HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47194

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-10-15

Anyuka és a szellemek 8.

VIII.







A petricsészék kezdtek megtelni a szerencsétlen kis fickók leszabdalt alkatrészeivel, amikor Kuk i még mindig azon gondolkodott, hol, melyik ponton vágjon bele a gombostűkkel kezén-lábán négyfelé feszített kétéltű epidermiszébe. Remegett a szike ujjai között, csészéje még illetetlenül állt a labor széles, műkővel borított előkészítő pultján. A gyakorlat most már, a második órában a legteljesebb kötetlenségek közepette folydogált, a kilences csoportbéliek tapasztalatokat szerezni átkószáltak a tízesek ülőkéihez és fordítva. Így eshetett meg, hogy Anyuka egyszer csak Kuk i háta mögé került, és válla fölött átnyúlva megfogta a fiú kezét. Egy határozott gyors nyisszantás, a béka hasa feltárult, a testnedvek kibuggyantak. Anyuka tovább sétált, most Bubu mögött torpant meg. Nyissz-nyassz, kétfelé nyílt az epidermisz emitt is. Ez volt az utolsó béka. Most már nem maradt béka kettéhasítatlanul a pulton, hozzá lehetett látni e két utolsó kibelezéséhez. A tanársegéd elégedett lehetett a boncolás menetével, az is volt valóban, megnézte karóráját, ha így haladnak, fél ötre a belső részek szeparálása és meghatározása befejeződhet. A hallgatók folytatták a tetemek feltrancsírozását, a kistermetű pap pedig az előkészületeket, hogy a pogány leányzót megkeresztelje, csupán csak 522 év volt az időkülönbözet, --a keresztelő javára.
Hogy jutott idáig benne a gondolat?
Idáig jutott.
Nem tudott elaludni, pedig jó alvó volt máskülönben, amíg rá nem talált az Istennek tetsző megoldásra. Csak hát voltak akadályok, voltak akadályok. A leányzó pogány volt. Mit tudhat egy tanulatlan pogány lány a szentírásru'? Nyilvánvaló: semmit.
Ha pediglen ez így van, hogyan lehet űt tudatlanságába megkeresztelni? De, meghagyni se lehet, az pogányságba, az is bizonyos.

