgatni. Mint a betonból kinövő gaz. A férfi is ily némán baktatott el az egyik tömbház aljába. Fiatal volt, a harmincat még nem tölthette be. Kinyitotta az ajtót, nem nyúlt utána, s így kicsit hangosabbat döccent a kelleténél. Felment a harmadik emeletre, megállt a 8a előtt, kopogtatott két rövidet egy hosszút majd megint egy rövidet.
Az ajtó mögül álmosan kiáltott egy női hang:
- Tibor?
- Tibor - dünnyögte utána a férfi.
Aztán halkan kattant a zár, de nem nyílt az ajtó.
Tibor rákapott a kilincsre, kinyitotta az ajtót, körülnézett, majd bezárta.
A konyha fele menet belesett a hálószobába, hol már szuszogott is az asszony, a nyakig magára húzott takaró alatt.
Ami azt illeti hideg is volt. Tibor is tudta jól. Ment is, s melegítette az a bögrényi kávét. Kiállt az erkélyre. Előkapart egy görbe cigit a zsebéből, rágyújtott, és nekifújta a füstöt a falként emelkedő fák árnyékára. Hörpintett egyet a kávéból, nézte holdat, az utcákat, a gyárudvart. Majd mikor végére ért lehajította a járdára a csikket. Az koppant, s szikrázva belefordult egy pocsolyába.
A maradék kávét lerakta a sarokba. Elővett a táskájából egy köteg papírt, nézte, forgatta, számolta, majd visszatette.
Az asztalhoz ült. Hörpintett még egyet a kávéból, s hátradőlt.
Lehunyta a szemét. Fejét a plafonnak szegezte. Kezét csüggedten lógatta. Mint ha várna valamire.
Jött is. Kitudja mi. De bármi is volt az érkezésére megindult benne a vér. Kidomborultak az erek, megfeszültek a karok, előre hátra lengtek vézna csontjai a háttámláról lefelé.
Aztán egyre hosszabb utakat járt be a karja, s egyre gyorsabban.
Két lábra dőlt a székkel, úgy fokozta a hintát.
Aztán hirtelen megállt. A keze, a szék is egészen hátradőlve a hintában, majd egy lendülettel nekifeszült az asztalnak, kiegyenesedett, és elkezdett vehemensen gépelni. Gyorsan jártak az ujjai, s ritmusosan zakatoltak a betűk az írógépen. Másra nem futotta.
Még egyet kattant a gép, egy árva pont lehetett talán. S Ahogy jött úgy ment is már a kedv. Újra dermedt, és mozdulatlan lett. Mint a hinta előtt.
Nem szólt. Még csak föl se kelt. Csak bámult még maga elé.
Nem a papírt nézte, nem az ujjait, nem a betűket, mit oly vehemensen kalapált még az előbb. Csak bámult bele a világba.
Egyszer csak kitépte azt a röpke negyed oldalt, nézte, nézte, sokáig nézte még, de nem olvasta. Valahol egész máshol járhatott.
S már annyi ereje sem volt, hogy összegyűrje, csak elengedte, s az szép lassú íveket írva lehullott a földre. A galacsinos kuka mellé.
Lenézett még a fölre, utána az elengedett papírnak, rá az írógépre, majd a bögrére. Egyhajrásra lehúzta még a maradék kávé, hideg volt már egészen.
Leheveredett a kanapéra, betakarta magát valami ócska pléddel, s még tán percekig nyitott szemmel bámulta a falat. Némán. Mozdulatlan. A meddő pillanatba rekedten.
Ki tudja min gondolkodott. De valami nagyon motoszkált a fejében. Nyüzsgött, zizegett, s nem lehetett elhajtani semmivel. Még az írással sem, mi ilyenkor mindig kisegítette a bajból.
Bármi is volt legyűrte az álom.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Myrthil Tiller
Regisztrált:
2007-12-06
Összes értékelés:
225
Időpont: 2008-08-13 11:33:15

Kedves Capslock!

Nagyon tetszett a bevezetésed! Sokan vagy túl tömören írják le a helyszínt vagy épp ellenkezőleg, oldalakon át ecsetelik, de még így sem tudod magad igazán bele élni a történetbe.
Gratulálok!
Üdv:
Myrthil
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1983
Időpont: 2008-02-26 19:03:02

Kedves capslock!
Tetszik a stílusod, írj még sokat!
Üdv: Borostyán

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Kis lak címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Születésnap az erdőben című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Madárcsontú öregasszony című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mária/Epilógus című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mária/A tragédia című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Belső nyugalom című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mária/Kutyából nem lesz... című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Este Pesten címmel

Magdus Melinda alkotást töltött fel Holdfény szonáta címmel a várólistára

Balog Marianna alkotást töltött fel Lehet még... címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Boldognak lenni... című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Ősz van címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Üzenet (őszre, virágra, szívre) című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) szégyen című alkotáshoz

Habib alkotást töltött fel MegtÉRTEM címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)