HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1871

Írás összesen: 48722

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum
Szülinaposok
Reklám

Versek / egyéb
Szerző: DaveyFeltöltés dátuma: 2007-10-15

A sivatag porába hantolt férfi

Halálunk a születéssel jön el. Az utolsót sóhajtjuk a legelső lélegzettel.
Valaki egyszer megszületett. Nem értette a világot. Ó, hisz ki is érthetné e valótlan valóságot?
De bízott. Hitte, amit hinni akart, hogy úgy legyen, s hite megbirkózott a kétségekkel.
És mit kapott?
Sivatagot.
Homokját száz és száz passzátszél kavarta. Horizontját vérvörösre festette felkelő napja.
S ő ezt mondta: "Oh te legközelebbi csillag! Hogy lehetsz ily jó, hogy minden reggel reám tekintesz? Nem zavar hát az, hogy fényedben szenvedek?
Hogy lehetsz ily önfeláldozó, hogy értünk magadból bolygó méreteket leszakítsz napra-nap? Hisz mi itt csak egymást gáncsoljuk, s megalázzuk fényedet és lángodat."
S jött egy lány: barna haja hűs szélben lobogott, mint szerelmes lovak sörénye izzó vágtájuk közben.
Angyal szárnya betakarta a világot, s úgy tűnt, lábai előtt hever az élet, a halál és minden.
És sírt: könnyei folyót rajzoltak a sivatag porába. Kinyíltak a virágok, s szirmukkal befedték a homokot, s a férfi beleolvadt szirmuk bársonyába.
Azt hitte, angyal a lány, ki fehér szárnyaival fölötte lebegett. S ő, emberként, mint az embert, egy istent úgy szeretett.
Saját kezűleg épített oltárt, melyen áldozott. Lelke, szerelme olajával öntözött áldozati oltáron, égő tűzben hamvadott.
S látta, hogy a lány kacagva játszik szívével. Gyermeki mosollyal kitépte mellkasából, és öntözte önnön vérével.
Halált játszott a szerelem hevében, s halála oly szép volt. Mert megszületett a harmadik, aki kettejük lelkéből mindent elrabolt.
De elfolyó vérének tükrében meglátta saját bánatát. Hogy istent emberként szeressen, önként eladta önmagát.
Gyarló volt, mert a lány önző szívét szerette, és önmagát e szívért ezerszer a sivatag égő tavába vetette.
S akkor rájött a végső igazságra, mit eddig vakon elvetett: Egy angyalruhába bújt önző ördögöt szeretett.
Fehér szárnyon s fehér lovon jött a lány, kinek barna haja hűs szélben lobogott, s kinek barna szeme táplált ezer vérfolyamot.
A szerelem jött el maga pusztító, gyönyörű lovasként. Önző, magamagát Isten fölé emelő, vad élvezetekért.
S minden, mit egy szerető szív igaznak, s jónak megélt; halálról, pusztulásról, sivatag porába hantolt nyomorultról regélt.
Mert a nő barna szeme megölte a férfi lelkét: kitépte szívéből aranytóban úszó, örökéltű ihletét.
"Oh, megszőtted szerelmem fonalát ¬— sírt a férfi —, de olyan lettél, mint e világ: megszültél és meggyilkoltál, bölcsőmből koporsót ácsoltál.
Hiú reményt tápláltál selymes kezeddel, s agyonvertél, mint egy kutyát ugyanezen selyemmel."
S a lány szívettépőn nevetett; barna szeméből vérfolyamot könnyezett. Ő volt a halál, ki szerelmes nő képében érkezett.
Pompával jő el a halál, s aranyszegélyű bíborpalásttal a kétségbeesés, hisz legszebb ünnepünk az egyetlen biztos is: a temetés.
Pompát szül minden halál, s halált minden szenvedés. Az igaz férfi mindig szomjan hal a sivatagban, száraz szemébe vörös homokot fúj a szél,
s egy lágy hang gonoszan felnevet: "Elbuktad a küzdelmet!"

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2007-10-15 15:16:14

Kedves Davey!
Szivettépő az írásod! Csodálatos, különleges borzongást idéző képek rajzolódtak elém, miközben olvastam..."könnyei folyót rajzoltak a sivatag porába", nagyon szééép... végig éreztem a sivatagi szél süvítését, a döbbenetes csendet, a forróságot, a halál iszonyatosan sanyargató érzését, s a bűnöket mit a világ elkövet sajátmaga ellen.
Gratulálok, nagyon jó!!!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Netszerelem című alkotáshoz

Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) Este van című alkotáshoz

Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) gúzsba kötve című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) gúzsba kötve című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Este van című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Perzselő idő II. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Perzselő idő II. című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Perzselő idő II. című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Össze-vissza című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Szex szeretkezés nélkül című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Perzselő idő II. címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy az című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy az című alkotáshoz

Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) Szex szeretkezés nélkül című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy az című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)