Hajnalban megtanácskozta a dolgot az öreg boszorkával. Öreganyám először nem is igen értette, kecskét fejt éppen, mi akar a barát, aztán végre beesett neki a szó a fejibe.
-Én ugyan nem bánom, csinyájja, ha akargya, s ha a jány is akargya. Minekünk itt fenn nincs nagy szükségünk efféle hókusz-pókuszra, Isten e nélkül is velünk van, sokszor jobban is mint szeretnénk.
Fölállt, fogta a sajtárt és bement a házba, ahol a lány még mindig aludt a kemence oldalában.
-Ébressze föl atyám, -bíztatta a papot, aki folyvást a sarkában lihegett, -és kérdezze meg űtűle. Neki kék tunni.
A pap nem teljesen értette, miket beszélt Nénémasszony, istenkáromlásnak hatott a szó: "velünk az Isten, jobban is, mint szeretnénk", de eleresztette a füle mellett. A padkához lépett, s kíméletesen rázogatni kezdte az alvó leányzó vállát. -Ébreggyen, csak húgom, beszédem van kegyeddel.
A kisleány kijött végre kacskaringós álomországbul az ébrenlét nyalka ösvényére. Ijedt szemmel nézte a barátot, aki rá is kérdezett hirtelenjében, mi az oka ennek a nagy ijedtségnek, rosszat álmodott-é, vagy űtűle réműtt meg ennyire?
A kislány csak a fejét rázogatta, látszott rajta, nem akaródzik neki a válaszadás. A kitartó faggatódzásra végül mégis csak megnyílott a szája.
-Kigyelmedrű álmodtam valamit, Atyám.
-No. Csak nem hóttam meg, hogy úgy el van kámpicsorodva? -heherészett vidáman a barát.
-De biza, hogy meghótt.
-Meg-e?
A kisleány lesütötte a szemét és nem mondta ki újra a szót.
-Mindenki meghal egyszer, -vigasztalta a pap. -Nem nagy ügy. Ezért kell jónak lenni, hogy az ember ne a pokolba kerüljön, hanem a mennyországba. Miképpen haltam meg?
A lány nem válaszolt, a padlót nézte.
-Megmondhatod, bátran.
-Meg? A lány felemelte a fejét, szemében tűz fénye gyúlt. -Hát, ha kérdi, megmondhatom ippeg. A török lefejezte, úgy halt meg az álmomban.
A barát keresztet vetett, de vigyorgott. -Mikor fog ez megtörténni húgom? Mit álmodutt errű'?
-Tavaszidején, hóolvadáskor.
-Tavaszidején? -A barát túltette magát a dolgon. -Akkó' jó. Akkó' nincsen nagy baj. Akkó még van időm, hogy megkereszteljelek!
Megkeresztelni? Őt? A leánykába bennszakadt a szó, csak nagyra nyíló szemei kérdeztek vissza.
A barát látta a gyermekarcon a felcsillanó örömöt, s a Mennyei Atya kegyelmének tudta be. Ó, látott ő ilyet sokszorta a világban. Látta hogyan száll alá az sugár az égbű. Apostolok arcán ragyoghatott ekként a fény, amikor a szentlélek galamb képében vállukra szállt. Ajkai fohászt rebegtek az Úrhoz.
-Gyere gyermekem, -mondta jóságos-szelíden, leülünk odakünn valahol, s elbeszélem neked, miket kell tennünk, mielőtt a szent kereszcséget felveended.
Indultak volna, ám egy hatalmas, befelé nyomakodó test elállta az útjukat. Bátyámuram volt az, úti-ruhában.
-Felmálháztam a lovakat, -dünnyögte, s harákolt. -Indulnunk kell, ha nem akarunk itt ragadni!
-De a keresztelő, Bátyámuram, -szakadt ki a szó ijedősen a leány-gyermekből. -Mi lészen akkó' a keresztelővel?
-Tán csak nem ettek hajdinát kelmedék, -dörentett rá Bátyámuram a papra. -Miféle keresztelő? Miket beszél ez a jány?!

El kellett mondani mindent, s hogy ez megtörténhessék, leültek hármasban a kunyhó oldala mellett az ülőkének szánt hosszú, kérgétől-fosztott farönkre. Illetve, hát a kisleány Bátyámuram térdére telepedett bizalommal, annak bajszát, szakállát húzogatta, amíg folyt a szó.
-Értem, -dünnyögte végezetül a barát, amikor ezek ketten befejezték a plánum ismertetését. -Ha akarod légyen meg. Legföllebb itten ér minket az gaz török, s előrehozza az lefejezést. Megyek a lúhoz.
Gyengéden leemelte térdéről a lányt, feltápászkodott nyögve, s otthagyta őket.
-Első teendő, hogy meg kell ismerned a Szentírást, lányom, -nézett rá a pap, csillogó szemmel a gyermekre. -No, nem az egésszel, csak a fontosabb tézisekkel.
-Ó, én ismerem a Szentírást, -kacagott fel a leányka. -Kérdezzen belüle, Tisztelendő Atyám! Kérdezzen bátran.
Aztán, miután látta a pap arcán a néma csodálkozást, hirtelen ötlettől vezérelve felugrott, befutott a házba, de már térült is vissza, kezében a könyvvel.
-Ebbül tanultam olvasni!
A pap egyik ámulatból a másikba esett. Kezébe vette a könyvet, forgatta, belelapozott. A Biblia volt az, latin nyelven, kézzel írva.
-Te tudsz olvasni?
-Tudok hát!
-Ki tanított meg?
-Mirjam.
-Mirjam? Ki az a Mirjam?
-Ű az, -mutatott rá a leány kecses ujjacskájával a házból kilépő öregasszonyra, és csengő hangon nevetett. -Ű Mirjam, ű tanított olvasni.

