HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1855

Írás összesen: 47726

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: sleepwellFeltöltés dátuma: 2007-10-14

Csodáim...I. A Fa

A zene apró foszlányokban szóródott szét az impozáns kastély parkjában, a dallam bársonyosan kúszott fel az öreg fák ágaira, a ritmusra a levelek összerezzentek, s pörögve, apró köröket leírva néhányuk a földre hullott. Egy izgatott árnyék osont a bokrok között, apró lábnyomok törték fel a némaságot, a tűsarok kecsesen nyomult a levelek között a latyakos talajba. Megtorpant, tétovázott... majd hirtelen elindult egy másik irányba, a lépés felgyorsult, de a következő pillanatban le is lassult, s újra irányt váltott. A homályban egy filigrán test körvonala rajzolódott ki a kavicságyon. Sietős volt a dolga. Döntésre várt az irány.

A sötétség leple méltóságteljesen borította be a tájat. Tompa fény csillant meg a nedves talajon. Furcsa illat terjengett. Az ázott avar, s a befogadó föld nyers, fanyar illata, az egyesülés előtti mámor ízét idézte meg a levegőben. A természet felkészült meglépni a sorrendben következő folyamatát. Megható, s olyan intim pillanat, mikor a kiéhezett talaj magába rejti a leveleket. Egyik nap még a felszínt takarják, másnap már a mélybe teszik dolgukat. A feladatuk elpusztulásukkor is nagy. A nő mindig csodálkozott azon, hogy mi az irányítója ezeknek a történéseknek? Honnan tudja a levél, hogy sárgulnia kell, s el kell hagynia szülőhelyét, mert itt az ősz? Honnan tudja a Fa, hogy most lombját le kell dobnia? S honnan e precíz pontosság, logika és az idő érzékelése? S honnan a Fa méltósága, mellyel elviseli a kopaszságát, s honnan az ereje tavasszal újra épülni? Honnan mindez a sok csoda...? Nem! Most nem a tudományos magyarázatra kíváncsi, a valóság annyira logikus, s túl kevés benne a romantika. A csodák nyitjára van kiéhezve! A természet csodáinak titkára. Kislánykora óta mélázgat ezen. Fantáziája a válaszokat általában megadja. Szereti - a tudományt, picit kirekesztve - a saját meséit szövögetni pénelopé-i fondorlatossággal, elhúzva az időt, s újra és újra, újból kezdeni, hogy ne legyen vége soha! Örömét leli ebben.

Hűvösödött a levegő. A toporgás egyre nyugtalanítóbb lett, izgatottságában az azúrkék selyemsálát arcához húzta - nem fázott - csak nem akarta, hogy látszódjanak a könnycseppek. Bár, egy lélek sem volt se közel, se távol, mégis úgy rejtőzött, mint egy űzött vad. Lopva osont a sötétség mélyére. A fekete szatén estélyi ruha suhogva, egyre szorosabban simult a derekára, a hűvös pára az anyagot megnedvesítette, s hidegen ölelte a felhevült karcsú testet. Futásnak eredt, a mellkas izgalomba jött. A levegő nagy erővel nyomult kifelé. Nem csak a futás volt okozója e zilálásnak - más is közrejátszott. Valami nagyon feszített ott legbelül. Kiömleni vágyó vulkán készülődött útjára. De a csend a pillanatnak akkora hatalmat adott, hogy ismét megállt, a búvóhelyet most már türelmetlenül kutatta a sötétben, nagy erővel visszafojtva lélegzetét kereste a zugot. Tétován, mozdulatlanul állt, mikor hirtelen szinte észrevétlenül a félelem, fekete köntösében mellé toppant, s vigyorogva nyúlt a kezéért. Nem ellenkezett, a kis kéz belefeküdt a hideg tenyérbe s az egy pillantás alatt a nőt magával rántotta, s úgy oda vágta egy öreg platánhoz, hogy csak úgy nyekkent, halk nyögés hagyta el ajkát, s érezte a több száz éves kéreg öreg sebeit a bordái között. Fájt, de nem mert moccanni sem. Félelem és borzongás futott át testén, két rémült könnycsepp gördült ki riadtan szeme sarkából, de mire leértek volna az álkapocs alsó széléig, hogy lepottyanjanak a dekoltázsra, megdermedtek az orcán. Az idő becsukta ablakait végleg, s mogorván nézett a platánfára, csillag is csak elvétve volt a messzeségben, s azok sem fényeskedtek úgy, mint romantikus éjszakákon szoktak. Az égbolt feketén, méltósággal viselte a Nap hiányát.