Szép Piroska befejezte a gyakorlatot. A petri csészében, az asztalon, már nem lehetett felismerni a békát a maga fizikai mivoltában, a fej, végtagok, a lumen, az emésztő-csatorna és a lenyúzott epidermisz külön-külön halmocskákban hevertek. Jegyzetfüzetébe mindent leírt Szép Piroska, úgy ahogy kellett, ahogy a tanársegéd az óra elején elmagyarázta, aztán becsukta a füzetet, megnyújtóztatta karcsú derekát és körbe nézett. A kilences csoportbéliek a laboratórium folyosó felőli oldalán egy kupacba verődve vidáman trécseltek, ők is túl voltak már saját békáik boncolásán. Két hallgató bajmolódott már csak a szikével, két tízes csoportbeli. Egymás mellett ültek. A fürtös fejű, ez volt Bubu, unottan piszkálta azt a valamit maga előtt, ami nemrég még a béka volt, a másik fiú, Kuk i néven nevezett, tanácstalanul révedt a petricsészébe. A lány megkerülte az asztal sarkát, odasétált hozzájuk, megállt közöttük.
-Mi a gond, -kérdezte Szép Piroska a fiúktól.
-A béka a gond, -mondta Bubu, mert Piroska éppen őrá nézett.
-De hát már majdnem kész vagy vele, lüketóni!
-Dehogy vagyok, -méltatlankodott Bubu. -Melyik ezek közül a lumen?
Szép Piroska megrázta a fejét, nem értette, mit nem ért Bubu, A lumen a petricsészében volt, Bubu orra előtt.
-A lumen, hólyagot jelent, -mondta Piroska.
-Aztatat tudom, -ütött rá fejével a Bubu. -Folyékonyan beszélek latinul. Kérdezd meg például hogy mondják, hogy "kutyaszar"?
-Inkább nem kérdezem. De, ha tudod, mi az a lumen, akkor lényegében készen vagy, már csak le kell írnod a füzetbe az észlelést. Nézd meg milyen a színe, konzisztenciája, mérd meg a hosszát, súlyát, szélességét.
-Jó, jó, de melyik a lumen ezek közül? A kutyaszar különben canis merga.
Piroska azt hitte, hogy ugratja a fiú. Legyintett. Kuk i-hoz fordult.
-És te hogy állsz, nagyfiú?
-Nem mondom meg, -vont vállat a megszólított. -De vesd fel majd újra, hogy áll a nagyfiú, ha kettesben leszünk fenn a koleszban.
-Jaj Kuk i! -Piroska arcát bíborba borította a fiú válasza, de a hangja fölényesen csengett, ahogy visszavágott.
-Jaj Kuk i! Ne most hősködj nekem, amikor...amikor...nincs itt az ideje. Mutasd inkább a petricsészédet. Jóságos ég. Micsoda mészáros-munka ez!
A lány elszörnyedve bámult bele a porcelán-edénykébe, a nyálkás-fehéres testnedvben fürdő szövetek kusza halmazára. -Szörnyű ügyetlen kezed van, Kuk i!
-Remélem a tied ügyesebb, -vigyorgott a fiú, félig hátra fordulva a támla nélküli ülőkén. Szeme egy vonalba esett a Szép Piroska mellével. Kuka a köpenyen átsejlő mellbimbó körvonalait tanulmányozta egy arasznyi közelségből, teljes átéléssel.
Piroska nevetett.
-Abban biztos lehetsz, nagyon ügyes kezem van!
Segített beállítani a mikroszkópot. Szövetdarabot helyezett az üveglapra, belenézett, óvatosan csavart még egy vonalkányit a finom-kereső gombján. Makulátlan fehér mandzsettája hozzáért a fiú vállához, ahogy a mikroszkóppal dolgozott. Combja Kuk i karját súrolta.
A tanársegéd odasétált, belenézett ő is.
-Navszerű, -mondta, csak így tovább, kollégák, -csak így tovább. Figyeljék meg a citoplazma elszíneződését. Mire lehet ebből következtetni?
A tanársegéd csont-kopasz ember volt, magassága verte a két métert. Üdvözülten vigyorgott és a maga szórakoztatására belekezdett a már ezerszer elmondott top-történetbe.
-Nem hallották még ezt? Navszerú. Gyakorlati vizsgán a simafejű galandférget kellett volna a jelölt úrnak felismerni. Itt ült az adjunktus, én meg mögötte álltam, s kézzel lábbal próbáltam segíteni szegény ördögön. Mutogatok a fejem búbjára, abban bízva, hogy arról tán majd eszébe jut, néz rám, gülü szemekkel, -nem érti. Simogatom tovább tök-sima kobakom, ennyire hülye csak nem lehetsz édes fiam!
Végre beugrik neki valami, felcsillan szemében a megértés fénye.
Üresfejű galandféreg, -vágja ki diadalmasan, -üresfejű galandféreg!

A tanársegéd minden alkalommal elmondta a galandférges történetet, a hallgatók minden alkalommal nyerítve örvendeztek felette.
Most azonban senki meg se pisszent, várták a sztori végét.

-Hogy volt tovább tanár úr, -kérdezte ekkor lélekjelenléttel Bubu.
A tanársegéd, hálás volt a kérdésért. Lám-lám. Békát boncolni nem tud az elsőéves, sebaj, majd megtanulja az utóvizsgáig, de van benne emberi beleérzés.
-Nos, -folytatta, -az adjunktus úr elővette a hallgató indexét, belelapozott. -Nagy lumen maga, -mondta. Nagy-nagy lumen.
A jelölt boldogan vigyorgott, mert azt hitte, a tanár a fényes eszéért dicséri. Pedig Önök, hölgyeim és uraim már tudják, ha eddig nem, ma megtanulták, hogy mi a lumen szó másik jelentése!

Túl voltak rajta.
Kuk-i homályosan sejtette, hogy megkapja az elégségest a béka- boncolásért, bízott benne, hogy nem csalatkozik.
Este a Büdös Lyukban együtt volt az egész társaság: Véres Elek, Bubu, Kuk i, Smaragdella, ezúttal a párja nélkül egyedül, és Szép Piroska. Derekasan ittak, volt mit megünnepelni. Éjfél után, amikor kifogytak a borból és a nótából, a hosszúcombú lány javasolta: folytassák a bulit náluk, fenn a koleszban. Véres Elek köszönte, de nem kért a további mulatságból, neki ment a vonata, el akarta érni, hogy másnap tiszta fejjel ülhessen be Üzemtanra. Smaragdella a vállát vonogatta, neki édes-mindegy volt. Szép Piroska és Smaragdella egy szobában laktak, harmadik társuk egy német-országbeli lány, alig tudott magyarul, ő nem számított, ő Nagy Szerszámmal kefélt ez időtájt.
A két lány átcsempészte Bubut és Kukit az előtéren, onnan kezdve már nyílt volt a pálya. Felmentek a harmadikra. A lányok a 313-asban laktak. Piroska a kilincsre tette a kezét és lenyomta. Nem történt semmi. Az ajtó zárva volt. Piroska halkan óvatosan kettőt koppintott, aztán egy ütemet kihagyva még egyet. Motoszkálást hallottak belülről, s végre, a szezám ajtaja kitárult. Nagy Szerszám állt a küszöbön kisgatyában, ágaskodó hímtagja kinyomta elől a gyolcsot.
-Bújjatok be, -morogta kelletlenül Nagy Szerszám, -már túl vagyunk az első numerán.
A német lány a lepedőt húzta magára, amikor a társaság berontott, hanyatt feküdt, telt mellei kibuggyantak, ruhái szanaszét a padlón. Elkerekedő szemmel lesett a belépőkre. Nagy Szerszám visszabújt az ágyba, begördült a lány mellé, összeborultak. Zavarba ejtő szituáció lett volna, ha előzőleg nem ittak volna kellő mennyiségű borocskát a Büdös Lyukban. Piroska a szekrény aljából konyakot vett elő, körbe kínálta, a konyak jól oldja a feszültséget. Vicceket meséltek, nevetgélve az ízes csattanókon. Bubu Smaragdella mellett ült, Kuk i Szép Piroska mellett, az ágyon. A lányok hálóingre vetkeztek, nyakukra húzták a takarót. Telt az idő, szólt a tánczene.
-Vetkőzzünk le mi is, és bújjunk be a lányokhoz, -mondta Kuk-i Bubunak. Kezdte elragadni a fantáziája.
Piroska nevetve tiltakozott.
-Késő van, ideje nektek is hazamenni.
-Nincs már vonatunk, -kortyolt az üvegből a fiú, és vetkőzni kezdett. Ledobált magáról mindent, aztán a takaró szélét megragadva, megpróbált Piroska mellé hemperedni.
-Kuk-i, ne!
Piroska hangja ostorcsapásként csattant.
A német lány lehúzta fejéről a lepedőt és kígyótekintettel átbámult hozzájuk.
Bubu harákolt, visszanyelte, de ezen kívül semmit nem tett, ami arra utalt volna, hogy követni akarja Kuk i példáját.
Egy pillanatra megtorpant Kuka, aztán még nagyobb erővel kezdte ráncigálni Piroska takaróját.