S ekkor halk reccsenés törte meg az éji gyászt. Egy törékeny gally vetette le magát a mélybe, életét kilehelve tért örök nyugovóra. A nő megrezzent. Érezte, hogy a szíve pánikot keltve kapkod, a szabályos ritmust semmibe véve összevissza vert. A nyaki ütőér pulzálása felszaladt a halántékra. Újabb roppanás, s egy tompa huppanás, s az avar zizegve felborzolódott. Gyors, apró léptek zaja törte meg a folyamatot, valami elsurrant a lába mellett, szemét nem merte kinyitni. Merev mozdulatlanságban összerándult a teste. Most már a nyirkosság is utat talált a bőrön. Ismét benn tartotta a levegőt, majd néhány másodperc múlva rettenetes erővel engedte ki, a tüdő könyörtelenül követelte az oxigént, s teste e tusában hirtelen irányt változtatott, s lendületből hihetetlen erővel megfordult szembe a Fával s még szorosabban odasimult a tömzsi törzshöz, amely valami különös melegséget kezdett el sugározni. Védelmet keresett a méltóságteljes aggastyánnál. Karjaival bekebelezte a feléje áramló melegséget, s lágyan köré fonódott. Nagyon vastag volt a Fa törzse, feléig sem ért el a karja, mégis úgy érezte, teljes kerületét ölében tartja, s összeolvadt vele. A pillanat most megdöbbenten állt, nézte e különös módját az egyesülésnek két élőlény között. A beteljesülés közvetlenül a Fa mellé gyökerezett le, s összeláncolta őket.

S ebben a másodpercben egy vakítóan csillogó fénysugár jelent meg az égen, a csoda kinyitotta a kapuit, s intett a nő felé. Megmozdult a robosztus Fa, nagy recsegés-ropogás kíséretében a két legerősebb ág lehajolt a mélybe, gyöngéden végig simította a vöröslő hajtincseket, a vállakat megérintette, s határozott mozdulattal átölte a derekát, s lassan, óvatosan megemelte. A nő mámoros súlytalanságot érzett, mint amikor a légballon kosara elveszíti a talajt, olyan tompa lendülettel kezdett felfelé emelkedni az ágak ölelésében a fénysugár irányába. Az erős ölelés biztonságban tartotta, deja vu érzése támadt. Nem félt egyáltalán. Boldog volt, vitte a Fa a fellegekbe. S a szellő szárnyára kapta ezt az egész csodát. Jött minden velük, a gyökérzet a még megmaradt zizegő kis levelek, a pára... Magával ragadták a misztikus érzések, a kozmikus illat, a légkör rezgései cirógatták testét. - Milyen csodálatos itt fenn! - mindig vágyódott erre a pillanatra, kíváncsi volt milyen odafenn? Megszűnt minden zaj, a csönd s az a leírhatatlan fénynyaláb átvette az irányítást. A légkör mámoros vibrálása elképesztő nyugalmat teremtett, s pillanatok alatt elérték az első kozmikus sebességet, akkor viháncolva megjelentek a csodatévő tündérek, édes kacagásuk bezengte az egész mindenséget. A nő ekkor megtalálta a nyugalmat úgy szívében, mint testében és lelkében. E bársonyos misztikus éjszakán, amikor már majdnem elvesztette az erejét, az utolsó pillanatban: a Fa megmentette.

A földöntúli csodából pillanatra lenézett a kastély parkjára, zűrzavart érzékelt, furcsa alakok rohangáltak ide-oda, furcsa fények rángatóztak, s artikulátlan hangok zajt csaptak, kiáltoztak:

- Anna! Anna! Hol vagy?

- A mesébe - suttogta és mosolyogva felült egy alig pislákoló csillagra, s minden bánatát onnan szétszórta.

(Milyen jó is lenne, ha a csoda mindig segítségünkre sietne, néha felrepítene...csak pár pillanatra...de kell hozzá egy Fa!)

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2009-01-21 21:53:44

köszi laca, örültem kritikádnak....végre nem csak dicséret hangzik el...

csak halkan kérdezem: nem láttál még izgatott futó árnyékot? s nem hallottál még megzavart csendet, melyet egy tűsarkú cipő kopogása okoz? - én igen...elnézést, ha ez zavaró - elgondolkodom rajta)

köszi szépen !
Alkotó
laca
Regisztrált:
2007-05-06
Összes értékelés:
130
Időpont: 2009-01-19 19:31:34

figyu, ne haragudj meg , muszáj rögtön az elejéről néhány dolgot..."izgatott árnyék"..öööö...meg "lábnyom töri fel! a némaságot ?"...ezekre sztem oda kéne figyelni...biztos klassz, csak nem tudtam tovább olvasni ezek miatt a képzavarok miatt.
nem hiszem, hogy itt csak dicsérni kéne egymást, abból semmi se jön ki, ha mindenki azt írja:grat, meg szuper
barátsággal
laca
Szenior tag
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2008-02-27 22:28:55

válasz András (2008-02-27 09:13:03) üzenetére
Köszönöm András! Örültem Neked!:)
Alkotó
András
Regisztrált:
2007-12-01
Összes értékelés:
3210
Időpont: 2008-02-27 09:13:03