-Kuk-i, ne, Kuk-i hagyd abba! Menjetek el!

A fiúnak sikerült kierőszakolnia, hogy bebújjon az ágyba, nem sokra ment vele, Piroska, ledobta magáról a paplant, felugrott és elfehéredő képpel ráripakodott: "azonnal öltözz föl és tűnj el innen! Most!"
-Rendben van, -motyogta Kuk i, le vagy tojva Szép Piroska, ha neked nem kellek, megyek Smaragdellához.
A német lány felült, keblét eltakarta a lepedővel. Dühösen nézett Kukára.
Nagy Szerszám is felült, ő nem látszott dühösnek, csak értetlennek.
Kuk-i átrohant a szobán, s Bubut megkerülve rávetette magát Smaragdella ágyára.
-Kismalac, kismalac engedj be!
Smaragdella úgy szorította a pokróc szélét, hogy ujjai elfehéredtek bele.
-Nem engedlek, l..... a seggedbe!

-Smaragdella, Smaragdella engedj be! -kiabálta Kuka.
-Menj a fenébe! -kiabálta Smaragdella.

A fiú a következő nagyszerű pillanatban rántott egy hatalmasat a takarón és aláfészkelte magát.

-Menj a fenébe, menj a fenébe, -kiabálta vérvörösen Smaragdella és teljes erejéből kifelé taszigálta a betolakodót.
A német lány kipattant Nagy Szerszám mellől, nem törődött meztelenségével, ordítani kezdett az anyanyelvén. Kuk-i nem igen értette, miket mond a német lány, valami azonban derengett arról, hogy nem dicséri őt agyon a kollégiumi szoba kellős közepén, hajnali kettő után egy perccel.
Nagy Szerszám kezébe temette az arcát, nyögött a gyönyörűségtől.
-Ne, ez már igazán sok! -nyögdécselte Nagy Szerszám.
Kuka leesett állal bámult fel a német lányra. Az elemi erejű dühkitörés szinte kiütötte. A padlón feküdt, ahova Smaragdella utolsó, kétségbeesett rúgása röpítette.

-Cibere! -kiáltott rá Nagy Szerszám a földön fekvőre. -Mekkora egy állat vagy te, hülye Kuka! Tudod miket mondott rád a barátnőm? Tudod, minek nevezett? Nem, ezt inkább le se fordítom!

És ezzel lett vége a bulinak, pontosan ilyen dicstelen befejezéssel. Kuka kijózanodott a német lány szitkozódásától, felöltözött, és anélkül, hogy egy árva szót szólt volna a megdöbbent közönséghez, elhagyta színi-előadása helyszínét. Bubu néhány perc elteltével követte, futott utána, mint a nyúl, hogy utolérje. Hallgatva vágtak át a parkon az országútig, hogy stoppot fogjanak. Alig kezdtek lengetni, jött egy Skoda, felvette mindkettőjüket, s behozta őket, egészen a Baross térig.




Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az influenzás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Korhadt szálfák című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Gottfried Keller: Abendlied / Esti dal címmel

Pecás alkotást töltött fel Késő őszi este címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)