Bizony kell egy Fa! Van nekem is... Nem hiszem, hogy teljesen át tudtam élni, de amit átéltem belőle az is csodás! Élmény olvasni!
Üdv.: András
Szenior tag
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2007-11-01 14:33:38

Köszönöm szépen Áfonya, nagyon megtisztelő, hogy itt jártál, s az is, hogy olvastál:)
Alkotó
Regisztrált:
2006-12-13
Összes értékelés:
249
Időpont: 2007-11-01 14:28:22

Kedves Sleepwell!
Először járok erre és Boerhez hasonlóan megörültem, hogy milyen kincset találtam:)
1.jó a stílusod, finoman fogalmazol, az embernek akaratlanul tovább gördül a szeme a következő mondatra és elszomorodik, mikor a végére ér.
2.csodák pedig élnek bennünk, de túl sokan hagyják elsüllyedni. Egy ilyen írás azért is nagyon jó, mert emlékeztet vagy éppen rádöbbent, milyen csodálatos a világ és benne az emberi fantázia:)
Üdvözlettel: Áfonya
Szenior tag
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2007-10-24 23:21:05

Köszönöm dini:)
Alkotó
dinipapa
Regisztrált:
2007-10-15
Összes értékelés:
1721
Időpont: 2007-10-24 23:06:20

GRATULÁLOK, ŐSZINTÉN, TISZTA SZÍVEMBŐL!
FANTASZTIKUS AMIT ÍRTÁL! SZERETNÉK ÍGY FOGALMAZNI...és megjeleníteni..bármit.
Üdvi: dp.
Szenior tag
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2007-10-18 20:56:43

Köszönöm zsike:)
Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1523
Időpont: 2007-10-18 20:49:59


Úgy, ahogy van, nagyszerű.
Nagyon tetszik a stílusod, és ahogy a csodáról írsz, az csodás.
Örülök, hogy olvastalak.
Szenior tag
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2007-10-15 15:18:12

Köszönöm Rozália:)
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7462
Időpont: 2007-10-15 10:19:23

Ez nagyon jó lett! A fogalmazásod, a történet, a stílusod tetszik.
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3806
Időpont: 2007-10-14 21:19:14

No, persze...:)
Szenior tag
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2007-10-14 20:54:01

Majd meglátod:D
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3806
Időpont: 2007-10-14 20:48:01

Hiszi a piszi!:)
Szenior tag
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2007-10-14 20:45:49

Tudom, mert jártam ott:)
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3806
Időpont: 2007-10-14 20:37:53

Honnan tudod, hogy tudod? :)
Szenior tag
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2007-10-14 15:01:40

Igen Gyömbér, én tudom, úgyhogy bátran bízd csak rám magad:)
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3806
Időpont: 2007-10-14 14:34:02

Ok! Te ismered az utat? Tudod, én mindig eltévedek...:)
Szenior tag
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2007-10-14 13:11:18

Köszönöm Boer! Örülök, hogy megleptelek s, hogy ráadásul még tetszett is az én kis "csodám":)
Szenior tag
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2007-10-14 12:51:30

Köszönöm Gyömbér! Tudod mit? Egyszer együtt megyünk a "csodába"..oké?:)

Köszönöm Colhicum, örülök, hogy tetszett.:)
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3806
Időpont: 2007-10-14 11:58:10

Nagyon, nagyon tetszett! Annyira közel állnak hozzám azok a gondolatok, érzések amik az írásodban vannak, hogy... nem jutok szavakhoz...

Őszintén gratulálok!

Gyömbér
Szenior tag
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2007-10-14 10:59:17

Köszönöm artur!
A "csoda" minden embernek felkínálja önmagát, bármilyen formában is élünk e lehetőséggel, szerintem boldogítanak, mégha kicsit butuskán is hangzik ez az elképzelésem, én bizony hiszek erejükben. Pontosan annyira, mint a tudományok jelentőségében! Nekem elfér a szívemben, s elmémben is mindkettő, jól kijönnek egymással:)
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2007-10-14 10:36:57

Szia!
Nagyon tetszik, ahogyan az érzéseket, fogalmakat megszemélyesíted, cselekvő tevékenységgel vonod be őket a történetbe. Az egész történet tényleg egy csoda. A tudomány is találhatna rá magyarázatot, ha akarna, de nem ez a jellemző rá. Az irodalom és általában a művészetek mindig néhány lépéssel előtte járnak. Íme, írásod újabb bizonyíték a csoda létezésére.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Talapzatán a szónak címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Kedvesem, kedvesem, lelki beteg lettem... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 6. című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Ti égi csillagok! című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Ócska forgatókönyv című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 6. című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Átalakulás címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Rímtelen című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 4. című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Egy régi történet 6. címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Kedvesem, kedvesem, lelki beteg lettem... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Óh, te költészet! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)